Ezek az energiák együtt át tudnak szakítani egy falat - Indul az OFF-Biennále

  • Pénteken indul az elmúlt évek legnagyobb szabású magyar kortárs művészeti rendezvénye, az OFF-Biennále. 
  • Az állami forrásoktól és intézményektől teljesen független biennálén öt hét alatt 130 helyszínen számos hazai és nemzetközi alkotó fog kiállítani. 
  • A rendezvény kurátorcsapatának két tagjával, Somogyi Hajnalkával és Stepanovic Tijanával beszélgettünk. 

Az OFF januári beharangozóján a kurátorok még 40-50 várható helyszínnel számoltak, ehhez képest nagyon kinőtte magát a biennále: az öt hét alatt összesen 130 helyszínen lesznek események és kiállítások. A legtöbb dolog Budapesten lesz, de tíz vidéki város mellett több külföldi fővárosban is lesz OFF-esemény.

A látványos növekedést az okozta, hogy amikor nyilvánossá vált az OFF terve, kiírtak a egy nyílt pályázatot, amire annak ellenére, hogy semmit nem ígértek az indulóknak, két hét alatt 160 pályamű érkezett. Ezek közül végül több mint harminc projektet válogattak be még az OFF programjába. A kurátori csapat két tagja, Somogyi Hajnalka és Stepanovic Tijana arról beszélt nekünk, hogy vérzett ugyan a szívük, de többet nem lehetett már beválogatni, féltek, hogy átláthatatlanul naggyá válik a projekt.

Somogyi Hajnalka (Fotók: Botos Tamás)

De arra biztatták azokat is, akiket el kellett utasítaniuk, hogy vágjanak bele az ötleteikbe és valósítsák meg azokat, akár az OFF ellenében is.

Számunkra az is siker lenne, ha tőlünk függetlenül indulnának el dolgok.

- mondja Stepanovic, aki szerint az egész projektet éppen ez a fajta önszerveződési vágy hívta életre.

Az alapötlet Somogyi Hajnalkának jutott eszébe, még valamikor 2013 őszén, mindannak a helyzetnek hatására, ami akkor a hazai képzőművészeti színtérre jellemző volt:

Azt éreztem, hogy ez egy gödörnek a feneke, és elegem volt abból, hogy panaszkodunk. Akkor is, ha sokszor jogosan.

És már kevés közös ötletelés után hamar kiderült, hogy nagyon sokan gondolták azt, hogy el kell kezdeni csinálni valamit. Azt látták, hogy ahhoz, hogy legyen Magyarországon egy független, fenntartható, sokszínű képzőművészeti szcéna, ahhoz egyrészt kell egy szélesebb közönség, másrészt fontos, hogy a művészek anyagilag több lábon álljanak, végül pedig az is, hogy a hazai színtér jobban becsatornázódjon a nemzetközi közösségbe.

Ez volt az a három szempont, ami életre hívta az OFF-ot.

Sosem gondoltak erre úgy, mint valami újabb leendő megaintézményre, ahova majd pályázni lehet pénzért, és ami majd terelgeti a művészeket. Egy ernyőprojektet akartak, ahova olyan művészek pályáznak, akik képesek maguknak forrást és helyszínt előteremteni, de akik szívesen működnének együtt másokkal. Az államtól való függetlenedés nem csak aktuálpolitikai szempontból volt fontos, a kurátorok szerint itthon csak pár alkotóra igaz igazán, hogy tudják, hogyan kell ügyeiket kifelé kommunikálni, forrásokat szerezni, kapcsolatokat építeni.

Elsőnek nem művészeket kerestek meg, hanem kurátorokat, helyszíneket, alkotócsoportokat.

És nagyon jó érzés volt azt tapasztalni, hogy mindenki jött velünk azonnal.

- meséli Stepanovic, aki szerint a hazai kortárs közösség tagjai is megértették, hogy ez most egy momentum, és ha össze tudnak fogni, akkor át tudnak lépni egy csomó mindenen, amin eddig nem sikerült.

Ezek az energiák együtt át tudnak szakítani egy falat, láthatóságot tudnak teremteni

És nem csak a hazai művészek között tapasztalták ezt, a megkeresett külföldi alkotók és kurátorok is mind azonnal értették, hogy ez a misszió miért fontos. Nemzetközileg nagyon jegyzett szakemberekről van szó, mint például Tomas Pospiszyl, aki New York-i MOMA által kiadott közép-kelet-európai szöveggyűjtemény egyik szerkesztője volt. Vagy Daniel Muzyczuk, aki a legutóbbi velencei biennále lengyel pavilonjának volt a kurátora. 

A külföldi művészek és kurátorok pedig nem csak hogy igent mondtak, de nagyon lelkes leveleket írtak vissza, hogy mennyire nagyszerű ez az egész.

És olyanokat mondtak, hogy bárcsak az ő országukban így össze tudna fogni a szcéna. Hirtelen mi lettünk a modell.

- meséli Somogyi, pedig a külföldi alkotóknak sem tudtak pénzt kínálni, a hazai művészekhez hasonlóan ők is mind ingyen vállalták a szereplést. Az ügy, azaz az államtól való függetlenség és a széles összefogás olyan hívószó, ami nemzetközileg is nagyon vonzóvá vált.

A másik nagyon pozitív hozadéka az OFF-nak, hogy a hazai színtér olyan szereplői között kezdett el most kialakulni kapcsolat, akik korábban alig érintkeztek. Például eltelt úgy 20-25 év, hogy a galériások és az intézményi szakemberek között minimális volt a kapcsolat, és a két kurátor szerint ez mind a két oldalt nagyon gyengítette. Másik pozitív fejlemény, hogy sok, az egyetemekről kikerülő fiatal kurátor, akinek az állami szektorban nem jut igazán érdemi munkalehetőség, most az OFF segítségével tanulhatott bele egy ilyen nagy projekt létrehozásába.

Hosszabb távon így nem lehetne

Az is világosan látszik, hogy ez most egy egyszeri alkalom: rengeteg ember pakolt bele rengeteg energiát, teljesen ingyen, csak hogy létrehozzon valamit. Somogyi ezért nevezi az OFF-ot egy start-up projektnek, a cél pedig most az lesz, hogy mindezt a saját lábára állítsák.

Az idei biennále 40 millió forintos költségvetésből valósul meg, ennek nagyobbik része magánadományokból jött össze. Sok olyan embert is sikerült a kortárs művészet támogatásában bevonni, akik korábban nem foglalkoztak ilyesmivel. Csak azzal, hogy meg tudták mutatni számukra, van itt egy energia, amire érdemes lehet pénzt áldozni. Miközben a világ számos országában teljesen ismert modell a magántámogatói rendszer, Magyarországon ez nagyon gyerekcipőben jár.

Stepanovic Tijana

A forrás másik része pedig alapítványi támogatásokból jött, nyert az OSA és a Norvég Civil Alap pályázatán is. Ezek a pályázatok komoly tapasztalatot is jelentettek a kurátorok számára, mert Somogyi szerint korábban ahhoz voltak hozzászokva, hogy forrásokért mindig művészeti arénában kellett megküzdeniük más művészeti projektekkel, most viszont egy másik közegben kellett bizonyítaniuk, hogy ez egy társadalmilag is fontos ügy.

Ehhez pedig az alapoktól kellett újragondolniuk, miért fontos a művészet a társadalomban, és ezt el is kellett adniuk a pályázat elbírálói felé. Ez is új helyzet volt a hazai kortárs közegben. Ennek eredményeként lesznek oktatási programjaik is, múzeumpedagógiai rendezvényeikre például pár nap alatt 17 középiskola jelentkezett.

Az, hogy az állami forrásokat eleve kizártuk, sok lemondással járt, de mindannyian tudtuk, hogy miért mondunk le erről, és ez egy nagyon jó deal volt a számunkra. Mert amikor ekkora szenvedély és lelkesedés van meg benned, akkor nagyon sok áldozatot hozol meg boldogan.

- mondja erről Stepanovic.

A források hiánya okozta azt is, hogy főleg a régióból hívtak külföldi művészeket, de ezt a szükségszerűséget is átfordították stratégiává, mert éppen innen jött az ötlet, hogy régiós platformot alakítsanak ki alkotók számára. És az is igaz, hogy jellemzően a kelet-európai művészek azok, akik jobban értették az OFF történetét és azokat a munkakörülményeket, amiket fel tudtak kínálni.

Az OFF tíz vidéki városban is jelen lesz, a cél pedig, hogy ezeket a színtereket is jobban összekössék egymással és Budapesttel. A vidéki városokban ugyanis még kevésbé létezik az állami infrastruktúrától független művészeti lét, külön feladat volt, hogy ezeket az alkotókat megkeressék és felvegyék velük a kapcsolatot. Kevés a kapcsolat, kevés az ismeretség országon belül is, ezt is szeretnék most áthidalni.

Az egész rendezvény egyik hívószava a DIY (csináld magad): hogyan lehet limitált erőforrások és eszközök közepette releváns művészetet létrehozni. Mert egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben majd olyan sok pénz lesz a kritikus kortárs művészet számára. De azt látni, ahogy például a hetvenes évek magyar művészei mennyire fantasztikusan tudták mindezt művelni, és mára ott is vannak a világ rengeteg fontos gyűjteményében.

És hogy mit érdemes megnézni?

A pénteken induló öthetes program rengeteg mindent kínál, tájékozódni a honlapon lehet. A rengeteg program közül kértük, hogy ajánljanak párat a kurátorok is:

  • Izolátor

A volt Postapalota épületébe eleve ritkán lehet bejutni, most pedig ráadásul az a harmincas-negyvenes hazai képzőművész-generáció állít ki benne, akik az elmúlt években egyre sikeresebb nemzetközi karriert kezdtek el befutni. Blazsek András, Csákány István, Kokesch Ádám, randomroutines, Szörényi Beatrix lakja be a palota termeit április 25 és május 15 között.

  • Mérlegállásban 

Simon Kati kurátor évekkel ezelőtt Berlinbe költözött, lakásában azóta is ott állnak a bútorok. Ebbe a térbe alakítottak ki egy nagyon izgalmas kiállítást a migrációról.

  • Mladen Miljanović - Magyarország-hadművelet 

Hat méter széles festmény egy bosnyák művész katonai haditervéről arról, hogy hogyan foglalná el Magyarország kulturális intézményrendszereit.

  • Bookmarks 

A kölni művészeti vásár után kevéssel az OFF-on is látható lesz a neoavantgárd generáció legjobbjait és a kortárs reflexiókat egy térben kiállító projekt. Ha valaki csak ismerkedne a kortárs művészeti színtérrel, itt lehet érdemes kezdeni.

  • Eperjesi Ágnes - Hatalmi szóval

Bár észre se vettük, de pár hete meghackelték a magyar parlamentet: négy ellenzéki képviselő olvasott fel napirend utáni ülésen négy beszédet külföldi politikusoktól, ami itthon mostanában nagyon furcsán hangzott.

  • Tűz a múzeumban 

Sugár János épített egy kisebb tüzet, amit öt héten át, 24 órán át kell táplálni tűzifával. Bárki beszállhat tűzőrnek, jelentkező önkénteseket is várnak.

Sugár János tűzgyújtása pénteken