Két alapvető baj van azzal a nemzeti konzultációnak nevezett kérdéssorral, amit a magyar kormány tegnap terrorizmus- és bevándorlásügyben szégyenszemre a nemzet elé tárt:

1. Már a kérdéseivel is hazudik.
2. Eleve manipulálja a válaszokat.

A kérdőívek készítésének első számú alapszabálya: ne használj sugalmazó kérdést

A kérdőívkészítő szakmában sugalmazó kérdésnek (leading question) nevezett kérdésfajta az, ami erősen befolyásolja a megkérdezettet, gyakran úgy, hogy eleve magában rejti a választ, amit a kérdező vár.

Például:

Jancsika, ugye szeretsz iskolába járni?

Vagy:

Juliska, akkor megyünk a hétvégén a nagymamához?

Nem véletlen, hogy aki komolyan veszi a dolgát – mert például szeretné megtudni, mit gondolnak az emberek –, mindenáron igyekszik elkerülni a kérdésbeli sugalmazást, hiszen az az egész vállalkozást ellehetetleníti, és soha nem derül ki az igazság. Akkor meg minek?

Teljesen más a helyzet, ha nem az a cél, hogy megtudjuk, ki mit gondol a bevándorlásról, hanem hogy ügyesen a szájába adjuk a választ, aztán a borítékolható eredményt lobogtatva kijelentsük: itt a bizonyíték arra, hogy az egész ország a pokolba kívánja a bevándorlókat, és ezzel legitimáljuk a törvényt, amit majd holnap sebtiben meghozunk a parlamentben.

A bevándorlásról szóló nemzeti konzultációban ez a kérdéssornak álcázott, primitív, a válaszadókat teljesen ostobának néző manipulációs kísérlet érhető nyomon, ráadásul úgy, hogy a kérdéssorból mintegy mellékesen kirajzolódik egy a bevándorlást a terrorizmussal összemosó, sőt azonosító narratíva, ami az ISIS-szel kezdődik, és majdnem eljut a nemzethalálig. Valahogy így:

Jancsika, ugye félsz a terroristáktól?

Ugye, hogy a bevándorlók terroristák?

Ugye, hogy a bevándorlók veszélyeztetik a megélhetésedet?

Ugye, hogy a bevándorlók helyett inkább téged kéne támogatni?

Na, akkor kibasszuk innen a bevándorlókat, mint a macskát szarni?

Különösen vicces az 5. számú kérdés:

"Sokféle véleményt hallani a bevándorlás kérdésével kapcsolatban. Vannak, akik szerint a megélhetési bevándorlók veszélyeztetik a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését! Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?"

Úgy mestermű az egész, ahogy van. Ártatlanul kezdődik ugyan, de a "sokféle véleményt hallani" csak dísznek van ott, utalva arra, hogy beszélnek az emberek mindenfélét. Aztán ebből a mindenféle véleményből valahogy mégiscsak egy kristályosodik ki: az erős érzelmi töltetet hordozó, felkiáltójellel nyomatékosított

veszély!

De mit lehet erre válaszolni?

A kérdőívek készítésének második számú alapszabálya: használj kiegyenlített skálát

A szabadszavas, kifejtős válaszokat nehéz értelmezni és feldolgozni, ezért is szokás előre megadni a lehetőségeket. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan készíti el az ember a skálát, amin a válaszok elhelyezkednek. A feldolgozás (vagyis az igazság kiderítése) szempontjából fontos, hogy az egyes válaszok egyenlő súllyal szerepeljenek a skálán, így lesz kiegyensúlyozott (balanced), tehát használható. Mint például a szociológusok, pszichológusok, piackutatók által előszeretettel használt Likert-skála, ami így néz ki:

Látható, hogy a lehetséges válaszok a teljes elutasítástól a teljes egyetértésig konceptuálisan egyenlő távolságra vannak egymástól, középen a semleges állásponttal, és viszonylag árnyalt véleménykifejtésre adnak lehetőséget.

És bár léteznek különleges célokra bevetett direkt kiegyensúlyozatlan (unbalanced) skálák is, itt nem erről van szó, hanem csak arról, hogy a bevándorlós konzultációról szóló kérdőívbe eleve bele van kódolva az egyetértő válasz, a semleges középpont pedig egyszerűen kimaradt, így mind a 12 kérdésre pontosan kétszer annyi igenlő – a sugalmazásnak megfelelő – válasz adható, mint amennyi elutasító.

A 12-ből 6 kérdésre például ez a 3 válasz lehetséges: 1. Teljesen egyetértek, 2. Inkább egyetértek, 3. Nem értek egyet.

Az igazán slampos húzás viszont, amikor már a látszatra sem ügyelnek a kérdőív készítői, a 4. kérdésre – "Tudta-e Ön?" – adható három válasz:

1. Igen, 2. Hallottam róla, 3. Nem tudtam.

Magyarul:

1. Igen, 2. Igen, 3. Nem.

És ez így azt jelenti, hogy összességében akkor is a kormány bevándorlóellenes álláspontjának megfelelő eredmény adódik a végén, ha az ember véletlenszerűen, becsukott szemmel ikszelgeti a válaszokat.

Ha máshogy nem, így kijön a kétharmad. De az teljesen nyilvánvaló, hogy a korábbi nemzeti konzultációkhoz hasonlóan ez sem konzultáció, hanem olcsó populizmussal operáló, az információhiányt, a tájékozatlanságot, az ösztönös emberi félelmeket politikai célokra kihasználó, konzultációnak álcázott bevándorlóellenes propaganda. Nekünk erre telik egymilliárd forintból.