"Miközben a kormány azt hangsúlyozza, mennyire fontos a magyar kultúra terjesztése és különböző kárpát-medencei, nemzetstratégiai programokat dolgoz ki, a magyar mint idegen nyelv szak megszüntetésével eltörölné azt a szakmai műhelyt, amelyik éppen a fenti célokhoz képez szakembereket" - írja Kruzslicz Tamás. Levelét változtatás nélkül közöljük.

A kormányzat tervei szerint 2016 szeptemberétől több szak (köztük az azóta már mégis megmaradó kommunikáció és médiatudomány, illetve nemzetközi tanulmányok) a munkaerő-piaci igények kiszolgálására hivatkozva megszűnik. Ezen a listán szerepel a magyar mint idegen nyelv tanári mesterképzés is, amely a jövőben csak két féléves, posztgraduális képzésként működhetne.

Úgy látszik, nincsen rá szükség, hogy megfelelő szaktudású, a magyart idegen nyelvként tanító tanárokat képezzen a magyar felsőoktatás. Nincsen rá szükség, hogy a hazánkba érkező külföldiek – a magyar kultúra iránt érdeklődve – megfelelő segítséggel sajátítsanak el valamennyit (akár csak a mindennapi kommunikációhoz: bevásárláshoz, rendeléshez, ügyintézéshez szükséges szinten) a magyar nyelvből. Az sem fontos, hogy az évről évre folyamatosan növekvő számú érdeklődő, külföldi turista, gazdasági szakember, multinacionális vállalat beosztottja, aki Magyarországon dolgozik, jól képzett tanárok közvetítésével ismerkedjen meg annak az országnak a kultúrájával, nyelvével (mert a nyelv is a kultúra hordozója: vö. „nyelvében él a nemzet”), amelybe érkezik, ahol tölti mindennapjait. Nincsen szükség rá, hogy a magyart idegen nyelvként tanító nyelviskolák szakirányú diplomával rendelkező szakembereket alkalmazzanak. Elvégre ezért hiányszakma a nyelvtanári munkaerőpiacon a képzett magyar mint idegen nyelv tanár.

Természetesen nemzetstratégiai szempontból is elhanyagolható, hogy a magyar kultúra külföldi terjesztésében a magyar nyelv tanítása bármilyen eredményeket is hordozzon. Az 1916 óta folyamatosan bővülő, a világ számtalan országában működő magyar oktatóhelyeken, kulturális intézetekben a magyar nyelv oktatását ellátó szakemberekre sincs szükség. Azok a Kárpát-medencében élő románok, szlovákok, ukránok, osztrákok, szlovének, horvátok, szerbek, szomszédaink, akik szeretnének megismerni minket jobban nyelvünkön keresztül (mert vannak ilyenek nem is annyira kevesen), inkább ne akarjanak megismerkedni szakszerű módon a magyar nyelvvel: nem képezünk magyar mint idegen nyelv tanári szakos szakembereket erre a feladatra. A határainkon túl élő, a magyart származásnyelvként tanuló gyerekeknek sincs szükségük avatott pedagógusokra, hogy segítsék őket nyelvi gyökereik szakszerű megismerésében.
De miért is kellenek egyáltalán a fenti feladatok ellátásához tanári szakos szakemberek? Miért ne taníthatna magyarul egy idegen ajkút egy más szakos tanár, aki elvégez két félév alatt egy kiegészítő képzést? Ők nem tudják ellátni ezt a munkát?

Aki tanult már idegen nyelvet, jól tudja, meg kell ismerni többek közt egy nyelv logikáját, strukturális felépítését, nyelvhasználati szabályrendszerét ahhoz, hogy az adott nyelvet képesek legyünk használni. Tudjuk azt mondani, hogy „kérek két kávét”, és ne azt mondjuk helyette, hogy „kérek két kávékat”, „szeretem Katit” és nem „szeretek Katit”, „beszélnek magyarul” és nem „beszélnak magyar”, meglássuk, mi a különbség aközött, hogy „János elment szabadságra” és „János szabadságra ment el.”, ne köszönjünk az egyetemi oktatónknak „Szia, Tanárnő!”-vel, vagy ne kérjünk szívességet a főnökünktől így: „Adj kölcsön pénzt!”, hanem ismerjük a megfelelő nyelvi formákat. Mindezek elmagyarázására valóban bárki képes. Valóban bárki képes?

A magyar mint idegen nyelv tanítása egy szakma. Egy szakma, amelynek elsajátítása komoly szakmai alapokon nyugszik. Műveléséhez alapos és speciális nyelvészeti, kulturális, művelődéstörténeti, pedagógiai tudásra, módszertani ismeretekre van szükség, amelyek megtanulásához nem elegendő egy év. Különösen fontos elsajátítani a magyart idegen nyelvként oktató tanároknak azt a sajátos, külső és reflexív szemléletmódot, amely ahhoz szükséges, hogy a nyelvtanuló „idegen” szemével tudjanak viszonyulni saját anyanyelvükhöz. Ezt meg kell tanulni, mert egyáltalán nem természetes. Ha nem marad saját szakja ennek a mesterségnek, nem lesz biztosított a magyar nyelv oktatásának minősége. Melyikünk szeretné, hogy gyermekét egy csak két féléves angol-, német-, franciatanári képzést elvégző nyelvtanár tanítsa bármely felsorolt idegen nyelvre?

Talán fontos lenne egy olyan szakma megbecsülése és színvonalának fenntartása, amelyik hivatásaként tekint a magyar nyelv és ezen keresztül a magyar kultúra terjesztésére, mindenkivel való megismertetésére. Ezen túl gazdasági haszna is van egy olyan szakmának, amelyik életre szóló elköteleződéseknek, elmélyült szakmai kapcsolatoknak, egymás jobb megértésének kezdetét jelenti egy magyarul tanuló külföldi számára.

Vagy nincs szükség arra, hogy minőségi képzettséggel rendelkező tanárok munkáján keresztül megértsenek minket a világban, netán még jobban meg is ismerjék nyelvünket és kultúránkat?

Kruzslicz Tamás
magyar mint idegen nyelv tanár