Március 5. lehet az egyik legkülönösebb nap a magyar külügy történetében, amikor a 24 óra leforgása alatt az apparátus egyszerre távolodott és közeledett a brókerbotrány főszereplőjéhez.

A héten részletesen írtunk a Quaestor Dunacity nevű, 300 milliárd forintos ingatlanos tervéről, és arról, hogy a külügy még nem sokkal a cégcsoport bukása előtt is próbált befektetőket szerezni a teljességgel irreális beruházáshoz.

Hogy mit jelent pontosan ez a "nem sokkal", az csak ma derült ki, Tóth Bertalan MSZP-s képviselő írásbeli kérdésére adott külügyes válaszból. Szijjártó Péter külügyminiszter a válaszban azt írja, hogy ő február 13-án találkozott Tarsoly Csabával a Külügyminisztériumban, ahol a Quaestor főnökével a Dunacity projektről beszéltek, Magyar Levente külgazdasági államtitkár pedig március 5-én vitt külföldi befektetőt tárgyalni a Quaestorhoz szintén a Dunacity ügyében.

Az utóbbi, március 5-ös dátum azért elég érdekes, mert a külügy nekünk pont egy hónappal ezelőtt a következőket írta erről a napról:

"Az MNKH vezetősége március 5-én döntött arról, hogy kiveszi a tőkéjét a Quaestortól."

Tehát aznap, amikor a külügy alá tartozó állami cég, a Magyar Nemzeti Kereskedőház már a pénzét menekíti a Quaestortól, akkor a külgazdasági államtitkár külföldi befektetőknek ajánlgatja őket, hogy érdemes hozzájuk pénzt vinni.

Ráadásul ha az ember végignézi a brókerbotrány teljes időrendjét, akkor abból látni fogja, hogy a hivatalos kormányzati szöveg szerint Orbán Viktor miniszterelnök már március 4-én, egy másik verzió szerint pedig már február 25-én utasítja az állami szereplőket, hogy vegyék ki a pénzüket a brókercégektől.

Ennél az alakításnál hirtelen nem is tudok jobb módszert elképzelni a külföldi tőkések meggyőzésére, hogy a magyar külügy megbízható partner, akire érdemes hallgatniuk ha jól akarják befektetni a pénzüket.