„A digitalizáció a filmművészet történetében az első technikai fejlesztés, amely valójában visszalépést jelent, és akár a mozi halálához is vezethet, ha pedig ez bekövetkezik, akkor lehet készülni a harmadik világháborúra, mondta Nemes László a Die Welt című német lapnak.”

- írja az MTI.

A jelen pillanatban legsikeresebb magyar filmrendező, Nemes László Lars von Triert és Tarr Bélát egyszerre megszégyenítő ortodoxiával beszél a filmezésről, a világról és a művészetről.

„A digitalizációval elveszítjük a mozit.”

A „celluloid kémiája” azt eredményezi, hogy „valami mindig mozgásban van”, a digitális kép pixeljeivel ellentétben „a film szemcséi mozognak”, és ez az egyik oka a mozizás „hipnotikus” élményének. Továbbá a hagyományos filmnek ez a szemcsés jellege lehetőséget ad a nézőnek arra, hogy távolságtartóan viszonyuljon a filmvásznon zajló történésekhez, míg a digitális képek esetében a néző úgy érzi, hogy benne van a jelenetben.

„A digitalizáció minden tekintetben értékvesztés. A mozi történetében először egy fejlesztés valójában visszalépést jelent” – mondta Nemes László, aki harcolni fog azért, hogy filmjét celluloid kópián mutassák be, mert „meg kell őrizni a mozi varázsát”.

„Ha a celluloid tíz év múlva halott lesz, akkor felhagyok a filmezéssel.”

„Különben is készülhetünk a harmadik világháborúra, ha meghal a mozi.”

A Saul fia elkészítéséről elmondta, hogy nem sikerült koprodukciós partnereket találni Németországban, Ausztriában, Franciaországban vagy Izraelben. A kiszemelt partnerek arra hivatkozva utasították el a felkérést, hogy nem bíznak benne mint rendezőben és túl nehéznek tartják a témát egy első filmhez.

Csak a Filmalap támogatta a filmet

A Magyar Nemzeti Filmalap viszont „minden elképzelhető szempontból segített”, és végül az 1,5 millió eurós (357 millió forint) költségvetés 70 százalékát az alap támogatása, 20 százalékát adókedvezmények, 5 százalékát pedig a holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC) támogatása révén lehetett összeállítani – mondta a rendező.

A németeknek nem kellett

A Saul fiát először a berlini nemzetközi filmfesztiválra, a Berlinaléra nevezték, ahol azonban nem válogatták be a versenyfilmek közé, hanem csak a Panorama szekcióban kínáltak helyet. A döntést nem indokolták, de érezni lehetett, hogy „nagyon tétováznak” – mondta Nemes László.

A filmet „minden ország megvásárolta, még a marslakók is”, de németországi forgalmazó nem akadt.

„Hogyan birkóznak meg ezzel a németek?” – vetette fel Nemes László. Arra a megjegyzésre, hogy a németek igen büszkék arra, hogy feldolgozták történelmüket, a rendező azt mondta, hogy joggal büszkék erre. „Annál is meglepőbbek ezek a reakciók.”

K Ö Z L E M É N Y

A 444 Mozgóképesztétikai Tanácsa (MKET) elhatárolódik Nemes László filmről alkotott gondolataitól amellett, hogy a Cannes-i sikerekhez természetesen gratulál.

„A film már akkor meghalt, amikor hangsávot kapott az első 8 milliméteres tekercs, és megjelent a hangosfilm”

– áll rövid, egymondatos közleményükben.

Kisvártatva a 444 Fotográfia-művészeti Tagozata (FMT) is reagált az interjúra és az MKET közleményére. Az FMT elhatárolódik mind Nemes, mind az MKET állásfoglalásától, mint fogalmaznak:

„Miért kell másodpercenként 24 darabot megnézni hosszú órákon keresztül, amikor egyetlen kép is el tud mesélni egy történetet?”