• Mivel a szegénység kialakulását nehéz megfigyelni, az előítéletek fontos szerepet játszanak a szegények megítélésében. A jóindulatú átlagpolgár nem akarja támogatni azokat, akiknek a szegénysége szerinte jellemhibából ered.
• A legszegényebb csoportokat, különösen az állandó munkával nem rendelkezőket, megfosztják annak lehetőségétől, hogy bebizonyítsák érdemességüket. Minél alacsonyabb életszínvonalon élnek a szegények, annál nehezebben tudják erőfeszítéseiket megmutatni.
• Egy magyar kísérlet eredménye szerint a mélyszegénységben élők iránti szolidaritás akkor csökken számottevően, ha kiderül róluk kisebbségi (roma) származásuk. Ha nem romák, vagy akár azok is, de csak mérsékelten szegények, akkor az együttérzés erősebb.
• A szegénység médiaképe a kísérlet eredménye alapján stigmatizálja a szegényeket, akkor is, ha a bemutatás jó szándékú.

Az elmúlt két évtizedben számos tanulmány figyelmeztetett arra, hogy mekkora szerepet játszhat a média a szegények megbélyegzésében. A szegénységről szóló tudósításokban gyakran kapnak szerepet az antiszociális viselkedésre vonatkozó utalások, amelyek ráadásul kidomborítják az érdemesség elvét, és ezzel erősítik az etnikai előítéleteket.

Janky Béla, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének igazgatója, a jóléti preferenciák, magyarországi romák, gazdaságszociológia, és racionális döntések elméletének kutatója kutatótársaival (Bakó Boglárkával, Bognár Adriennel, Szilágyi Péterrel) videókísérletet végeztek egyetemista diákok bevonásával. A kísérletben résztvevők egy szegény sorban élő emberrel készült videó négy különböző változatából láthattak egyet-egyet, majd egy kérdőíves felmérésben ki kellett fejteniük, mit gondolnak a szociális támogatásokról. A kérdőív első kérdése közvetlenül a riportban szereplő személyre vonatkozott, összességében pedig arra kereste a választ, hogy ezeket a juttatásokat hasonló személyek számára növelni, csökkenteni vagy megtartani kellene.

„A filmnek volt egy alapverziója, ami mind képileg, mind szövegét tekintve kiegyensúlyozott volt, és egy másik, hatásvadász elemekkel operáló változata. Az első változatot tehát úgy készítettük, hogy azt névvel is vállalnánk, a másikat pedig kifejezetten a kereskedelmi tévék stílusában igyekeztünk elkészíteni. A további két változat abban különbözött az első kettőtől, hogy megjelent bennük a roma származásra való utalás. Arra nagyon ügyeltünk, hogy a cigány származással és a szegénységgel kapcsolatban negatív (se pozitív) sztereotípiák ne szerepeljenek. A film egyik változatában sem volt utalás antiszociális viselkedésre vagy beilleszkedési problémákra. A cigány származás is tényként került bemutatásra, minősítés nélkül. A vizsgálat során a csoportokat négyfelé osztottuk, és minden csoport csak az egyik változatot láthatta.”

A kísérlet egyik kiinduló hipotézise az volt, hogy ha szélsőséges szegénységet látnak az emberek, az önmagában csökkenti a szolidaritást, ezért a szegénység jóindulatú ábrázolása is árthat a megítélésüknek. Jankyék ugyanakkor azt találták, hogy a segélyezés támogatottsága magasabb volt, amikor a film kihangsúlyozta a szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetet, de kizárólag abban az esetben, ha a cigány származásról nem esett szó. Ennek megfelelően, ha a filmből kiderült, hogy az igen nehéz körülmények közt élő riportalany roma, az csökkentette a szociális támogatások iránti elfogadást.

A filmben szereplő interjúalanyról egyébként nem volt egyértelműen megállapítható a származása, és mindegyik változatban azonos jelenetben volt látható – különbség kizárólag a narráció szövegében és a vágóképekben volt.

Persze lényeges lehet, hogy a vizsgálat itthon készült, és nem mondjuk Svájcban vagy Angliában. Janky szerint az a kutatási eredményük, hogy a „fehér szegénység” elfogadása erősebb, nem biztos, hogy másutt is megállná a helyét.

„Magyarország egy közepes jövedelmű ország, a szegény emberek közelebb állnak az átlaghoz, egy gazdagabb országban nagyobbak a különbségek a többségi társadalom tagjai közt. Másrészt a magyarokban erősebbek a sztereotípiák és nyíltabban is vállalják őket. A kisebbségekről, az idegennek tartott emberekről való árnyalt beszédmód itthon nem tartozik a társadalmi normába.”

A jóléti ellátások támogatottságában egy másik fontos befolyásoló tényező a szociális ellátórendszer. Janky Béla egy könnyen elfogadható nemzetközi elméletet hoz fel példának. Eszerint a jóléti rendszerek sajátosságai maguk is befolyásolják a szegénység érzékelését és megítélését.

„A liberálisabb rendszerekben a rászorultság alapú hozzáállás jellemző, a támogatásokat a legszegényebb szűk csoport kaphatja meg. Az ilyen országokban kevésbé szolidárisak a szegényekkel, gyakorta előkerül az érdemesség elve. A tömegkommunikáció pedig mindezt erősíti, Angliában például gyakori sajtótéma, ha valaki csal a segélyekkel. Univerzálisabb rendszerekben, ahol a támogatások odaítélése kevésbé egyedi módon történik, ezért a támogatásokhoz széles kör jut hozzá (mint például nálunk a családi pótlékhoz [egyelőre] – a szerk.), ott mindez a fűnyíró-elv miatt nem is értelmezhető.”

A kisebbségekkel kapcsolatos sztereotípiákat és azok hatásait sok kísérlet kutatta már, a nemzetközi kutatások eredményeivel mégis nehéz összevetni Jankyék kísérletét.

„Az előítéleteket általában úgy vizsgálják, hogy negatív vagy pozitív sztereotípiákkal mutatnak be egy társadalmi folyamatot, például a bevándorlást. Az ilyen vizsgálatokban túlzott hangsúly van a rögzült sztereotipikus mintákon, és ennek megfelelően, ha az ábrázolás erős tónusú, kihangsúlyozott, hatásvadász, akkor nagy különbségek vannak az egyes embercsoportok, Amerikában például a fehérek és a feketék megítélésében, míg ha az ábrázolás kiegyensúlyozott, akkor eltűnnek a rasszok közötti határvonalak.
A mi kutatásunknak a kérdésfelvetése új: szándékosan elkerültünk minden negatív sztereotípiát az ábrázolás során, és csak a mélyszegénységre koncentráltunk. A cigány származás nem jelent meg negatív kicsengéssel – persze pozitívval sem. Ezt így még senki nem próbálta. És itt lesz érdekes az, hogy kísérletünkben a film minden változatában azonos jelenettel bemutatott riportalany negatívabb megítéléséhez elég volt, ha tényszerűem kiderült a roma származása.”

Csalódni fog, aki a videós kísérlet eredményeiből a rasszizmus kiterjedtségét próbálja magyarázni. Sokkal inkább arról van szó, hogy az átlagemberek fejében erősen élnek a negatív sztereotípiák, elsősorban a kisebbségek irányában. Egy rasszista nem mérlegel semmit, hanem teljesen elutasít – magyarázza a kutató.

„Ha a szegénység a közvélekedésben összekapcsolódik például a cigányok, a cigánytelepek képével, ráadásul egy olyan társadalmi környezetben, ahol e csoportról a munkakerülés sztereotípiája rögződött, akkor nem kell rasszistának lenni ahhoz, hogy a jóléti támogatások indokoltságát valaki megkérdőjelezze. Egy ilyen vélekedő simán elfogadja egy cigány ember teljesítményét, ha például egy genetikusról, vagy más elismert szakemberről van szó. Még polgármesternek is megválasztja, de aki a cigányok közül nem teljesít, vagy erőfeszítései láthatatlanok maradnak, az érdemtelennek minősül.”

És itt jön képbe a politikai véleményformálók felelőssége és a média szerepe. Jankyék kísérletéhez hasonlóan nemzetközi és hazai kutatások is rámutattak, lehet összefüggés a szegénység témájú médiatartalmakban megjelenő etnikai vagy faji megjelölések és a szegényeket segítő jóléti intézkedésekhez való hozzáállás között. A legszegényebb csoportok különösen ki vannak téve az előzetes sztereotípiák általi megítélésnek.

„A szóban forgó kísérlettel, és az azt megelőző kisebb kutatásaimmal együtt jelenleg kevés az eredmény ahhoz, hogy policy következtetéseket lehessen megalkotni a döntéshozók felé. Ahhoz viszont elegendő adat és azokból erős következtetések állnak rendelkezésre, hogy a tömegkommunikációban dolgozók megfontolhassák, miként járjanak el, ha olyan összetett kérdéseket kívánnak feldolgozni, mint a szegénység.

Az újságíró igyekszik felkelteni a figyelmet, ezért sűrít, kiemel, keresi azokat a képeket, leírási módokat, amin keresztül a legerősebben tudja bemutatni a választott témát. Ezért a jelenség legkirívóbb vetületeit találja meg. Így ezek az eszközök a legnagyobb jószándék mellett is torzíthatnak és stigmatizálók lehetnek, holott csak az volt a szándék, hogy bemutassák milyen nagy a szegénység. Amerikában Martin Gilens mutatta ki, hogy amikor szegénységről van szó, a fekete gettók uralják a médiaképet, Magyarországon Bernáth Gábor és Messing Vera foglalkoztak ezzel a témával. Hiába mutatja a statisztika, hogy a szegények és a segélyezettek között (is) kisebbségben vannak a romák, a közvéleményt a segélyre váró tömegeik médiában látható képe befolyásolja. A romákkal ellenséges és szolidáris médiák is csak a szegényt látják többnyire, ha cigányokról van szó, van persze a másik véglet, a celebvilág szereplői. Az átlagos, hétköznapi cigány emberek küzdelmei, hogy hajnalban kelnek, ingáznak, nehéz fizikai munkát végeznek, nem látszanak. Persze ez nem csak az újságírók felelőssége, mi szociológusok is gyakran úgy dolgozunk, hogy a szélső példákat keressük, amiket jól meg lehet ragadni.”

A kísérlet végén a résztvevők alaposan megismerték a filmben szereplő interjúalany családi körülményeit, környezetét. Ehhez a riportalany is ragaszkodott, aki tudta, hogy történetét manipulálva is bemutatják. A kutatók mindezt azért tartották fontosnak, hogy legalább ők ne erősítsék az előítéleteket.

Janky Béla és kutatótársai most a kísérlet továbbfejlesztésén dolgoznak, szeretnék az egyes tényezőknek, így a szegénység különböző fokainak, és a származásnak a szociális transzferekről alkotott véleményekre gyakorolt önálló hatását még pontosabban kimutatni.

[A cikkben bemutatott kísérlet zárótanulmánya angolul itt olvasható]

Sárközi Gábor – Roma Sajtóközpont