"Yo dawg i heard you like magyar so we put a magyar in your magyar so you can magyarkodni while you magyarkodol"

Megkért a szerkesztő, hogy nézzem át ezt az 55 perces műsort Bayer Zsolttal és Kocsis Mátéval. Nagyon magával ragadó az adás, de annyira tömény, hogy nem tudok belőle idézni egy-egy jó mondatot, mert szinte mindegyik az.

A tartalomból:

A műsor egy párhuzamos valóságban játszódik, ahol Bájer (Bayer Zsolt) és Kocsis (Kocsis Máté) a menekültkérdésről és Józsefváros életéről beszélgetnek. Ezek szerint a menekültek rengetegen vannak és rossz emberek, miközben az elmúlt tíz évben Józsefvárosban csoda történt. Alig telik el azonban egy-két másodperc, hirtelen a beszélgetésbe beszüremkedik egy másik párhuzamos valóság, amelyet az ellenzékiek, a liberálisok és a drogos újságírók tartanak működésben, és pont az ellenkezője történik benne, mint a műsorban látható párhuzamos valóságban. Azt is mondhatnánk, a két párhuzamos valóság egymásra derékszögben eső valóságok. A beszélgetőpartnerek mégsem hátrálnak, nem inognak meg, nem hagyják el a stúdiót, hanem végig, a műsor utolsó pillanatáig kitartanak saját párhuzamos valóságuk mellett.

A legdrámaibb pillanatot azért külön is megörökítettem:

Illetve Kocsis Máté territoriális ösztönből következő Teller Ede-analógiája azért maradjon meg írásban is:

"Itt alapvetően territoriális ösztönökről van szó. Ez a mi hazánk, a mi országunk, szeretjük, sokat dolgozunk érte. Természetesen idejöhet mindenki jó szándékkal, volt erre példa Fejér megyében, a görögökkel. Tehát Magyaországnak van ebben gyakorlata. A magyar ember, jófej nép vagyunk, de nem erről van már szó. Megy a vicceskedés most az interneten, hogy például Teller Ede is bevándorló volt, csakhogy akik ülnek a hajón, azok nem Teller Edék."