A kutatók szerint az ember egyedülálló "szuperragadozó", amely hatékonyságát tekintve minden földi élőlény fölött áll. Ami él és mozog, azt mi elkapjuk, ezerféle módon megöljük, és vagy megesszük, vagy nem.

A kutatók becslései szerint az óceáni halászat révén az ember nagyjából tizennégyszer több kifejlett halat fog ki, mint amennyit a tengeri ragadozók elpusztítanak, és körülbelül kilencszer több kifejlett állattal végez a szárazföldön, mint az ottani egyéb ragadozók.

A tanulmány szerint az ember általi vadászat és halászat minőségileg különbözik más ragadozók viselkedésétől.

A kicsinyek helyett a kifejlett példányok vadászata például - pénzügyi hasonlattal élve - a populáció "szaporodási kamata" helyett a "szaporodási tőke" becélzását jelenti.

Vérszomjas emberi gyilkológépként más csúcsragadozókat is képesek vagyunk célba venni, különösen a tengerekben, ahol a cápák, tonhalak és fekete marlinok számának megtizedelése, alapjaiban megváltoztatja néhány tengeri ökoszisztéma egyensúlyát.

"A roppantul hatékony gyilkolási technológiánk, a globális gazdasági rendszereink és az emberiség számára rövid távú előnyöket előtérbe helyező erőforrás-kezelésünk miatt az ember mint szuperragadozó emelkedik fel" - mondta Chris Darimont, a tanulmány vezető szerzője.

A nagyobb halakra való koncentrálással az emberek megváltoztatják néhány tengeri faj evolúcióját: az állatok hamarabb válnak ivaréretté és kisebbre nőnek. Az idősebb, nagyobb halak azonban gyakran termékenyebbek és így képesek fenntartani egy életképes populációt.

Nem csak a gyengéket öljük, és nem javítjuk az állományt. Épp ellenkezőleg.

"A kisebb halaknak kevesebb utódjuk születik és a populációk többé már nem olyan ellenállóak a lehalászásokkal szemben, a szárazföldön élő nagytestű húsevők elvesztése, amelyért a túlvadászat a felelős, az ember számára fontos növényevők betegségeinek elburjánzását eredményezi." - idézte a szakembert a The Independent.

(MTI)