A gyerekjogok védőbeszéde
Viszonylag gyakran előfordul, hogy azt tapasztaljuk: nem értenek meg bennünket, nem értik, hogy mit akarunk mondani (mi=akik gyerekjogokról hadoválunk). Ez a félreértett jogvédők mellett a bolondok sajátos problémája, de legalább erre a pár percre maradjunk az első eset mellett. Arról szeretnék itt ugyanis most pár sort írni, hogy mit is jelentenek számunkra a gyerekjogok, és hogy miért nem kell haragudni rájuk.
Kezdjük mondjuk itt:
a gyerekjogi és emberi jogi szemlélet nem egy állandó rendszerellenes attitűd, inkoherens elméleti vagdalkozás, a gyerekek ideológiai agymosása vagy gyakorlatiatlan kritizálkodás.
A gyerekjogi szemlélet egy ideális állapot víziója, normák és alapelvek szervesen kapcsolódó fonata. A múlt és jelen hibáinak felismerése, egy „áhá-pillanat”, amikor arra jutunk: lehet ezt máshogy is.
Gyerekközpontúság = emberközpontúság.
Egy olyan gondolkodásmód, amellyel oda próbálunk figyelni arra, hogy mi a legjobb a gyerekeknek. Nem a csoki a fagyi, meg a csokifagyi azonnal. Hanem mi az, ami tényleg a legjobb, mindent figyelembe véve. Amikor egy döntés előtt állunk, s velünk együtt abban egy gyerek is érintett, na akkor megállunk és mielőtt a saját érdekeinket számba vennénk, akkor előre vesszük a gyerekét. Biztos, hogy neki ez a legjobb? Biztos, hogy ő is ezt szeretné? Mi a legjobb érdeke?
De hát ki mondja meg, hogy mi a jó? Ezt mindig minden konkrét esetben meg kell vizsgálnunk. Mint minden becsületes víziónál, úgy itt is vannak konkrét elvek, elképzelések. Senkinek nem jó, ha bántalmazás éri. (Apró megjegyzés: bántalmazás a felnőttek között Btk tényállás: testi sértés minimum; állataink ellen elkövetve pedig: állatkínzás) Aztán: senkinek nem jó, ha nem figyelnek oda rá. Senkinek nem jó, ha egy ügyben, ami érinti, meg sem kérdezik a véleményét.
Senkinek nem jó, ha nem nézik az ő érdekeit. Senkinek nem jó, ha nem válhat azzá, akivé tudna és szeretne.
Senkinek nem jó, ha mássága miatt rosszul bánnak vele. Senkinek nem jó, ha kiszolgáltatott, de nem segít rajta senki. Senkinek nem jó, ha meghal, pedig meg lehetne menteni. Hogy ez néha kritika formájában fogalmazódik meg bármilyen rendszerrel, emberrel vagy jelenséggel kapcsolatban, csak azt jelenti: „úgy látom, neked nem fontosak (eléggé) a gyerekek”.
Ezeken az elveken persze rugózhatunk magunkban, és szidhatjuk, aki nem így gondolja, ennél azonban sokkal komolyabban kell gondoljuk. Ez nemcsak néhány lila, "liberális" (jaj) ködös szépelgés, amely bele akar szólni a nevelésbe. Ezt nemcsak néhányan tartjuk fontosnak, hanem papíron a világ majdnem mindegyik állama - merthogy az ENSZ Gyermekjogi egyezményét, nemcsak Magyarország, hanem 1 kivételével minden tagállam elfogadta a világon magára nézve kötelezőnek. Sőt az Alaptörvényünk is ezt követi. Tehát ezt a gondolkodásmódot (már csak törvényi alapon is) mindenkivel meg kell ismertetni, a benne megfogalmazott minimális elvárásokkal együtt.
A gyerekjogok megismertetése ugyanis ad egy olyan keretrendszert, amin belül a gyerekek (és felnőttek) tájékozódni tudnak.Nem követelőzésre tanít, de arra igen, hogy mi az, amit nem kell eltűrni, és mi az, ami egyszerűen jár, vagy járnia kellene.
A gondolkozásmódnak természetesen része az is, hogy azt megtanítsuk, de sokkal inkább készséggé tegyük, hogy a nekünk "járó" jogokat (pl. hogy nem bánthat minket senki) mások esetében is érvényesítenünk kell, vagyis határokat kell betartanunk. Neked az enyémet, nekem a tiedet.
Ezek a határok azonban nem előfeltételei a jogoknak, nem megelőzik azokat, hanem csupán a másik oldalukat jelentik. Egy kötelességünk van: mindenkivel szemben betartani őket, és mindenki számára érvényesíteni őket.
Persze ennek az egésznek akkor van csak jelentősége, ha te is úgy gondolod: nem mindegy, hogy mi történik a gyerekekkel, nem mindegy, hogyan gondolkoznak a jövő generációi a társadalmi viszonyokról.
A gyerekek a kulcs, a gyerekek a jövő. De tényleg.
És a magyar gyerekek nem ismerik a jogaikat: háromból kettő nem ismeri, ennek következtében nem is kérnének segítséget, ha baj van.
Nem tudom, hogy mennyire vagyok meggyőző, de mindenesetre erre kérlek: olvass el néhány konkrét gyerekjogot. Fogadjunk, hogy egyet fogsz érteni velük. Hidd el, nem fog fájni.
http://unicef.hu/ismerd-meg-jogaidat/
A szerző Kohlmann Dávid, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány ingyenes gyermekjogi iskolai programjának (Ébresztő-óra) koordinátora. http://ebresztoora.unicef.hu/