Sorozatban a második hétvégén zárják le sportrendezvények miatt a fővárosi főbb útjait május 8-án: a futóverseny miatt a budai rakpart, az Andrássy út és két híd is le lesz zárva.

Legutóbb május 1-én volt hasonló sportzár a városban, előtte pedig áprilisban a Vivicitta félmaraton miatt voltak hasonló forgalomkorlátozások.

A város tehát megint két részre szakadt: a futókra és a többiekre, akiknek előbbiek miatt jó pár óra erejéig beszűkülnek a közlekedési lehetőségei, akár gyalog, akár buszon, akár autóval képzeli el a szombatját.

Az InfóRádió ez alkalomból elővette Tarlós István egy 2010-es kirohanását a Budapesten elszaporodott futóversenyek miatt, íme:

„Vannak olyan szokások, amelyekről azt gondolják, hogy jópofa szabadságjog-érvényesítés, egészségfejlesztés, holott a város túlnyomó többségét egyszerűen bosszantja, ami történik. Az, hogy a Lánchidat rendszeresen lezárták teljes hétvégére, hogy vasárnap az emberek nem tudnak hazamenni ebédelni, mert teljesen értelmetlenül fő közlekedési utakat oly mértékben lezárnak, hogy használhatatlanná válnak, én nem demokráciának és a szabadságjogok érvényesülésének tekintem, hanem anarchiának, káosznak és a többségi érdekek teljes semmibe vételének. Ennek a rendszernek nagyjából azt hiszem, vége.” (Tarlós István, 2010, hangfájl)

Azóta egyébként szigorította a Fővárosi Közgyűlés a futóversenyek megrendezését: egyrészt kategorizálta őket, és meghatorozott egy maximális számot, hány és mekkora futóverseny tartható egy évben a városban.

Továbbá emelték a szervezők által megfizetendő közterülethasználati díjat, illetve átalakították a díjszabást: az addigi napi díjazás helyett 2012-től óránként számolja fel Budapest a területfoglalásért fizetendő összeget. Azért, hogy a szervezőknek érdekük legyen minél gyorsabban feloldani a forgalomkorlátozást.

Arra sajnos nem találtam adatot, hogy a nagyobb utakat lezáró nagy futóversenyek száma valóban változott-e 2010 óta, mindenesetre a május 8. futás után - ha hinni lehet ennek a futónaptárnak - már csak júniusban kell számítani egy városligeti futóversenyre, illetve szeptemberben lesz még egy félmaraton, majd októberben a nagy Budapest-maraton.

Ugyancsak nehéz megállapítani, hogy mennyit profitál Budapest egy ilyen futóversenyből, már azon a nullszaldós szituáción túl, hogy a város egyik fele fut, a másik pedig idegeskedik emiatt. (Most itt kifejezetten a nagy, az egész várost érintő versenyekről van szó, nem a kisebb, kerületiekről.)

A Fővárosi Közgyűlésben a 2012-es újraszabályozásról szóló ülésen mindenesetre elhangzott egy adat, ami - megmondom őszintén - engem meglepett:

„Számoltunk, a legmagasabb díj, ami a Budapest-maraton, ami egy nemzetközi verseny, körülbelül, ha mindent jól csinálnak, akkor 2-2,5 millió forint. Ha felszorozza, hogy hány induló indul ott, milyen nevezési díjak vannak és milyen szponzoráció van, amire Losonczy frakcióvezető úr is utalt, nevetve ki fogják fizetni”

- mondta akkor Csomós Miklós képviselő.

Tehát, ha jól értem, a futók fizetik a nevezési díjat, a többiek szívják a fogukat, amiért nem lehet közlekedni a városban szombaton (ez a vasárnapi zárvatartás miatt különösen aranyos). A nevezési díjak erősen szórnak: a most szombati pl. ingyenes, a Vivicittára viszont tízezer vagy több, az októberi Budapest-maratonra pedig az alap a 16 ezer forintos a nevezési díj. És akkor a szponzorációról még nem is beszéltünk.

Mennyi kaszálhatnak a szervezők, ha a város mindezért kap 2-2,5 millió forintot?

(Nagy kép: a 30. Telekom Vivicittá városvédõ futás április 19-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)