Foglalkoztunk már azzal, milyen nehéz helyzetben vannak azok, akik az anonim trollkommentelőket, vagy még inkább a politikailag irányított kommentelőket próbálják kordában tartani. A megoldás gyakran az, hogy egyszerűen megszntetik a kommentelést.

Nemrég pedig arról írtunk, hogy mit tehet egy, a szólásszabadság mellett elvileg kiálló online fórum, ha a felhasználók embereket zaklatnak vagy aláznak meg. A reakció itt is az volt, hogy betiltottak több topicot is.

Új-Zélandban most a törvény erejével próbálnak fellépni a cyberbullying ellen. Hétfőn lépett életbe az ártalmas digitális kommunikációról szóló törvény, amit az új-zélandi parlament a múlt héten 116-5 arányban fogadott el. Ennek értelmében büntethető, aki „ártalmas digitális kommunikációt folytat”.

A büntetés lehet pénzbírság – személyeknél 50 000 új-zélandi dollár (kb. 9,6 millió forint), szervezeteknél 134 000 új-zélandi dollár (kb. 38,4 millió forint) –, de egyes esetekben két év börtön is járhat, vagy akár három, ha valaki mást öngyilkosságra buzdít. A kiskorúak továbbra sem büntethetők, de a 14 és 16 év közöttiek az ifjúsági igazságszolgáltatási rendszerbe kerülnek.

A friss törvény többek között azt akarja megelőzni, hogy valaki:

1. megosszon bizalmas információkat egy másik személyről
2. fenyegető vagy megfélemlítő legyen
3. súlyosan sértő megjegyzéseket tegyen a másikra
4. illetlen vagy obszcén legyen
5. mást zaklasson
6. hamis állítást tegyen
7. olyan anyagot hozzon nyilvánosságra, amit más bizalmasan tett közzé
8. valakit arra ösztönözzön vagy bátorítson, hogy ártó üzenetet küldjön másnak
9. öngyilkosságra ösztönözzön vagy bátorítson
10. mást bőrszín, rassz, etnikum, nemzeti hovatartozás, vallás, nem, szexuális beállítottság vagy fogyatékosság miatt becsméreljen

A fenti tíz pont iránymutatás a helyi bíróságoknak és az ottani médiaügynökségnek. Az utóbbinak az a feladata, hogy figyelemmel kísérje, és érvényesítse az online bullying miatti igényeket, és az ügynökségnek kell többek között a Facebooktól meg a Google-től kérnie, hogy tegye elérhetetlenné a kifogásolt törvénysértő tartalmat. (A cégnek előbb szólnia kell a posztolónak, hogy 48 órán belül vegye le a kifogásolt tartalmat, de ha ezt nem teszi meg, leszedik maguk – emiatt sokan attól tartanak, hogy nem fognak szöszmötölni, vizsgálódni, hanem ha a hatóságok rájuk szólnak, egyből lépnek.)

A törvényt azután kezdték el tervezni, hogy 2013 novemberében kirobbant a Roast Busters-botrány: néhány kamasz fiú éveken át üzemeltetett egy Facebook-oldalt, amin azzal dicsekedtek, hogy névvel, arccal bemutatott fiatal lányokat, sőt 13 éves kislányokat itattak öntudatlanra, majd többen egymás után megerőszakolták őket, a rendőrség pedig nem lépett, hiába tett feljelentést több áldozat is.

A törvény bírálói úgy látják, hogy annak szövege túl általános és szubjektív, tehát korlátozhatja a szólásszabadságot. Angliában például 1988-as és 2003-as kommunikációt szabályozó törvények értelmében állítottak elő embereket csak azért, mert viccelődtek az interneten, New Yorkban pedig a fellebbviteli bíróság éppen a szólásszabadság védelmében mondta ki, hogy alkotmányellenes a cyberbullying-ellenes törvény.

A kritikusok a paralment lépését a rossz, reflexből reagáló törvényalkotás mintapéldájának nevezik, és okkal féltik a szólásszabadságot, hiszen például azt, hogy valakit tényleg súlyosan megsértenek-e, nehéz eldönteni. Nagyot is nézett mindenki, amikor egy magyar újság Lázár Jánossal peren kívül megegyezett egy nem kifejezetten durva komment miatt, mert a miniszter azt mondta, az nagyon megsértette. (Lázár János feljelentette a kommentelőket is, de ezt végül visszavonta.)

David Seymour, egyike annak az öt képviselőnek, aki nem szavazta meg a törvényt, azt mondta, hogy a joszabály alapelvei, például hogy nem szabad bizalmas információkat közölni vagy illetlennek lenni, megfelelőek lennének, ha épp egy iskolai táborban lennénk, de törvénybe nem szabadna iktatni azokat. Amy Adams igazságügyi miniszter szerint a törvény értelmében magas lesz a bíróságok ingerküszöbe, azaz nem fognak minden apróságból ügyet csinálni, de Seymour szerint erre semmilyen garancia sincs, és nem túl biztató, hogy az embereket a bírók jóindulatára bízzák.

Ráadásul még a Roast Busters-ügyet is lehetett a meglévő törvényekkel rendezni, és amikor társadalmi nyomásra gyorsan új törvényeket hoznak, amik aztán ugyanabban a kérdésben mást mondanak, mint már rég meglévő törvények, abból sokszor kevésbé vicces joghézadok keletkeznek, mint amikor idén tavasszal néhány napig büntetlenül drogozhatott Írország.

Egyébként Magyarországon is hasonló próbálkozás zajlik. Mármint nem egy külön törvénnyel, hanem a 2013-ban bevezetett Polgári törvénykönyvvel védenének meg az embereket a szavaktól. A törvény megnehezítette a beszédet, az írást és a fotózást, ráadásul az eddigieknél is több lehetőséget adott a közszereplőknek, hogy becsületsértőnek tartsák azt is, amin épeszű ember nem sértődne meg. A legsúlyosabb benne az, hogy a bírók szabadabban dönthetnek, pedig az sem világos, hogy ki a közszereplő, vagy hogy mi az a komment, és hogy egy-egy idősebb, ritkán interntező bíró egyáltalán érti-e, hogy miről van szó. (The Verge, The New Zeland Herald, BBC, Huffington Post)