A Converse a divatvilág, a fogyasztói társadalom egyik megmagyarázhatatlan rejtélye. Meglepően drága, fájdalmasan kényelmetlen, utánozhatatlanul  rossz minőségű, és mégis majd 100 éve milliók viselik. Háromtól hetvenhárom éves korig,
Kurt Cobaintől Gyurcsány Ferencig, vicceskedő esküvői pároktól az aluljáróban kolduló csöves punkokig mindenki ebben jár.

12 évesen ugyanúgy tudtam utána sóvárogni a kirakat előtt állva, mint most 35 évesen, mikor megpillantom James Dean asztalra rakott lábain.  Ennek egyetlen oka lehet. Vagy tényleg olyan jól néz ki, olyan elképesztően vagány, olyan harmonikus és kívánatos tárgy, hogy nem tudunk neki ellenállni, vagy egyszerűen a marketingesek átvernek minket, és persze mi is magunkat.

Converse All Stars Chuck Taylor

Általában hümmögve, a fejemet ingatva hallgatom mikor valaki  a lábbelik egyre romló minőségén sápítozik.

Anno, ha végre vehettem egy Adidas cipőt, az úgy volt összerakva, sőt megmunkálva, hogy egy életre szólt. Tíz év használat után kellett először suszterhez vinni. De akkor is csak mutatóba.

De ki akar tíz évig hordani egy cipőt? Én biztos nem, és a divat világa ma már ennél sokkal, de sokkal gyorsabb tempót diktál. Három évnél tovább egy cipő ritkán bírja, és addigra már bőven le is jár a szavatossága. De a Converse All Stars Chuck Taylor kosaras szignójával ellátott klasszikus cipője biztosan lekörözi a fénysebességgel száguldó divatot is. Ugyanis 3 hónap után teljesen stabilan és kiszámíthatóan elkezd foszlani, lyukadni, szakadni, szétmállani. Életem során eddig 6 darabot fogyasztottam el, de az elmúlás szomorú jelei átlagos felhasználás mellett is pár hónap után mindig megjelentek.

Since 1917

Nem egy átlagos tornacipőről beszélek, hanem a sportcipők örökös és tiszteletbeli elnökéről. A cipőről, amit száz éve gyűr az emberiség. Minden félpercben vásárolnak belőle egy párat. Az amerikaiak hatvan százaléka most is tulajdonol legalább egy All Stars Converset. 50 évig uralta a sportcipőpiacot, évtizedekig volt az NBA hivatalos cipője. Olimpiákon döntöttek rekordokat benne. Sportoló legendákat repített az égbe. 1941-től kezdve Converseben képezték ki az  amerikai katonákat. Éppen, hogy csak nem a gumiorrú csuka győzte le Hitlert. Most meg egy nyomorult nyarat sem lehet végigjárni benne anélkül, hogy ne mállana le az ember lábáról. Talán ez a világon az egyetlen olyan cipő, amiből még a hamisítvány is tartósabb, mint az eredeti.

Komfort

A divat univerzumában a kényelem harmadlagos szempont, de kritikánk most mégis egy tornacipőt vett górcső alá, így nem megkerülhető a kérdés, hogy egyáltalán kellemes érzés-e a Converseben lépdelni. Igen is, meg nem is. Ugyanis hiába számított 1917-ben forradalminak, mikor egy gumigyáros kitalálta, hogy ne bőrből, hanem gumiból és pamutszövetből készítsen cipőt, mára akármennyit is csavartak a Converse cipők felépítésén, elég elavult csukának számít. Egy újonnan vásárolt Chuck Taylor a rugalmasságot hírből sem ismerő betonkemény és a mai sportcipőkhöz képest kifejezetten nehéz gumitalpával, gumiperemével és kemény zsákszövetével olyan, mint egy mutatós spanyolcsizma. Szanaszét nyomorgatja az ember lábát.
De mikor az anyagok fokozatosan kezdenek elengedni, a talpbetét foszlik, a gumi megrepedezik, a szövet szakadozik, akkor a sneakers szép lassan a lábhoz idomul, és mire a kisujj kifúrja magát a szabad levegőre, a cipő úgy simul a lábra, mint egy csuda finom mamusz. És onnantól, míg le nem esik, egy aránylag kényelmes viselet.

Converse vs Vans

Egy Converse most körülbelül 19-20 ezer forintba kerül, pedig nem egy komplikált szerkezet, és mióta 2003-ban a Nike megvette, azóta Kínában, Vietnamban, Indonéziában fillérekből állítják elő. Az import tarifa a többi cipőhöz képest elenyésző, mivel szövet talpbetéte miatt valamiért szandálként elvámolható.

Az egyik legnagyobb versenytársa, a Vans tornacipői körülbelül 25%-kal olcsóbbak. Mindkettő márka ott van a világ 10-15 legkeresettebb márkái között, és a Vans összehasonlíthatatlanul tartósabb darab. Még rendszeresen deszkázni is lehet benne, ami a csukájukat féltő converse-seknek nem ajánlok. A Vans-szel az a gondom, hogy szerintem közel sem néz ki olyan jól, mint a Converse. Bumfordibb, merevebb és unalmasabb.

A nagy kamu

A Nike-nál ahelyett, hogy nekiálltak volna drága pénzen jobb minőségű terméket előállítani, inkább előnyt faragtak a látszólagos hátrányból. A marketing osztály azt az üzenetet szülte meg, hogy a cipő élete nem ér véget, mikor elszakad vagy kilyukad a talpa, sőt valójában akkor kezdődik csak igazán. Azzal tömik a fejünket, hogy a Converse-életérzéshez szervesen hozzátartozik a szakadtság, az enyhe bűz és a kosz.

Mikor lesz végre annyi eszem, hogy ezt az állatságot nem kajálom be?!