Életünk jelentős részét otthonunk négy fala között töltjük, egyben itt megy végbe legtöbb anyagcsere-folyamatunk is (biológiai és gazdasági egyaránt). Épp ezért kézenfekvőnek tűnik, hogy ha pozitív változásokat szeretnénk elérni fogyasztásunk, a Földre gyakorolt hatásunk terén, ha be szeretnénk zöldülni, érdemes elsősorban közvetlen életterünket újragondolni. És van is lehetőség újragondolni mindent, akárrendhagyú új technikák, akár újrafelfedezett hagyományos praktikák alkalmazásával.

A múlt héten szerencsém volt belekóstolni mindkét típusú családi környezetbe. Egy rövid csehországi túrán töltöttem először pár napot egy Earthshipnél, majd szintén pár napot egy klasszikus vidéki gazdaságban.

Earthship

Az “earthship” Michael Reynolds amerikai építész építkezési technikája és filozófiája, amely radikálisan alakít át mindent, amit mi lakóépület alatt értünk. Az elképzelés lényege egy teljesen off-grid, vezetékes hálózatoktól független otthon építése, ami a tető alatt lakókat ellátja ivóvízzel, megfelelő hőmérséklettel, árammal és még némi élelemmel is - ráadásul mindezt jórészt hulladéknak bélyegzett anyagokból felépítve. A legnagyobb újdonság, amit e téren alkalmaz, az építmény falait alkotó, rendkívül magas hőtartó képességű alapanyag: a gumiabroncsba tömörített talaj. Ez konkrétan használt autógumiba, kézi erővel, gumikalapáccsal betuszkolt nagymennyiségű földet jelent; ez a “tégla”, amikből felépül egy earthship. Akit bővebben érdekel a technika, itt olvashat róla, vagy itt nézheti meg videón, milyen is egy ilyen ház:

link Forrás

Nekem nem volt elég a videó, Csehországig mentem, hogy megnézhessem a hazánkhoz legközelebbi Earthship-épületet. Szkeptikus lévén nem egy világmegváltó technikai vívmányt vártam, aminek elterjedésével minden társadalmi probléma megoldódna; nem is azt kaptam, mind-candynek azonban hibátlan volt a látogatás.

Már Európában is több, mint egy tucat ilyen építmény található, nem meglepő módon főleg a földrész nyugati felén. Közép-Európában viszont eddig egyedül a sázavai Zemenka épült fel. (Jelenleg Romániában és Bulgáriában is folynak előkészületek egy-egy Earthship építéséről.) Itthon is többeket foglalkoztat a téma, azonban a szigorú építési előírások és a szűk anyagi erőforrások miatt eddig nem jutottak révbe a hazai kezdeményezések. (Ha valaki nagyon belelkesedett és belevágna, egy jogi kiskapu azért szerintem akad: ha egy konvencionális, hálózatra kötött ház melletti mezőgazdasági épületként jelentjük be az Earthshipünket.)

A cseh földbárkát a hetvenéves Reynold és 9 fős csapata, valamint további egy tucat önkéntes építette, három hét alatt. Az állami és EU-s forrásoktól és piaci szponzoroktól teljesen függetlenül, kizárólag magánszemélyek adományából létrejött Zemenka mögött egy ötfős nagyvárosi társaság áll, akik szeretnék megismerni az elterjedt építési technikákon túli lehetőségeket. A kísérleti céllal épített gumiskanzenben az év legnagyobb részében egy középkorú pár lakik, ha halaszthatatlan dolguk akad Prágában, a társaság más tagjai váltják őket az earthshipben. A mesterséges tóval, fóliasátrakkal, kecske- és csirkeóllal körülvett telken fogadnak sátrazó érdeklődőket, távlati tervként már folynak az egyeztetések a helyi gyerekek táboroztatásáról is.

A sokat hangoztatott tézis, miszerint egy földbárka bekerülési költsége nagyjából megegyezik egy hasonló méretű konvencionális téglaház építési költségeivel, vendéglátóim, Martin és Margarita elmondása alapján megállja a helyét. Fontos megjegyezni, hogy a lakók teljesen nyíltan kezelték a problémás kérdéseket is, sőt többre ők hívták fel a figyelmünket.

A luxus is lehet rezsimentes

Akár egy konvencionális építési technika esetén, itt is a pénztárca szabja meg a lehetőségeket. Reynolds csapata amerikai celebeknek is épített már luxuskivitelű földbárkát, hatalmas elektromos kapacitást biztosító napelemekkel, rózsadombi hiperfürdőt megszégyenítő vizesblokkal. A határ itt is a csillagos ég. Ami anyagilag is racionálissá teheti az elképzelést, hogy egy egyszeri befektetést követően (na itt jön a brutál rezsicsökkentés) beépített kapacitásoktól függően és a pazarló használat leküzdése után nincs közműszámla. Ez az igazi ütőkártya.

A legfapadosabb “túlélő modellben” nincs melegvíz, sőt a fürdő is csak egy szoba, nyílással az alján, amiben a rezsón melegített vízzel lehet tisztálkodni… jó, hogy a barátnőm végül nem tudott elkísérni! Két zenekari társammal, akikkel a turnék során már hozzászoktunk az alacsony komfortszinthez, még az sem vágott földhöz, hogy kis és nagy dolgunkat egyaránt a közeli erdőben tudtuk elvégezni. No bumm. Az épületben természetesen volt egy wc is Martinék számára, amit már korábban használt, botanikus cellában tisztított vízzel lehetett öblíteni, ami ezután újabb tisztítást követően az épület frontját képző üvegházon kívül a kerti dísznövények tápanyagaként szolgál. Így a tápanyag-körforgás is bezárul: többnyire a Martinék körüli környezettből felvett anyagok végül ide is érkeznek vissza. Ez elsőre elég taszítóan hangzik, de a gyakorlatban teljesen rendben volt! Összehasonlítva azzal, ami a több millió pesti lakos szennyvízével történik a város alatt, a hulladékok gyors reciklálása ésszerűbbnek tűnik. Főleg, hogy az emberléptékű rendszernek köszönhetően az Earthshipben csak a saját piszkunk fölött élünk, a modern városi megoldással szemben, amibe belegondolni is rossz. Nem olyan nagy baj, hogy nem csordogál alattunk a több tíz kilométeres hálózatban, bő ivóvízben úszó milliónyi ember végterméke.

Mit tud még az Earthship?

• Martinéknál a teljes ivóvíz- és használativíz-ellátást az épületet fedő tetőszerkezet gyűjti be, majd ezt hasznosítják többszörösen. Az otthonainkban teljesen megszokott művelet, hogy lefürdünk sok-sok liter vízben, elmosogatunk egy további mennyiséggel, megöntözzük a növényeinket, majd a vécénket is egy következő adag ivóvízzel öblítjük bőségesen; teljesen abszurdnak tűnik az ott látottak fényében.
• Az épület hőháztartását a már említett föld-abroncs fal, valamint az azt fedő talaj adja. Ez Martinék elmondása szerint a tavaly szilveszteri minusz húszban is 16 fokon tudta tartani a belső szobák hőmérsékletét, fűtés nélkül. Ráadásul a relatív hőérzet is sokkal jobb, hiszen a padló és a fal is sugározza a meleget télen, így egy ottani 16 fokos levegő sokkal kellemesebb, mint egy betonépületben, ahol a padlón ennél jóval hidegebb van. Így egy télen 6 köbméter tüzifával bőven kihúzzák. Mi nappali hőségben és esti hűvösben is kipróbáltuk. Ez már kezd Top-Shop reklámnak hangzani, de nappal üdítően hűvös, éjszaka pedig kellemesen meleg volt az épületben, hőszabályzás nélkül. (Persze ezt egy régi, vastagfalú téglaház is tudja, de erről később.
• Passzívházaknak megfelelően napelem biztosítja az alacsonyfeszültségű egyenáramot, fullextrásabb kivitelben pedig napkollektor a használati melegvizet.
• Véges erőforrások révén kikényszeríti a takarékos megoldások használatát: kukára hasonlító, pedállal hajtható mosógép, napsütő (sun oven) és napelemes rádió biztosítja az alacsony energia-igényt.

“Jobb érzés itt tölteni a telefonom, ha még kibírja hazáig, inkább itthon teszem fel a hálózatra. Mert tudom, hogy a természethez kíméletes módon létrehozott energiát használok, nem pedig az áramszolgáltatók számlálóit pörgetem” - foglalja össze Martin a missziójuk mögötti morális indíttatás lényegét.

Sok hasonló, megfontolásra méltó megoldás fedezhető fel még a házban, azonban bőven akadtak olyan tapasztalatok is, amik lerántották az Earthshipről a kissé romantikus fátylat. Az Új-Mexikó államban kifejlesztett építmények “globális modellje” sem tud természetesen teljesen alkalmazkodni kontinentális klímánkhoz. A hatalmas földtömeg, ami használt autógumikba tömörítve a ház falait adja, a csehhez hasonló nedves éghajlaton az építés óta eltelt három év alatt sem volt képes teljesen kiszáradni. Így az épületben máig 70% fölötti, kellemetlenül magas a páratartalom.

Amellett pedig, hogy az eredeti elképzelés szerint javarészt újrahasznosított anyagokból készülnek az épületek, a föld, PET-palackok és abroncsok mellett rengeteg vasbeton szerkezet és EPDM gumi biztosítja a pénz és idő takarékos építkezést.

A számomra –már otthonról nézve is– legvisszásabb vonása az Earthshipnek az erőltetett brand-imádat. Michael Reynolds egész életét e technika tökéletesítésével töltötte, így természetes, hogy valamilyen módon anyagilag is kíván profitálni a projektekből. Így hát a felhalmozott tudás ne mérhető el szabadon az érdeklődők számára, vagyis az egész üzleti modell nagyon nem mondható önzetlennek. Idealista elvárás, de azt várnám egy ilyen kezdeményezés láttán, hogy minden eszközt megragadjon a terjedésre. Az alapkoncepció ugyanis az, hogy egy saját magad számára is felépíthető otthont adjon, hogy visszaadja az emberek kezébe a képességet, hogy két kezükkel megteremthessék otthonukat. Ezt némileg elhomályosítja a tény, hogy a felépítés költségeinek oroszlánrészét épp a tervek és a tucatnyi Reynolds-munkás utazási költségei és bére adja.

Összességében ezek a hiányosságok, visszásságok és Martinék elbeszélése is azt erősítette meg bennem, hogy nincs univerzális megoldás. Mindenkinek a saját preferenciái szerint, a saját mikro-környezetéhez megfelelő otthont érdemes kialakítania, amihez azonban elengedhetetlen, hogy legalább homályos elképzeléseink legyenek a most elterjedt technikákon túl is. Ezek pedig nemcsak új, hanem elfeledett technikák is lehetnek.

Modern technológia helyett ihlet a múltból

Dorka és Jan, magyar-cseh vegyespáros megmutatták, hogy egy korábban komlótermesztésre kialakított gazdaság is lehet otthon egy fiatal házaspár számára. Olyan, mára az építőipari praxisból kikerült fogásokat alkalmaztak az átalakítások során, amik anyagi szempontból és öko-logikusan egyaránt megállják a helyüket. Fúrt kút, esővíz-gyűjtő hordók, sörcsapda a meztelencsigák ellen, zöldségeskert, gyümölcsfák és még ezernyi hasonló miegymás segíti kevésbé hálózat-függő életvitelüket. Nem az a városból menekülő, de újítások után ácsingózó emberek "kertesháza" az övék, hanem a helyi tudásra, a nemzedékek alatt felhalmozott praktikákra támaszkodó, azokhoz visszatérő életmódot támogató otthon.

A tanulmányútról visszatérve groteszknek hat, hogy egy olyan tipikusnak mondható modern épület, mint például az ELTE lágymányosi kampusza, ahol ezeket a sorokat írom, jónak és fejlettnek tűnik, miközben olyan alapvető funkciókat nem képes ellátni külső segítség nélkül, amik egy pár évszázaddal előtti épületnél alapkövetelmények voltak: lélegeztető gép biztosítja a friss levegő-ellátást, állandóan működésben lévő hőszabályzó rendszerek az élhető hőmérsékletet és természetes fény hiányában nappal is izzók, fénycsövek zabálják a kívülről érkező energiát.

És mi a helyzet a házzal, amiben te élsz?