Kevesen tudják, hogy már százéves a magyar animáció.

Azért tudnak erről kevesen, mert bár a magyar rajzfilm sokkal nagyobbat ment a világban, mint amire a magyar film valaha is képes volt, a magyar animáció történetéről eddig nem készült átfogó munka. És miközben a dicső múlt feldolgozatlan maradt, van egy ennél is fontosabb, égetőbb kérdés: miről fog szólni a magyar animáció következő száz éve?

Lesz-e új Mézga Géza? Erdő kapitánya, Bubó doktor? Gusztáv? Hófehér?

Nem őrültem meg, csak a Kecskeméti Animációs Fesztiválon vagyok, ahol ezek a sorskérdések mindig felmerülnek, hiszen kétévente itt futnak össze a magyar alkotók, idősek és fiatalok, stúdiók, rendezők, függetlenek, még függetlenebbek mióta, a nyolcvanas évek közepétől a kecskeméti animációs filmstúdió (Magyar Népmesék) megrendezi a fesztivált.

Két évvel ezelőtt ott hagytuk abba, hogy új tehetségekben nincs hiány, a MOME és a BKF ontja magából a jobbnál jobb, kreatívabbnál kreatívabb alkotókat. A baj az, hogy a fiatalok nem nagyon tudnak labdába rúgni, a gyártás drága, a piac egyik felét leuralja az állami támogatás, az állami csecsért pedig nagy a verseny, és inkább a nagy öregeknek lejt a pálya, a másik felét elviszik a külföldi produkciók, amelyekkel a kilencvenes években gyakorlatilag szétesett magyar rajzfilmgyártás nem tud versenyezni.

Ez a már lassan két évtizede tartó aszályos időszak a fesztivált is megrágta kissé, amelyet most a város központjába betolt, egész nyáron át tartó bódéfesztivál (hivatalos nevén bor- és sörfesztivál) is háttérbe szorított.

Seregszemlét azonban idén is érdemes volt tartani, több új, figyelemre méltó alkotót ismertem meg, akik közül egy-kettőnek még az áttörés is sikerülhet: komolyabb támogatással nemcsak rövidfilmet, hanem sorozatot is készíthetnek.

A nagy öregek (Orosz István, Jankovics Marcell, Gyulay Líviusz, Richly Zsolt) meglepetéseket már alig-alig hordozó munkái mellett egyre inkább körvonalazódik a magyar animáció következő száz éve.

A 444 most is igyekszik bemutatni a szerintünk legérdekesebb neveket, produkciókat. (A versenyprogram eredményeiről külön hírben számoltunk be. Sallai kolléga pedig remek ajánlót írt a nemzetözi nagyfilmes programról.)

Voltaire: Candide

Candide 01 episode "Home sweet home" , with English subtitle from Brigitta Ivanyi-Bitter on Vimeo.

A világ egyik legjobb könyvét dolgozták fel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) diákjai teljesen mai szemmel, mai közegben (trailer). A rövidfilm-kategóriában versenyző pilotfilmből lehet hogy, még sorozat is lehet.

Bár a pilot tíz momés diák tíz különféle stílusát vonultatja fel szemkápráztató módon,  Bera Nándor zseniálisan adaptált forgatókönyve alapján, a sorozathoz kicsit lelassítanak az alkotók: a kissé túlzsúfolt képi világból visszavesznek: az alapstílust Kreif Zsuzsanna figurái adják majd, amihez epizódonként más és más technikájú animáció (kollázs, 3D, festmény) stb. adódik. Az NMHH 80 millió forinttal támogatta meg a projektet.

Limbo-Limbo Travel

A Candide látványvilágát is meghatározó Kreif Zsuzsa és Zétényi Borbála őrült, groteszk-erotikus munkája. Nem tudom, miért, de mostanában a lányok nagyon hasítanak a magyar animáció élmezőnyében. Bucsi Réka világsikert arató, az itteni versenyből is kimagasló Smphony No.42- je mellett a Limbo-Limbo Travelt éreztem még nagyon erősnek, két évvel ezelőtt pedig a Dipendenza volt hasonló jellegű, rossz szó: "csajos" alkotás.

"Egy női magazinban láttam egy hirdetést, amelyben szingli nőknek egy kubai utazást hirdettek. Innen jött az ötlet"

- meséli Kreif hogyan kezdődött. Kreif és Zétényi nem ismeri Milorad Krstic, a magyar animáció 90-es éveinek legjobb nagyfilmjét, a My Baby Left Me-t, mégis azonos alkotói vonalon mozognak: a nyakatekert figurák, a temperaszínek és a csípős humorú, kendőzetlen nemiség egyaránt megvan bennük, és marha jól kifigurázza a szexturizmust, a szerelem és a birtoklást témakörét. Nem lennék a vörös bajszos pacákok helyében, az alkotókkal a Daazo készített interjút. (A filmet majd később lehet online megnézni, most egy ideig fesztiválokra fog járni.)

A film egyébként francia pénzből készült, a projektet ugyanis Visegrádon fedezte fel magának egy francia producer. Kreif legújabb, még tervezés alatt álló filmjét is várhatóan a franciák (Lardoux) fognak beszállni.

Symphony No.42

Nem lehet elégszer ajánlani Bucsi Réka rövidfilmjét, ami világhírűt durrantott. Bár a film ali néhány perces, mivel állami finanszírozásból készült (közpénzből), sajnos nem lehet látni online továbbra sem. De itt van egy interjú az alkotóval.

Mese

Amilyen egyszerű, olyan tökéletes, kerek sztori a nagybányai Bertóti Attila rövidfilmje: egy kislány és egy kisfiú unalmas délutánjukat próbálják meg meséléssel feldobni, amiben a kislány viszonyul jobbnak. A pergő hangú, teljesen idióta történeteket ráadásul Stefanovics Angéla (Úristen@menny.hu) hangján halljuk. (A film, ahogy az előzőek is, meghívottak voltak a világ legrangosabbjának számító animációs filmfesztiválján, Annecyben.

Fürdő

A magyar-lengyel, de Lengyelországban működő Ducki Tomekre általában érdemes odafigyelni. Mostani rövidfilmje két öregasszonyról szól, akik egy párás fürdőben versenyt úsznak. Látványvilága gyönyörű, a párás, zugos fürdők és a halálközeli hangulat tökéletes harmóniája.

Kojot és a szikla

A Nyócker alkotója, Gauder Áron rövidfilmje, ami valójában egy sorozatterv első része. A Nyócker 3D-s, papírkivágásos technikájával szemben a valódi sziú meséket feldolgozó projekt rajzanimációval készült. Visszafogottabb, nyugodtabb hangulatú mint harsány, nagyfilmes elődje, finom, de jó humorral. A mesék valódi indián mesék, nem úgy, mint Orbán Viktor dakota közmondásai.

A sorozatgyártás persze erősen kérdéses: az első két részre az NMHH adott támogatást, Gauder most Kanadában és az USA-ban igyekszik érdeklődőt találni, nyáron ezért arrafelé fesztiválozik a film.

Parabola

Vácz Péter nevén az utóbbi években ugyancsak világhírűvé vált Nyuszi és Őz c. rövidfilm miatt ismerhetjük. Két újabb munkáját lehetett látni a KAFF-on: egy bábanimációs videóklipet és egy rém gyorgy, ultrarövid, de marha ötletes és vicces szkeccsét, aminek ráadásul nemcsak magyar, de angol verziója is van. Szerencsére ezeket online is meg lehet nézni az alkotó Vimeo-csatornáján.

Jó is, hogy szóba került a videoklip: a mai fiatalok, fiatalabbak komolyabb projektek helyett az alkalmazott animációban találják meg számításukat, ráadásul ezekből meg is lehet élni: egyre több igényes animáció készül reklámfilmnek, filmfőcímnek, videoklipnek.

Lehet persze finnyáskodni, hogy ez nem művészet, de nem árt emlékezni arra, hogy a magyar rajzfilm nagy öregje, Macskássy Gyula (akiről egyébként épp a napokban jelent meg egy nagyon komoly monográfia is, ha sikerül, írok róla egy komolyabb ismertetőt) is reklámok készítésével kezdte az ipart.

Néhány ütősebb mű az elmúlt évekből:

A Libri könyvreklámjai például baromi jól sikerültek: ezekben az animált könytrailerekben az alkotók szabadon kiélhetik magukat, és még csak közpénz kell sem a gyakorláshoz. Legjobb talán Puértolas könyvéhez készült ajánló (Verhóczky Ádám) a világjáró fakírról, de nem rossz a Most én ugatok című könyvhöz készült reklámfilmecske (Barkóczi Noémi) sem.

Egészen parádés Porkoláb Norbert és a FISH! zenekar közös ópusza, amelyben mindenki megkapja a magáét, és ahol pontosan látszik, hogy mi is az igazi digitális animáció (Nemcsak a régi analóg technikák digitálisra cserélésre, hanem egy teljesen új megközelítési mód a történetmeséléshez.).

• A Tankcsapda Lélekhangokból c. számához készült videoklipje (Herkó-Miklósy).
• A Welhello Bogdán Balázs által készített klipjei, de talán az Apu vedd meg a legkomolyabb.
• Amorf Lovagok: Napséta (Csáki László)
• A Swing c. film főcímanimációja (Klingl Béla)
• Nagy kedvencem még a WWF Magyarországnak készült imázsfilm, amiben papírból hajtogatott állatok mozognak ide-oda, elképesztő szépen meganimálva, Ruska László munkája.

Jelenleg a rajzfilmes szakma magyar utánpótlását leginkább két műhely, a MOME és a Budapesti Kommunikációs Főiskola (BKF) biztosítja. Nagyot mentek azok a diákok is, akik nem végzősként diplomafilmmel, hanem kisebb volumenű vizsgafilmmel jelentkeztek.

Rég láttam annyira brutális, szívszorító kisfilmet, mint A kérődző halál fenevadja, amit négy diák (Debreczeni-Mariai-Rónyai-Andrade) rakott össze, és egy alkoholista apáról egy terhes anyáról és egy borzalmas téli autóútról szól.

Hasonlóan fekete, de hihetetlenül szépen megrajzolt, stalkeres hangulatú lakótelepfilm a Madarak, és ugyancsak a közelmúltból merít, a szocreál érzést visszaadó Mező utca 1. Szürreális tinédzserfilm Tóth Luca filmje, a vészjósló hangulatú Kíváncsiság kora, amely Annecyben elvitte a diákzsűri fődíját.

A következő részben a következő években várható magyar gyártású rajzfilmsorozatokkal, tervekkel fogunk foglalkozni.