Amikor szerdán az ügyeletes szerkesztő megkérdezte az egyik kollégámat, hogy milyen cikkel készül aznapra, Horváth Bence azt felelte, hogy talált egy érdekes cikket a Quartzon, ami arról szól, hogy aki mezítláb dolgozik a munkahelyén, az sokkal kevésbé stresszel, sőt, produktívabb is lesz.

Néhány keményvonalas kollégámmal erre csak ingattuk a fejünket, de Bence, aki a melegben gyakran maga is előszeretettel dolgozik mezítláb, már be is vonult a szerkesztőség kisebbik szobájába, hogy feldolgozza a kutatást. Kibújt a cipőjéből, feltette a lábait az asztalra, és már gépelt is, hogy minél hamarabb elkészítse a nagy művet.

A szerkesztő másfél óra múlva rákérdezett, hogy hogy áll a cikkel, amire Bence bejelentette, hogy a cikk nem fog elkészülni, útközben feladta.

Amikor másnap megkérdeztem Bencét, hogy miért nem írta meg a cikket, bevallotta, hogy elsőre jónak tűnt, és az egyébként általában pontos és alapos Quartz jó is szokott lenni az ilyenekben, de az a tanulmány, amire most hivatkoztak, „elképesztő nagy faszság volt”.

A cikktorzó egyébként fennmaradt – alább olvasható is –, és bár odáig nem jut el, hogy részletesen bemutassa a mezítláb dolgozás melletti bizonyítékokat, az erről szóló 444-es cikk tragédiája talán választ ad a felmerült kérdésekre.

„Két éve komoly közfelháborodást váltott ki Nagy-Britanniában, hogy az akkori miniszterelnök-helyettes, Nick Clegg egy rádióinterjúban elárulta, hogy nyaranta, amikor nagyon meleg van, cipő nélkül szokott mászkálni a hivatalában. A BBC etikett- és divatszakértőkhöz fordult, és közösen állapították meg: ez nagyon nincs rendben. Tiszteletlenség a munkatársakkal szemben, kulturálisan bántó is lehet, és persze akár büdös is.

De nem is kell brit példáig menni. Nemrég összeraktuk a 444 belső dress code-rémtörténeteit, és ott is kiemelt helyen szerepelt a mezítlábas kollégák baszogatása.

Teljesen jogtalanul, persze, és ezt most már a tudomány is kezdi elismerni. A Quartzon jelent meg egy cikk arról, hogy a világ munkahelyei mezítlábas-robbanás előtt állhatnak. Pedig akkora taburól van szó, hogy a legtöbb vállalati dress code még csak nem is szabályozza ezt a kérdést. Miközben centire pontosan megállapítják, hogy hol érhet véget egy ingujj és mennyire kunkorodhat egy nyakkendő, olyan gyalázat, mint hogy valakin ne legyen cipő, eleve fel sem merül.

Közben pedig egyre több kutató van, aki szerint mezítláb dolgozni nem ördögbotos-tűzugrálós hülyeség, hanem tényleg segíthet a munkákban. Például mert segíthet csökkenteni a stresszt, egyszerűen már csak azzal, hogy talpunkat is engedjük érzékelni a környezetét, ezzel csökkentve a belső feszültséget. Nyolc-tíz órákon át ülni egy irodában vagy egy számítógép előtt önmagában pusztító és bizonyítottan gyilkos dolog, mindezt pedig egy kényelmetlen cipőbe szorított lábbal tenni még hatványozottan rosszabb. És bár apróságnak tűnik, de vannak érvek amellett, hogy már az növelheti a produktivitásunkat, ha egyetlen zavaró tényezőt sikerül kiiktatnunk környezetünkből. [...]”

—

Disclaimer: Bence ma cipőben dolgozott, és nagyon produktív volt.