Az NSA nagyot hibázott szeptember 11. előtt, de elhazudta az ügyet, hogy alapot teremtsen a lehallgatásokhoz

Az NSA megakadályozhatta volna a 2001. szeptember 11-i merényleteket, de ehelyett hazudott a technikai képességeiről, így megalapozva az Egyesült Államok történtelmének legnagyobb tömeges lehallgatását.

Amikor ilyesmit olvasok, azonnal kileng az őrültméterem. Ilyesmiket a legbolondabb összeesküvéselmélet-oldalakon szoktak írni, de most a Foreign Policy című megbecsült szaklap egyik köztiszteletben álló szerzője, James Bamford állítja ez, mégpedig úgy, hogy az NSA több egykori alkalmazottja is megerősítette feltevését.

967-1-200-578

A fenti számsor egy jemeni telefonszám. Oszama bin Laden jemeni irányítóközpontjának telefonszáma, amit Thomas Drake szerint

legalább 1996 óta nonstop, a nap 24 órájában, a hét minden napján megfigyeltek.

Drake 2007-ig dolgozott az NSA-nek, a titkosszolgálat felső vezetőinek egyike volt – ő készített például összefoglalót az NSA tevékenységéről a szeptember 11-i terrortámadás körülményeit vizsgáló szenátusi vizsgálóbizottságnak.

Ezt a központot hívta fel 2000. március 20-án Khalid al-Mihdhar, egyike annak az öt géprablónak, akik 2001. szeptember 11-én a Pentagonba vezették az American Airlines 77-es számú járatát.

Mihdhar San Diegóból, az Egyesült Államokból hívta a központot.

Ugyanaznap Bill Clinton a bangladesi Joypurában tartott volna beszédet egy 150 éves fa alatt, de a látogatást az utolsó pillanatban lefújták, mert egy elfogott emailüzenet alapján A Zsidók és Keresztények Elleni Dzsihád Nemzetközi Iszlám Frontja nevű, bin Laden alapította terrorcsoport merényletre készült Clinton ellen – RPG-vel akarták lelőni az elnök helikopterét.

Bamford szerint a korabeli jogszabályok alapján a merényletkísérlet megfelelő és elégséges indok lett volna rá, hogy lehallgassák Mihdhar San Diegó-i telefonját. És ha lehallgatták volna, valószínűleg nagyon hamar kiderítették volna, hogy a már akkor az Egyesül Államokban tartózkodó Midhar kapcsolatban áll a többi, akkor már a keleti parti amreikai államokban élő géprablóval, magyarán

az NSA felderíthette volna a készülő merényletsorozatot, amit így meg is akadályozhattak volna az amerikai titkosszolgálatok.

Mint tudjuk, nem ez történt

„Az egyik szeptember 11-i géprabló, Khalid al-Mihdhar San Diegóból felhívta az al-Kaida egyik ismert jemeni rejtekét. Az NSA látta a hívást, de nem tudta, hogy a hívó egy, már az Egyesült Államokban tartózkodó személy. A Patriot Act 215. paragrafusa alapján folytatott telefonos metadata-program lényege, hogy az ilyen, terroristák közti kommunikációt feltérképezhessük, és gyorsan megállapíthassuk, hogy kivel lépnek kapcsolatba” – mondta 2014-ben Barack Obama amerikai elnök 2014-ben egy, az igazságügyi minisztériumban tartott beszédében.

Vagyis Obama úgy tudta, vagy legalábbis azt állította, hogy 2000-ben az NSA ugyan le tudta hallgatni a jemeni telefonvonalat, de azt nem tudta megállapítani, hogy honnan érkeztek a fogadott hívások. Ahogy az NSA-t 1999-2005 között vezető Michael Hayden is azt állította egy 2014-es interjújában, hogy

„sem az elfogott hívás fizikai tulajdonságai, sem a tartalma nem utalt arra, hogy a hívó fél San Diegóban volt”.

Vagyis:

  • az NSA azt állította, hogy bár lehallgatták a jemeni központot, és elfogták al-Mihdhar hívását, nem voltak megfelelő technikai képességeik annak megállapítására, hogy a hívás honnan jött;
  • ezt a vélt technikai hiányosságot pedig az Egyesült Államok történetének legnagyobb belföldi megfigyelési akciójának indoklására használták.

Ez volt a hivatkozási alap annak a metaadatprogramnak a beindításához, melynek létét aztán Edward Snowden leplezte le 2013-ban, és amit idén talált alkotmányellenesnek a szövetségi fellebbviteli bíróság.

Csakhogy ez az érv minden bizonnyal

hazugság.

„Valójában a saját kudarcukat próbálják leplezni” – állítja J. Kirk Wiebe, aki 2001 októberéig, 32 éven át szolgált elemzőként az ügynökségnél.

A telefontársaságok minden hívás adatait rögzítik, már csak azért is, hogy szálázni tudjanak. „Ismered a hívásban érintett telefonszámokat, hogy ki hív és kit, mert a számlázási rendszerekben meg kell lennie ezeknek az adatoknak” - mondja. Vagyis ahhoz, hogy kiderítsék, honnan telefonált Mihdhar – akiről akkor már rég tudták, hogy kapcsolatban van bin Ladennel és a jemeni központtal –, csak hozzá kellett volna férni a telefontársaság adataihoz.

Az NSA egy másik, vezető beosztású munkatársa, William Binney szerint az olyan jellegű, a zsargonban „öntöttvasnak” nevezett megfigyeléseknél, mint amilyen a jemeni is volt, a hívásokat nem egy, hanem több helyről is lehallgatják. Egy neve elhallgatását kérő magasrangú NSA-s szerint bármelyik bejövő vagy kimenő hívást lehallgathatták. A már idézett Drake szerint pedig „nem igaz, abszolút hazugság”, hogy az NSA ne tudta volna megállapítani, hogy Mihdhar San Diegóból telefonált. „Az öntötvas során minden, az adott telefonra érkező hívásról pontosan tudjuk, hogy hol kezdeményezték, máskülönben nem is tudnák kapcsolni” – állítja.

Az már csak hab a tortán, hogy Drake megállapításai szerint az NSA

nem osztotta meg a megfigyeléssel szerzett értesüléseit a többi titkosszolgálattal, a CIA-val és a belföldi terrorelhárításért felelős FBI-val.

Ezt annak idején bele is írta a szenátusi vizsgálóbizottságnak szánt jelentésébe, de akkori főnöke visszautasította és törölte a jelentésből, egyben Drake-et is visszahívta a bizottság előtt vallomást tevők közül.

Pedig Drake állítáást később Michael Scheuer, a CIA bin Ladennel foglalkozó részlegének vezetője is megerősítette, amikor arra panaszkodott, hogy bár pont az NSA-től tudtak arról, hogy van hozzáférésük a világ egyik legnagyobb műholdas telekommunikációs hálózatához, az Inmarsathoz, az NSA sosem osztott meg velük adatokat. Még azután sem, hogy a CIA végső kétségbeesésébe saját lehallgatóállomást épített, amivel viszont csak a kommunikáció egyik irányát tudták lehallgatni – hogy a bejövőt, vagy a kimenőt, arra már Scheuer nem emlékezett pontosan. Hiába próbálkoztak azzal, hogy az így elfogot kommunikációt kiegészíttessék az NSA-val. „Kábé 250 üzenetet küldtünk a tárgyban, de egyre sem kaptunk választ” – mondta.

Ezek alapján Bamford szerint nagyon is valószínűnek tűnik, hogy az NSA

  • eltussolta, hogy nem derítették ki időben azt, hogy az akkor már ismert Mihdhar 2000 tavaszán az Egyesült Államokban volt;
  • illetve ezt technológiai hiányosságokra fogták;
  • így megalapozva a metaadatgyűjtést.

„14 évvel a szeptember 11-i terrortámadások szerint ideje volna, hogy az NSA és a Fehér Ház feltárja, mi történt valójában, és végre tényekkel és az igazsággal helyettesítse a mesét és a hazugságot” – írja.

(Via Foreign Policy)

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.