Sok újdonsült apa szembesül azzal, hogy ha meg is próbál részt venni a gyereke körüli teendőkben, majd mindenki lebeszéli erről, mert a közvélekedés szerint erre férfiként úgyis képtelen.

Emiatt aztán hajlamosak is őt elhessegetni a gyerek körül, vagy lépten-nyomon kritizálni, bármit is tesz, egészen addig, amíg elmegy a kedve az egésztől. Amúgy is úgy nevelték, hogy a gyerek nem az ő kezébe való, nem erre született, na.

Nem újdonság, hogy a férfiaknak is bőven kijut a szexista beszólásokból, és ennek az egyik tetőpontja az apává válás. Márpedig ha esélye sincs belejönni a gyakorlatba, hogy ellása a gyerekét, később már próbálkozni sem is fog. Ez a mi felelősségünk. Valamennyiünké.

Egyre több férfi vallja, hogy bizony szeretne nagyobb részt a családjából. Több időt, több energiát fordítani gyerekei nevelésére, kitörni a kényszerűen rászakadt kenyérkereső szerepéből, szabadulni az óriási felelősségtől, ami ezzel jár.

Igen, jól gondoljátok, ez a másik, sokkal ritkábban napfényre kerülő oldala annak, hogy a nőket a társadalmi elvárások belekényszerítik a kizárólagos feleség- és anyaszerepbe.

Az az általános vélelem, ami a munkaerőpiacon értékessé teszi a férfiakat, hogy rájuk kevésbé van szükség otthon, és hogy az ő dolguk eltartani a családjukat, nyomja el a nőket. Ha azt vesszük helyesnek és normálisnak, hogy az anyák maradjanak csak otthon évekig, és akárhány éves is a gyerekük, az ő elsődleges feladatok és hivatásuk a család, és hogy a férfiak dolga ezzel szemben az, hogy biztosítsák a családjuk anyagi biztonságát, akármennyi munkaóra is ennek az ára, annak egészen könnyen beláthatóak a következményei.

Ezért kevés az apa, aki elegendő időt tud tölteni a családjával, és ezért kevés a családos nő, aki tehetségét és a tudását valóban kamatoztatni tudja. Ezért érzi magát kizsigerelve a késő estig dolgozó férfi, és a képességeihez képest alulfizetettnek és agyonterheltnek a nő.

Meg kell változtatni, azt, ahogyan a nemi szerepekről, a szülőségről gondolkodunk, és amire a gyerekeinket is neveljük – mondja erre válaszul az új férfimozgalom.

Amerikában nagyot szóló könyvében a CNN-nél újságíróként dolgozó Josh Levs is épp azt állítja, hogy a tömegkultúra lusta és érdektelen apákról szóló képe nemcsak hazug, de rettenetesen káros is. Ezek a mítoszok a bénázó apákról mindennapos anekdoták, viccek, apró összekacsintós megjegyzések. Mi utáljuk őket, mert nem kevésbé sértők, és kártékonyak, mint a szőke nős viccek.

A mozgalomnak világszerte akadnak Josh Levs-hoz, vagy a brit Gideon Burrows-hoz hasonló képviselői, zászlóvivői. Szél Dávid, az Apapara bloggere sem lóg ki a sorból: sok-sok átlagos, figyelmet nem kapó, hétköznapi társukkal együtt ők azok a blogoló, író apák, akik nem hiszik, hogy a férfiasság egyetlen útja az, hogy elvárják a hozzánk hasonlóan tanult és művelt nőktől, hogy egész életen át kiszolgálják őket, és nekik egyetlen feladatuk van az életben, hogy az anyagi biztonságot megteremtsék a család tagjai számára. Ők azok, akiket ez a régi felállás nem tesz boldoggá, sőt, tárgyiasít: és tényleg, ki akarja úgy érezni magát, mint egy bankjegykiadó automata, amelyik ha rosszul teljesít, akkor már nem is jó semmire? Apák, mi bízunk bennetek: férfiak, nők és gyerekek milliárdjainak változtatjátok meg az életét – a lehetőségetek megvan rá.

Alfahímek helyett érző, gondolkodó, felelősséget vállaló férfiak

Néhányan persze mindig is ragaszkodni fognak a hagyományos értékrend dicsőítette macsó szerephez: a férfi elejti a mamutot, de apának lusta, figyelmetlen, felelőtlen, legfeljebb bohóckodásra jó, és továbbra is büszkék lesznek rá, hogy bent maradnak a munkában, vagy még elugranak valahová utána, csak hazamenni ne kelljen a családhoz. Am a valóságban legtöbb apa nem ilyen.

Több időt akarnak a gyerekeikkel tölteni, és az anyákkal egyenrangú szülőkken akarnak jelen lenni az életükben. Nem vitás, a gyerekeknek szükségük is van az apai törődésre. És nem csak hétvégén.

Ami jó a gyerekeknek, az jó a társadalom számára - egyszerűsíti le Levs a dilemmát.

Nem nagy intellektuális bravúr belátni, hogy a szülői és háztartási feladatok megosztásával a család minden tagja, a közösség, és még az ország gazdasága is nyer. Mindennek az alapja a férfiak emancipációjáért küzdő aktivisták szerint a nemek közötti egyenlőség.

Ma még hiába garantálják a törvények többé-kevésbé a nemek egyenlőségét, ha a társadalmi beidegződések és nyomás bebetonozódása miatt milliók nem tudnak élni a jogaikkal, és valójában nincsen valódi választásuk, hogy dolgozni akarnak, vagy otthon maradni a gyerekükkel. A férfiak számára épp olyan nehéz elszakadni a sztereotíp megoldástól, mint a nőknek. Nem vitás, hogy azok a férfiak, akik veszik maguknak a bátorságot, hogy szembeszálljanak az évezredes sztereotípiákkal, rengeteg előítélettel kell hogy megküzdjenek napról-napra: megkérdőjelezik a férfiasságukat, nevetségessé teszik őket, a párjukat is megalázzák nőiességében.

Ezek a csodálatra méltó férfiak azért küzdenek, hogy összeegyeztethessék a szülői és munkahelyi kötelezettségeiket, és hogy olyan új területeket hódíthassanak meg, amiről apáik nem is álmodtak.

Ki merne velük vitába szállni, hogy apa is csak egy van?!

Ahogy a feministák, úgy ők sem állítják, hogy a férfiak képesek lennének szoptatni, ahogy azt sem, hogy a nőknek nehéz fizikai munkát kellene végezni. Nem érvelnek azzal, hogy egyik, vagy másik feladatra az embereket biológiájuk nem teszi alkalmassá (hisz például nem minden nő tud szoptatni, és nem minden férfi képes nehéz fizikai munkát végezni).

Nagyon örülünk, hogy egyre több az olyan bátor férfi, aki ki meri mondani: joga van több időt a gyerekeivel tölteni ahelyett, hogy kizárólag a pénzkereséssel foglalkozna napestig, ha az nem teszi boldoggá sem őt, sem a családja tagjait. Lássuk be, a nők is képesek fizetett munkát végezni, és egyenlő részben felelősséget vállalni a család megélhetéséért, csak eddig nem bátorították a családos nőket erre sem a munkahelyeken, sem a családban, hisz rájuk is visszaütött mindaz, ami ellen ma már egyre többen szót emelnek.

Férfiatlan lenne egy babakocsit toló vagy főző férfi? Ugyan.

Itt az ideje, hogy végre elismerjük, a férfiak helye nem csak a munkahelyeken van, hanem otthon is nagy szükség van rájuk. A férfiak is szeretik a gyerekeiket, és éppen olyan jól el tudják látni és nevelni őket, mint a párjuk - ha lehetőséget kapnak erre. Vannak férfiak, akik ki merik mondani, hogy jobban vágynak az apai szerepre, mint arra, hogy kizárólag rajtuk múljon a család anyagi biztonsága.

Könnyű belátni, épp olyan igazságtalan és káros a férfiakra rákényszeríteni ezeket az elvárásokat és szerepeket, mint a nőkre.

További nőkkel és férfiakkal kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?