Minden esély megvan rá, hogy a csütörtöki választás után Nagy-Britannia kormányozhatatlanná váljon. Az utolsó előrejelzések szerint

pontosan 0% az esély arra, hogy akár a konzervatívok, akár a Munkáspárt kormányképes többséget alkothasson.

• A brit parlamentben 326 képviselői hely kell az egyszerű többséghez;
• az előrejelzések alapján papíron a konzervatívok nyerhetnek, de koalíciós partnerük, a liberálisok összeomlása miatt még összefogva se lesz többségük;
• ahogy a Munkáspártnak se;
• még úgy se, ha a tavalyi, elbukott függetlenségi népszavazásnak hála nagyon megerősödött skót nacionalisták őket támogatnák kívülről.

A kormányzó többség így a valós támogatottságuknál a brit választási rendszer sajátosságai miatt jelentősen alulprezentált kisebb pártokon

• a zöldeken;
• az EU-ellenes UKIP-en;
• a walesi nacionalistákon;
• az észak-ír lojalistákon

múlhat.

A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy a következő kormány legitimitásának kérdésében a miniszterelnök David Cameron még a brit közszolgálat volt főnökével, Lord O'Donnell-lel is összeveszett, aki pedig 2010-ben aktívan részt vett a most kormányzó koalíció kialakításában is.

Cameron szerint a Munkáspárt vezére, Ed Miliband nem lehetne legitim miniszterelnök, ha pártja nem szerez többséget és csak azoknak a skót nacionalistáknak a külső támogatásával választanák meg, akik Cameron szerint Nagy-Britannia szétverésén dolgoznak.

Lord O'Donnell szerint viszont a szabályok egyértelműek: az lesz a miniszterelnök, aki a parlamentben többséget tud szerezni, függetlenül a választási rangsortól.

Hiszik, vagy sem, ez az alkotmányos válsághelyzet még nem is a legkatasztrofálisabb a lehetséges kimenetek között.

Nincs jó forgatókönyv

A Munkáspárt skóciai veszteségei miatt - Skócia sosem volt a konzervatívok terepe, a nacionalisták itt kizárólag a liberálisok és a Munkáspárt rovására erősödhettek - nincs esély rá, hogy a Munkáspárt, akár a most a konzervatívokkal kormányzó, de ideológiailag hozzájuk közelebb álló liberálisokkal összefogva kormányképes többséget alkosson. Így viszont akár a Munkáspárt, akár a konzervatívok alakíthatnak végül kormányt, annak drámai következményei lehetnek.

Ha a konzervatívok maradnak kormányon, akkor

David Cameron ígéretének megfelelően népszavazást fognak tartani a brit EU-tagságról.

És bár nehéz megjósolni, hogy ennek mi lesz a kimenete, az tény, hogy a konzervatívok csak bevándorló- és EU-ellenes szólamokkal tudták visszahódítani a tavalyi európai választáson a kárukra erősödő UKIP-hez pártolt szavazóikat, ez pedig nem sok jót sejtet.

Ha viszont a Munkáspárt kerül hatalomra a skót nacionalisták támogatásával

az akár Nagy-Britannia végét is jelentheti.

A tavalyi függetlenségi népszavazás kampányában még a konzervatívok is kénytelenek voltak több, a skót autonómiát erősítő ígéretet tenni. Ha Nagy-Britannia kormányzása múlik a nacionalistákon, biztosan további engedményeket követelhetnek ki.

Na jó, kit érdekelnek a britek, mit jelent ez nekünk?

Magyar szempontból - és itt most nem a bevándorlásellenes kormány, hanem az emigráns magyarok érdekeire gondolok - egyedül a Munkáspárt fölényes győzelme lenne megnyugtató.

A Munkáspárt az egyetlen komoly párt, ami kizárólag az EU-n kívüli bevándorlók számát korlátozná, az EU polgárait megillető alapszabadságokat nem.

Lehetséges koalíciós partnereik közül a liberálisok kvótákban gondolkodnak, ezzel remélvén bátorítani a képzett munkaerő bevándorlását, és visszatartani a képzetlenek tömegeit. Programjuk szerint időről időre felmérnék, hogy milyen területeken van munkaerőhiány, és azt is, hogy milyen hatása van a bevándorlásnak a szolgáltatások színvonalára, a bevándorlóktól pedig megkövetelnék a nyelvtudást.

A zöldek radikálisan bevándorlásellenes-ellenesek, vagyis szerintük hiba bűnbakot csinálni a bevándorlókból, így elleneznek mindenféle kvótarendszert, legyen szó EU-n belüli vagy azon kívüli bevándorlókról.

A skót nacionalistáknak erről a kérdésről is a skót függetlenség jutott az eszükbe, szerintük a brit kormánynak a bevándorlási politika ügyét is át kéne engednie a skót parlamentnek. Amúgy pedig kétéves, a tanulmányok befejezése után kiadható munkavállalási vízumot vezetnének be, de csak Skóciában. A walesi nacionalisták pont ugyanezt akarják.

Az SNP-hez hasonlóan monomán UKIP-nek is mindenről ugyanaz jut eszébe: szerintük a bevándorlás kérdését egyedül úgy rendezhetnék, ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból.

Végül a konzervatívok újra akarják tárgyalni az EU-val a polgárok szabad mozgásáról és munkavállalásáról szóló szabályokat úgy, hogy

a bevándorlók ne legyenek jogosultak ugyanazokra az ellátásokra, amik a brit állampolgárokat megilletik.

Terveik szerint a bevándorlók csak négy év munkaviszony után kaphatnának adókedvezményeket és gyermekek után járó támogatásokat.

De ne borongjanak, történnek azért vicces dolgok is a brit választáson. Például Sheffieldshire-ben, ahol egy kétéves kisfiú, Ollie Wroe is megkapta a szavazáshoz feltétlenül szükséges választói kártyáját. Bár így akár szavazhatna is, szülei szerint kedvenc jelöltje, Postás Pat sajnos nem indul a választáson, így valószínűleg végül inkább távol fog maradni.