A hét végén ünnepelt a világ, ünnepeltek a melegek, ünnepeltek a jobb érzésű nem melegek, szivárványszínbe öltözött a Facebook: az USA kilenctagú Legfelső Bírósága minimális többséggel bár, de úgy döntött, hogy mostantól az ország összes tagállamában legális az azonos neműek házassága. Az eset, ami megannyi viszontagság után végül Obergefell v. Hodges néven vonul be a történelembe, jelentősége ahhoz hasonlítható, mint amikor 1967-ben ugyanez a Legfelső Bíróság, persze más tagokkal, kimondta, hogy az Egyesült Államokban egy fekete férfi törvényesen elvehet feleségül egy fehér nőt, és viszont. Nem is volt olyan régen.

A bíróság múlt pénteken 5-4 arányban szavazott a melegházasság engedélyezése mellett. A többségi véleményt Anthony Kennedy fogalmazta meg, ehhez csatlakoztak az igennel szavazó többiek: Stephen Breyer, Ruth Bader Ginsburg, Elena Kagan és Sonia Sotomayor. Az USA Legfelső Bírósága hagyományosan nemcsak nagyszerű jogászokból, hanem nagyszerű rétorokból is áll: Oliver Wendell Holmes és Louis Brandeis ítéletindoklás címén olyan hatásos szövegeket adtak ki a kezükből, hogy az iskolákban tanítják őket, mint nálunk Cicerót meg Kossuthot.

Az aktuális Legfelső Bíróság melegházasságügyben megfogalmazott többségi véleménye (pdf) követi ezeket a nemes hagyományokat, nem spórol a pátosszal, mégis a ráció nyelvén szól a házasság intézményéről és arról, miért jár ez a jog mindenkinek:

"Egyetlen szövetség sem mélyebb a házasságnál, hiszen a szerelem, a hűség, az odaadás, az áldozat és a család legmagasztosabb eszméit testesíti meg. Azzal, hogy házastársi szövetségre lép, két ember többé válik, mint azelőtt volt. Ahogy azt a felmerült esetekben egyes felperesek bizonyítják, a házasság olyan szerelmet testesít meg, ami még a halált is túléli. Félreértenénk ezeket a férfiakat és nőket, ha azt mondanánk, hogy nem tartják tiszteletben a házasság eszméjét. Kérelmük lényege, hogy igenis tisztelik; olyan mélyen tisztelik, hogy szeretnék maguk is megvalósítani. Azt remélik, hogy nem ítéltetnek egyedüllétre úgy, hogy kizáratnak a civilizáció egyik legrégebbi intézményéből. Egyenlő méltóságot kérnek a törvény előtt. Az Alkotmány biztosítja nekik ezt a jogot." (Anthony Kennedy és a többség véleménye)

A többségi vélemény a mellékletekkel együtt 34 oldalas (igaz, mint Stephen Colbert megjegyezte, lehetett volna keskenyebb margóval kímélni a környezetet). A kisebbségi, a melegházasságot elutasító véleményt maga a főbíró, John Roberts jegyzi, és az ő véleményéhez a többi ellenző is csatlakozott. Samuel Alito, Antonin Scalia és Clarence Thomas emellett egytől egyig külön ellenvéleményt is megfogalmazott – így történt, hogy az ellenzők véleménye kétszer olyan hosszúra sikerült, mint a támogatóké.

Íme tíz érv, amivel a kisebbségben maradt bírák indokolták, miért ellenzik a melegházasságot.

1. John Roberts: Nem ránk tartozik

"(...) Ez a bíróság nem törvényhozó testület. Nem kellene azzal foglalkoznunk, hogy jó ötlet-e az azonos neműek házassága. Az alkotmány értelmében a bíráknak arra van módjuk, hogy megmondják, mi a törvény, nem arra, hogy mi legyen. Az alkotmány jóváhagyói arra hatalmazták fel a bíróságokat, hogy ne gyakoroljanak »sem erőt, sem akaratot, pusztán ítéletet«."

2. John Roberts: Akkor mostantól már bármit lehet?

"Ha egy azonos nemű párnak alkotmányos joga van összeházasodni, mert különben gyermekeik »attól a stigmától szenvednének, hogy tudják: az ő családjuk valamilyen módon alsóbbrendű«, miért nem alkalmazható ugyanez az érvelés egy olyan családra, ahol hárman vagy többen nevelik a gyerekeket?"

3. Antonin Scalia: Beleszarok

"Számomra nem bír különösebb jelentőséggel, hogy mit mond a törvény a házasságról. Ugyanakkor kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ki az, aki fölöttem uralkodik. A mai döntés szerint az én Uralkodóm, és 320 millió amerikai Uralkodója az egyik parttól a másikig, a Legfelső Bíróság kilenc jogászának többsége. Az ezekben az ügyekben alkotott vélemény az elképzelhető legtávolabbi kiterjesztése a bíróság állítólagos jogkörének arra, hogy olyan »szabadságjogokat« hozzon létre, amelyeket az alkotmány és annak kiegészítései elfelejtenek megemlíteni. Az alkotmányos revíziónak ez a kilenctagú, nem választott bizottság általi gyakorlása, amit mindig (ahogyan ma is) a szabadság szertelen dicsőítése kísér, megfosztja a Népet attól a legfontosabb szabadságjogtól, amelyet a Függetlenségi nyilatkozatban fejezett ki, és az 1776-os Forradalomban nyert el: az önnön kormányzásához fűződő jogot."

4. Clarence Thomas: Kétszáz éve se volt melegházasság

"Jóval az 1787 előtti idők óta a szabadságon az állami beavatkozástól való mentességet értjük, nem pedig az állami juttatásokra való jogosultságot. A többségi véleményt megfogalmazók mégis olyan »szabadságjog« nevében idézik meg az Alkotmányt, amit annak megfogalmazói nem ismertek volna el, és egy olyan szabadságjogot sértenek, amit védelmezni szándékoztak. Mindeközben a bírák többsége elveti azt a Függetlenségi nyilatkozatban szereplő gondolatot, miszerint a méltóság vele született az emberrel, és ehelyett azt sugallja, mintha az az államtól érkezne."

5. Samuel Alito: Ráerőltetik az országra

"A mai döntés elbitorolja az emberek alkotmányos jogát ahhoz, hogy eldöntsék: megtartják vagy megváltoztatják a házasság hagyományos jelentését. A döntést arra fogják használni, hogy gyalázzák azokat az amerikaiakat, akik nem hajlandók jóváhagyni az új ortodoxiát. Ha bírák puszta többsége feltalálhat egy újfajta jogot, és ezt a jogot ráerőlteti az országra, a jövőbeli többség cselekedeteit valójában csak az korlátozhatja, hogy érzésük szerint mit tolerálnak a politikai hatalom és a kulturális befolyás birtokosai."

6. John Roberts: Ellopták az emberektől a melegházasságot!

"Az azonos neműek közötti házasság támogatói – a demokratikus folyamatok által – figyelemre méltó sikerrel győzték meg polgártársaikat arról, hogy elfogadják nézeteiket. Öt jogász lezárta a vitát, és alkotmányban rögzített törvénnyé változtatta saját, házasságról alkotott elképzeléseit. Az, hogy ezt a témát ellopták az emberektől, hosszú ideig árnyat vet majd az azonos neműek közötti házasságra, ami még inkább megnehezíti a drámai mértékű társadalmi változás elfogadását."

7. John Roberts: Mégis, mit képzelünk magunkról?

"A bíróság érvényteleníti az ország államai több mint felének házasságra vonatkozó törvényeit, és olyan társadalmi intézmény megváltoztatását rendeli el, ami évezredek óta az emberi társadalom alapját képezi, a kalahári busmanoktól a han kínaiakig, a karthágóiakig és az aztékokig. Mégis, mit képzelünk magunkról?"

8. John Roberts: Ha nincs ilyen intézmény, ne is legyen

"Nem áll szándékomban minden szempontból egyenlőségjelet tenni az azonos nemű párok és a többnejűség között. Könnyen lehet, hogy léteznek releváns különbségek, amelyek eltérő jogelemzést kívánnak. De ha léteznek, a kérelmezők egyetlen egyre sem mutattak rá. Amikor a szóbeli érvek bemutatásakor a többnejűségről kérdezték őket, azt állították, hogy az Államban »nincs ilyen intézmény«. És pontosan ez a lényeg: a szóban forgó Államokban az azonos neműek házasságának intézménye sem létezik."

9. John Roberts: Beszennyezték az Alkotmányt

"Legyen meg a szórakozásuk, de épp most szennyezték be az Alkotmányt. Ha valaki azon amerikaiak közé tartozik – bármilyen legyen is a nemi orientációja –, aki az azonos neműek házasságának kiterjesztésének pártján áll, mindenképpen ünnepelje meg a mai döntést. Ünnepelje meg a kívánt cél elérését. Ünnepelje meg a partnere iránti elkötelezettségének új kifejezési módját. Ünnepelje meg, hogy új juttatásokhoz fér hozzá. De ne ünnepelje az Alkotmányt. Az Alkotmánynak ehhez semmi köze."

10. Antonin Scalia: Épp most tettük tönkre a demokráciát

"Egy olyan kormányzati rendszer, ami a Népet egy kilenc, nem választott jogászból álló bizottság alárendeltjévé teszi, nem érdemli meg, hogy demokráciának nevezzék. A mostani társadalmi felfordulás ügyében szavazó testület feltűnően nem reprezentatív jellege lényegtelen volna, ha bírákként működnének, választ adva arra a kérdésre, hogy az amerikaiak jóváhagytak-e valaha olyan alkotmányos rendelkezést, ami nyilvánvalóan törvényen kívül helyezte a házasság hagyományos definícióját. De a ma többséget alkotó bírák persze nem ezen az alapon szavaznak; azt mondják, hogy nem. És megengedni, hogy az azonos neműek közötti házasságra vonatkozó politikai kérdést egy kiválasztott, patrícius, kifejezetten nem reprezentatív kilenctagú testület vegye fontolóra és döntse el, annyi, mint megsérteni az elvet, ami még annál is alapvetőbb, mint hogy képviselet nélkül nincs adóztatás: nevezetesen, hogy képviselet nélkül nincs társadalmi változás."