Világméretű népvándorlás zajlik. Milliók menekülnek a háborúk, a terror, a szegénység, és kilátástalanság elől Nyugat-Európa felé, mert számukra ez a világ egyenlő a munkával, a jóléttel és a biztonsággal. (Itt lehet megnézni, mekkora a jövés-menés a világban, honnan hová tartanak, és mennyien.)

Egyre többen vállalkoznak a kétséges kimenetelű útra. Nem kalandvágyból, jönnek, hanem kényszerből. Idén az Olaszországba tengeren érkező bevándorlók száma már megközelíti a 50 ezret. A mediterrán térségbe érkező embertömeg többsége férfi, de egyre több nő is vállalja a kockázatos utat, sokszor egészen kicsi gyerekekkel. Számuk meredeken emelkedik, és ezer úton igyekszenek egy jobb élet reményében el otthonról, az ismeretlen felé.

Az emberkereskedők húznak hasznot a káoszból

Miközben az európai politikai döntéshozók azon vitatkoznak, hogyan reagáljanak a bevándorlók beáramlására, kerítéseket építsenek, vagy menekülttáborokat, az emberkereskedő és szexrabszolga-hálózatok örömmel használják ki a káoszt és a kormányok tehetetlenségét. A legszegényebbekre, legkiszolgáltatottabbakra vadásznak.

Sok nő számára az embercsempészektől remélt szabadság kényszerprostitúcióval végződik, a világon bárhová is nézünk.

Iratok, pénz és nyelvtudás nélkül, sokakat egyszerűen eladnak valamely európai emberkereskedő hálózatnak, és elég valószínű, hogy ahogy a mexikói határon át az USA felé tartó nők többségének, úgy az ő útjukat is szexuális erőszak és zaklatás szegélyezi. A női test áru, fizetőeszköz, és felmérni is lehetetlen, hányan tűnnek el titkos bordélyokban, totálisan kiszolgáltatottan, legfeljebb ételért és szállásért dolgoztatva szexrabszolgaként.

Az emberkereskedők folyamatosan változó stratégiával védik évi becslések szerint több milliárd dolláros, láthatatlan „piacukat”.

Igen, ez is a 21. század.

Hol marad a nyugati világ egyik legfontosabb hagyománya, a morális felelősségvállalás, az irgalom, a szolidaritás?

Egyelőre úgy tűnik, hogy nem csak a civil társadalom, de az egyházak is emlékenek ezekre az alapvető tanításokra. Nem csupán Ferenc pápa emelt szót a legelesettebbek befogadásáért, de több országban is teljes hálózatot üzemeltet az egyház a menekültek számára.

Több szerzetesrend összefogott a legveszélyeztettebbek, az illegális bevándorlókból kényszerprostituálttá vált nők megmentésére, és számukra speciális otthonokat alakítottak ki.

Hálózattá szerveződve azon dolgoznak Nagy-Britanniában és Olaszországban, hogy orvosi, jogi és pszichológiai támogatást nyújtva, menedéket és szakmát adjon azoknak, akiket gyakran szó szerint az emberkereskedők karmai közül kell hogy kimenekítsenek.

Olaszország-szerte majdnem láthatatlanul, mintegy 100 védett házat létesítettek apácák egyházi segítséggel és biztatással. Az elmúlt években az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatainak százait segítették hozzá új, emberhez méltó élethez. Szociális munkások, helyi intézmények és a nagykövetségek segítségével több országban is iratokat szereznek, szakmát tanítanak, pszichológiai, lelki gondozást nyújtanak a nincstelen, a legváltozatosabb körülmények közül érkező, gyakran már rettenetes traumákon átment menekülteknek.

Mindez azonban csak csepp a tengerben.

Menekültekkel foglalkozó szervezetek százezresre becsülik az Európába érkező menekültek számát, és feltételezik, hogy közülük mintegy kétezren már nincsenek életben.

Az ENSZ Munkaügyi Szervezetének becslése szerint világszerte 20,9 millió ember végez kényszermunkát, csaknem negyedük szexuális kizsákmányolás áldozata.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?