A kormány tovább folytatja a pedagógusok minősítési eljárását, amivel a tervek szerint 2018-ig minden tanárt beosztanak 5 különböző kategóriába tapasztalatuk és végzettségük szerint. Ez lesz a rendszer alapja, amiben aztán lépegethetnének előre.

Ezek szerint lesz

• gyakornok: mindenki ezzel kezdi a pályáját, 2 év után lehet továbblépni.
• pedagógus I.: valamennyit ugrik a fizetésük, de aztán legalább a 6. évig úgy is marad.
• pedagógus II.: a tanárok a 8. évük után pályázhatnak, hogy nagyjából 15 ezer forinttal a többiek előtt járjanak a bértáblában.
• mesterpedagógus: itt már tényleg megugrik a fizetés, ők lesznek azok, akik a többi tanárt felügyelik majd. Ráadásul válaszolniuk kell ezekre a fura kérdésekre.
• kutatótanár: 14 év szakmai tevékenység után velük fejlesztetnék a tananyagokat.

Azonban az előmeneteli rendszer miatt a tanárok már a kezdetek óta sikítanak, mert rengeteg olyan adminisztrációs feladatot rak rájuk, amiről már a legelején látszik, hogy ebből nem lehet majd a valós teljesítményüket mérni.

Már az is nagy felhördülést keltett, hogy a rendszer bevezetésekor a tanárok végzettségétől és szakmai tapasztalatától függetlenül mindenkit egyformán az alapkategóriába, a Pedagógus I-be soroltak be. Ezt aztán annyival korrigálták, hogy akiknek volt már legalább 14 év munkaviszonya és tanári szakvizsgája vagy phd-je, azok tavaly áprilisban külön pályázhattak, hogy ideiglenesen megkaphassák a Pedagógus II. besorolást és az ezzel járó fizetésemelést.

Ők a napokban kapták meg az értesítéseket az Oktatási Hivataltól, hogy bár tavaly már teljesítették a minősítési eljárás adminisztrációs részét, de mivel a hivatal rendszere valamiért nem képes kezelni az eddig megadott adataikat,

most kezdhetnek újra feltölteni mindent.

Önvallatás

Maga a pályázati portfólió összeállítása nem egyszerű, ráadásul semmilyen képet nem ad a tanárok valós teljesítményéről, ami alapján az Oktatási Hivatalnak a besorolást el kellene végeznie. Ezért voltak olyan tanárok is, akik eleve bojkottálták az egész eljárást, és nem voltak hajlandóak portfóliót beadni.

A többiek pedig máig sem igazán értik, hogy a minősítéshez miért kell összeállítaniuk magukról egy nagyon bonyolult és összetett anyagot, amivel rengeteg munkájuk van, viszont egyáltalán nem tükrözi, hogy ki a jó tanár és ki nem az. Az önértékelésben nyilván mindenki az előbbit fogja állítani magáról.

Szóval már az előtt keletkezik egy nagy halom felesleges dokumentáció, mielőtt az Oktatási Hivatal munkatársai először belépnének az iskolába, hogy megnézzék mit művel a tanár az óráin.

A pályázó pedagógusok attól vannak ki a leginkább, hogy a követelményrendszer köszönőviszonyban sincs a munkájuk gyakorlati részével. A portfólióban a tanároknak nem csak a saját munkájukat kell a lehető legjobbra értékelniük, hanem be kell adniuk minden egyes óravázlatukat, még akkor is, ha a valóságban ezeket 20 év tapasztalattal a háta mögött már senki sem készíti el magának, mert már van akkora rutinja, amivel ezek nélkül is le tud vezényelni egy órát.

Mivel az Oktatási Hivatal mindenről tudni akar, ami az órákon történik, ezért kezdhetik külön-külön összeszedni

• a kiosztandó feladatokat, feladatlapokat a tanulóknak szánt formátumban;
• az óratervben megadott, nem saját feladatok pontos forrásának feltüntetését;
• az órán felhasznált szövegeket, képeket a forrás pontos megnevezésével;
• az egyéb tanulási-tanítási segédleteket (pl. szókártyákat);
• a táblaképeket;
• a kivetítendő diák képeit;
• és a feladatok megoldását.

Aki fizetésemelést akar, az pedig kezdheti az utángyártást, és megszületnek azok a dokumentumok, amiket az iskolákban sosem használnak, az egyetlen céljuk csupán annyi, hogy legyen mivel megtömni az Oktatási Hivatal fiókjait.

Piaci rés

A rendszer nem jó a tanároknak a rengeteg papírmunka miatt, de a tanítást ellenőrző tanfelügyelők sem érkeznek felkészültebben az órákra attól, hogy átnézték a 100 oldalas önértékeléseket.

Így aztán nem is olyan meglepő, hogy külön iparág áll rá arra, hogy segítsenek azoknak a tanároknak, akik a lehető legjobbra szeretnék értékelni magukat a minősítési folyamatban. Tehát akikben még maradnának kérdések az Oktatási Hivatal 160 oldalas útmutatójának átolvasása után, azoknak külön felkészítő kurzusokat is hirdetnek már. A cég azt mondja, hogy sok tanár jelentkezik náluk, a szolgáltatásukra valóban van igény,

sok pedagógus tényleg úgy érzi, hogy külön továbbképzésre kell mennie ahhoz, hogy jó választ tudjon adni a saját teljesítményével kapcsolatban feltett kérdésekre.