Mit számít egy női elnökjelölt?

POLITIKA
2015 április 25., 18:11

A nők ma már bármi elérhetnek. Hillary Clinton elnökjelöltségében nincs semmi érdekes, ha ő lenne a következő amerikai elnök, az sem lenne szenzáció.

Igen, csak annyira érdektelen ez az egész, mint a holdraszállás volt, végülis arra is számítani lehetett, hogy előbb vagy utóbb megtörténik. Azt is épp csak meg kellett csinálni.

Hillary Clinton elődje, az első női elnökjelölt Victoria Woodhull volt, aki 1872-ben vette a bátorságot, hogy jelöltesse magát. A mindössze három osztályt végzett nőnek, aki a Wall Street egyik első női brókere volt, még szavazati joga sem volt, erre még majdnem fél évszázadot kellett várnia.

Hillary Clinton nem alkalmatlanabb az elnökségre, mint bármelyik riválisa, vagy akár az Obama ellen elinduló korábbi republikánus elnökjelöltek. (George W. Bush-ról nem is szólva.) Lefogadjuk, régebb óta készül az elnökségre, mint bármelyikük. Talán azt sem túlzás állítani, hogy több áldozatot is hozott ezért az álomért náluk.

A külügyminiszterségét érő kritikák jogosságát nem vitatjuk, és lesz még balhé bőven a Clinton Alapítványnak jutatott pénzek miatt is, de nem is erről szeretnénk most írni, hanem arról, mivel is jár az, ha egy nő nagyra tör.

  • Ha egy nőnek ambíciói vannak, az sokaknak ellenszenves, törtető, nőietlen. Hiába jár a legjobb egyetemekre, hiába ér el sok mindent női elsőként, hiába választották be kétszer is az USA 100 legjobb ügyvédje közé, ha csupán Valaki feleségeként szerzi meg az országos ismertséget és példátlan népszerűséget, hogy a tinilányok milliói az ő képével díszitették a szobáikat. Így példaképpé válni nem helyes - mondják a krtitikusai.
  • Ha 1998-ban otthagyja a férjét a Lewinsky-botrány idején, akkor ma nem lehetne elnökjelölt. De nem hagyta ott a férfit, aki nem kis részben neki köszönheti, hogy az USA elnöke lett. Ezért is kritizálják, hát milyen emancipált nő az, aki nem lép le: rideg, számító, törtető, önző dög.
  • Egyébként is milyen feminista az ilyen? Nem elég radikális, mert nem rombolná földig az elnyomó struktúrákat, és túl elitista is, csak a saját, meg a hozzá hasonlók egyenlősére érdekli. Egyébként meg kinek kell egy feminista elnök? Na ugye.
  • 2008-ban azért is veszített Obama ellen, mert nem volt hajlandó kijátszani a női kártyát egy olyan pártban, amelynek a elnökjelöltje hagyományosan a női szavazatokkal nyerhet. Azt gondolta, a hagyományosan legmagasabbra értékelt szakpolitikák fontosabbak. Azt gondolta, nyerhet úgy, hogy mindent megtesz azért, hogy ne a történelmi jelentőségű női jelöltként gondoljanak rá. Most épp az a baj, hogy a nagy hangsúlyt kapnak az elsősorban nőket érintő, szociális ügyek a kampányában, és hogy túl sok körülötte a feminista lobbista.
  • És persze öreg, meg egyébként is hogy néz ki.

Nekünk nagyon úgy fest, hogy Hillary épp csak pár hete bejelentett indulása már remekül példázza mindazt a nehézséget, amivel egy nő szembenézhet, ha a csúcsra tör.

Hiába nem kell már gyereket nevelnie, de azért még nem férfi. Ha minden erejével azon dolgozik, hogy elfeledtesse mindenkivel a női mivoltából adódó különbözőségét, nem nyerhet 2016 Amerikájában. Ha kihasználja, és előnyére fordítja, azért is elítélik.

A legutóbbi Forbes-ban a malackarajos Péter Anna írt erről megindítóan őszinte önvallomásában. Túltenni minden férfin ahhoz, hogy egyáltalán elfogadjanak egyenrangú partnernek, elnyomni a nőiességed, hogy az asztalnál ülő férfiak ne egy nőt, a másságot lássák benned, embertelen munka, és romboló. Férfiként teljesíteni lehet hogy kifizetődő, de ne várd, hogy munkán kívül nőként tekintsenek rád. Ha eszközként használod a nőiességed, akkor pedig tisztességtelennek tartanak.

Jó elnök lesz-e Hillary? Senki sem tudja. Ez az utolsó lehetősége, és annyi biztos, most nem akarja elhibázni.

Rengeteg kritikát kap majd nőként, de a feministáktól is. Az igazán érdekes kérdés szerintünk az, hogy meg tudja csinálni amit Obama, hogy Nagy Első legyen, de ne úgy tekintsenek rá, hogy ő "csak" egy kisebbség (valójában egyébként többség) jelöltje.

Az Egyesült Államokban az elnökválasztásokon átlagosan 5-6 százalékkal több nő vesz részt, mint férfi, ez 2012-ben több mint tízmillióval több női szavazatot jelentett. Legutóbb Barack Obamára több mint tíz százalékkal több nő szavazott, mint republikánus ellenfelére, Mitt Romneyra.

EDIT: Woodhull és Clinton között egy sor nő indult az elnökségért, mindeddig teljesen esélytelenül.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.