Készülnek olyan mozgóképes alkotások is állami finanszírozásban, amelyek nem kerülnek 300 millió forintba, cserébe akkor sem idegeskedik az adófizető, ha a kutya sem nézte meg őket.

Tősér Ádám A magyar alma c. dokumentumfilmje egyike azoknak a kis költségvetésű, tévés vagy netes forgalmazásra szánt filmeknek, amelyet az állam, pontosabban a médiahatóság (NMHH) támogatott.

Az ismeretterjesztő film jogtisztán és ingyen megnézhető a YouTube-on, nem kell tehát megvárni, hogy valamelyik tévé a műsorára tűzze.

A filmből azt tudhatjuk meg, hogy - mint annyi más hungarikumnak, világszínvonalúnak meg ki tudja minek mondott termék - a magyar almatermesztés is nagy szarban van.

Tősér nagy fába vágta a fejszéjét: egy egész ágazat múltját, jelenét és jövőjét akarja bemutatni.

Ebből aztán egy sok féligazságot és igazságot érintő, részleteiben sok újat mondó, de összességében konfúz alkotás született, amely kimond sok – talán annyira nem ismert – tényt és adatot, de ezeket aztán nem rendezi erős, kemény állításokká, átfogó képpé.

Magyarországon még mindig rengeteg almát termesztenek, ám ijesztően sok az alacsony minőségű termék: az almák 75%-a léalmának megy, ami a legkisebb hasznot hajtó, a piacon a legrosszabb minőségű gyümölcsök sorsa. A magyar termelői technológia lemaradt a világtól, tragikusan rossz állapotban van.

Ha Ön áruházban vásárol almát, valószínűleg nem magyar almát vesz majd: a piacon ma a prémium kategóriásnak számító (8-8,5 cm-es átmérőjű) étkezésre szánt almák nagy része Ausztriából, Németországból és Lengyelországból érkezik, mert itthon nem tudnak olyan minőséget produkálni, ami felvehetné a versenyt az importtal. Ha tudnak is, az almát azonnal el kell adni, mert nagyon kevés hűtőház áll rendelkezésre, hogy kiszámítható, folytonos terméknek számítson a magyar alma.

És igen, megint a lengyelek pipálták le a magyar almatermesztést: sokkal ügyesebben és gyorsabban hozták rendbe az almaültetvényeiket, így náluk a léalma aránya már csak 42%. Szinte teljesen át is vették az orosz piacot, de betörtek hozzánk is.

A filmben több termesztő is feltűnik, hosszan keseregnek a helyzeten, ám sajnos sem ők, sem a film nem jut el odáig, hogy valami megoldásfélét körvonalazzon.

Az ugyanis kiderül, hogy...

• ...a rendszerváltás után a magyar almatermesztés 5 év alatt összeomlott. (Az orosz piacról kiszorultunk, a rossz minőség pedig már sem itthon, sem külföldön nem kellett senkinek.)
• ...az almaültetvények, azaz a földek „rossz kezekbe” kerültek: az állami illetve uniós támogatás miatt sokan érdekeltek lettek abban, hogy almát termesszenek, de abban már nem (éljen a dotált piac!), hogy eladható minőséget hozzanak létre. Több száz hektáron folyt el több száz millió forintnyi támogatás a semmire.
• ...össze kéne fogni a temelőknek - mondogatják a megkérdezettek -, és át kell esni a technológiai váltáson az iparágnak ahhoz, hogy ne rohadt almába, hanem labdába rúghasson a piacon.

De hol, mit, mikor és kinek kéne elkezdeni? És egyáltalán: kell-e az országnak az almatermesztés vagy sem?Agrárstratégiailag fontos-e ez nekünk, vagy csak megint a szánk jár, hogy „a magyar alma, a magyar alma”. Kik mentek rá az uniós támogatásra? A filmben feltűnő, modernizáló termelők mekkora szeletét adják a piacnak?

Ezkre a kérdésekre nem kapunk választ. Sőt, még csak irányt sem sejtet a film, hogy a választ merre kellene kereseni.

A magyar almában egyetlen kormányzati, állami megszólaló sincs, pedig a minisztériumtól mostanában szinte csak az ellenkezőjét hallani annak, mint amit itt a termelők, illetve végső soron a film összes szereplője állít. Állami és uniós támogatásokról, importról és exportról és a stratégia hiányáról beszél mindenki, csak az illetékesek nem mondanak semmit.

Tősér filmje pont ott marad abba, ahonnan az egész igazán érdekessé kezdett volna válni.

A magyar alma, dokumentumfilm, 52 perc
Rendezte: Tősér Ádám, operatőr: Győri Márk, Szepesi Dávid.
A film az NMHH kb. 8 millió forintos támogatásából készült. Interjú a rendezővel a filmről.

Tartalom: 6/10
Kép: 5/10