Lejárt a dominikai kormány által adott határidő, így azok a haitiak, akik nem tudtak dominikai okmányokat szerezni maguknak, azokat kitoloncolják a a Dominikai Köztársaságból,

mehetnek a Hispaniola szigetén szomszédos Haitiba.

Sokan eleve onnan érkeztek munkát vállalni, de vannak, akik sosem jártak ott, a haiti kreol nyelvet sem beszélik, ők dominikiai állampolgárok voltak, amíg a kormány meg nem fosztotta őket ettől a szüleik haiti származása miatt. Összesen legalább százezer emberről van szó.

A jóval elmaradottabb Haitiból az emberek már a 20. század eleje óta átjártak dolgozni a Dominikai Köztársaságba, ahol a jól menő cukornádültetvények felszívták az olcsó munkaerőt. Aztán ahogy az 1980-as évektől a cukoripar szerepe csökkent, a haitiak ugyanúgy találtak munkát az építőiparban, a turizmusban és a dominikaiak házai körül.

A Dominikai Köztársaságban dolgozó haitiak számát ma 500 ezer körülire becsülik. Azonban a dominikaiak hagyományosan utálják őket, mivel a haitiaknak jellemzően sötétebb a bőrük, és viszonylag elkülönülten éltek. A nacionalista politikusok pedig mindig őket vették elő, ha valami éppen nem működött jól az országban, könnyű volt rájuk mutogatni, hogy túlterhelik az egészségügyi és az oktatási rendszert, elveszik a helyiek munkáját, nem tisztelik eléggé a kultúrájukat.

Mivel a Dominikai Köztársaságban területi elven jár az állampolgárság, így a haitiak ott születő gyerekei elvileg már dominikai állampolgárnak számítottak.

Aztán 2013-ban a dominikai alkotmánybíróság az egyik ítéletével lépett egy nagyon meredeket: arra hivatkozva, hogy haiti származású dominikaiak szülei csak átmenetileg tartózkodtak ott, 1929-ig visszamenőleg mindenkit megfosztottak az állampolgárságától, aki haiti szülőktől származott.

A döntést nagy felháborodást keltett Hispaniolán és a világon máshol is. Akiket megfosztottak az állampolgárságuktól, gyakorlatilag minden állami rendszerből kiestek, Dominikában nem kaphattak orvosi ellátást, és iskolába sem járhattak.

Mivel az állampolgárságtól visszamenőleges alapon való megfosztással a Dominikai Köztársaság minden létező nemzetközi szerződést megsértett, ezért a nemzetközi nyomásra Danilo Medina elnök tavaly májusban végül elfogadtatott a kongresszussal egy törvényt, ami rendezte volna az érintett haitiak jogi helyzetét. Azonban a nacionalista kormánytagok nyomására ezt az eljárást olyan bonyolulttá tették, hogy azzal csak pár ezer ember tudta tisztázni magát.

Így aztán az új bevándorlási törvénnyel éppen ezek az emberek kerülnek a legrosszabb helyzetbe. Ráadásul ők Haitin sem számítanak állampolgárnak, kreolul sem beszélnek, így ha oda deportálják őket, akkor hontalanként ott sem nagyon tudnak majd mit kezdeni magukkal.

Az új bevándorlási törvény múlt hét szerdáig adott határidőt a haitiaknak, hogy regisztrálják magukat a dominikai hatóságoknál. Voltak, akik napokig álltak sorban a hivatalok előtt, ennyi idő alatt nagyjából az itt élő haitiak felének sikerült szereznie valamilyen papírt. Ők most 45 napig várnak az elbírálásra. Azokat pedig,  akik nem kerültek sorra elintézni a papírjait, pár napon belül ki fogják toloncolni az országból.

Medina elnök szerint nem készülnek tömeges deportálásokra, de közben a hadsereg azért kétezer katonát mozgósított és több ezer buszt készített elő a műveletre.

Mindig ez ment

Nem mintha a két ország valaha is különösebben jól kijött volna egymással. Hispaniola szigetét a gyarmatbirodalmak felosztották egymás között, a nyugati részén lévő Haiti a franciákhoz, a keleti Dominika pedig a spanyolokhoz tartozott. Ez aztán nyelvileg és kulturálisan a mai napig meghatározza a két nemzetet.

Aztán a 19. század elején a haitiak elzavarták a franciákat, és az uralmuk alatt egyesítették az egész szigetet. Ez azonban nem tartott sokáig, mert a spanyol anyanyelvű dominikaiak őket sem bírták jobban, mint a korábbi gyarmatosítóikat, sőt, mivel nem akartak áttérni a francia nyelvre és annak sem örültek nagyon, hogy amit megtermeltek, az egyből nyugati parton landolt, ezért fellázadtak ellenük, és nagyjából a század közepéig tartó harcok árán Dominika elnyerte a függetlenségét.

A modern idők sem sikerültek sokkal békésebbre. Rafael Trujillo dominikai diktátor  az ország kifehérítése érdekében (bár az ő nagyanyja is haiti volt) 1937-ben elrendelte, hogy kaszaboljanak le minden haitit, akit csak a határvidéken találnak. Ezzel kezdetét vette a történelem egyik leghülyébb nevű népirtása, a Petrezselyem-mészárlás, aminek egyes becslések szerint akár 25 ezer áldozata is lehetett.

Az elnevezés onnan ered, hogy állítólag a dominikai katonák úgy válogatták ki a helyiek közül a francia-kreol anyanyelvű haitiakat, hogy eléjük tartottak egy szál petrezselymet, és aki nem pörgette ki eléggé az R betűt, mikor kimondta, hogy perejil, ahhoz nem is volt több kérdésük.

Igaz, hogy mikor 2010-ben a földrengés Haitin szinte mindent elpusztított, Dominika az elsők között küldött segítséget a mentési munkálatokhoz és az újjáépítéshez. Nyilván a saját jól felfogott érdekükben ezzel próbálták megelőzni a katasztrófa utáni menekülthullámot.

Azonban mióta a dominikai alkotmánybíróság több ezer haiti származású állampolgárságát vette el, és 2015 eleje óta a kormány is komolyan beállt a bevándorlók kitoloncolása mögé, a dominikai rendőrség mindenkit kérdés nélkül levadászik, aki kicsit is haitinak néz ki. Az is előfordult, hogy valakit csak úgy meglincseltek a haiti származása miatt.  Aki pedig nem tudja érvényes iratokkal igazolni magát, azt letartóztatják, és kidobják az országból.

Haiti már a több százezer visszatoloncolt nélkül is elég nyomorult hely

Az ország a 2010-es földrengés óta adományokból él. Csak az Egyesült Államok több mint 100 millió dollárt költött élelmezési programokra, aminek egyesek szerint még jobban tönkrevágta a gazdaságot, mert a külföldről behozott élelmiszerek miatt a helyi parasztok még azt a kevés terményt sem tudták eladni, amit sikerült megtermelniük.

Haitin még azokkal is rengeteg baj van, akik elvileg segíteni mennének oda: nem elég, hogy pár éve pont az ENSZ békefenntartói vitték be a kolerát az országba, ami aztán 8 ezer emberrel végzett, de még a FIFA tisztviselője is a nekik szánt újjáépítési pénzeket nyúlta le.

Június elején az ENSZ egyik belső jelentéséből pedig az derült ki, hogy a békefenntartók egy másik része csak azoknak adott a segélycsomagokból, akik hajlandóak voltak dugni velük. Külön súlyos, hogy az érintettek egyharmada még kiskorú volt.

A Világbank szerint Haiti továbbra is a kontinens legszegényebb országa:

• 40 százalék körül van a munkanélküliség,
• a lakosság 59 százaléka él a szegénységi küszöb alatt,
• a várható élettartam 63 év.

Na, a dominikai mesterterv szerint ide kellene megérkeznie hamarosan a százezer kitoloncoltnak, akiknek hirtelen nem lesz ott sem munkája, sem lakása és sokan még a nyelvet sem fogják rendesen beszélni.