Lehet, hogy itt az ideje rozsdás szögesdróttal körbetekerni a Ladát? Még a hipsztereknél is nagyobb szakállat növesztve raktározni a napelemes telefontöltőket, hogy legyen Instagram selfie, mikor futja egy palack tiszta vízre?

Kaliforniai kutatók szerint van rá esély. Előbb vagy utóbb. A világ egyes részein, ahol eddig is cefetül álltak, nem nálunk, mert (ahogy azt Áder János is megmondta) mi víznagyhatalom vagyunk.

A 2002-ben indult GRACE (Gravity Recovery and Climate Experiment) projekt keretében két, egymástól körülbelül 220 kilométeres távolságban, 500 kilométeres magasságban keringő műholdat állítottak pályára. Az "ikerpár" közötti távolságot mikrohullámú mérésekkel, valamint GPS segítségével határozzák meg nagy pontossággal, és ebből következtetnek a gravitációs tér jellegzetességeire. A gravitációs mérések révén a felszíni és felszín alatti vízkészletek nagyságára, változásaira következtetnek.

A kutatók értékelése (témába vágó cikk itt és itt) szerint a legnagyobb terhelésnek az Arab-félsziget vízbázisa van kitéve, amely több mint 60 millió ember ellátását biztosítja. A készletek tízezer évvel ezelőtt keletkeztek, jelenleg viszont a szárazabb klíma miatt gyakorlatilag nincs felszíni utánpótlásuk. A jövőben ez komoly problémát jelent, hiszen nem biztosított a kitermelés természetes pótlódása.

A második legtúlterheltebb az Indus vízbázisa, amely az észak-nyugati indiai régiók és Pakisztán lakosságát látja el. A legriasztóbb, hogy a műholdakkal lehetetlen felmérni a vízkészlet mennyiségét. A kutatás vezetője Jay Famiglietti szerint összehangolt, globális programmal kell felmérni a pontos készleteket.

(MTI)