Nagyon stílusos a "Diamonds in the Sky" munkanév arra a kutatási projektre, melyben a légkör széndioxid-tartalmát felhasználva gyártana az iparban felhasználható szén nanocsöveket egy washingtoni kémiaprofesszor. Ait igazán érdekel a téma, legjobban teszi, ha végignézi az alábbi, röpke 16 perces videót - akit nem annyira, annak összefoglaljuk pár bekezdésben, mit talált ki a George Washington egyetem kutatója.

Stuart Licht eljárásában nikkel és vas elektródák merülnének 750 Celsius-fokos, olvadt lítium-karbonátba, ahol a bevezetett levegőből oxigén válna ki a nikkelen, valamint fura szén-nanogubancok jelennének meg a vason. Az érdekesség kedvéért Licht a folyamatot olyan technológiával mutatta be, melyben a szükséges elektromos áramot és hőt a nap energiájából fedezték, vagyis teljesen tiszta, káros emissziótól mentes eljárásban keletkezett ipari alapanyag a légkör szén-dioxidjából.

A CO2 légkörből való kivonására eddig is születtek már elképzelések, de az intenzív növénytelepítési programok (ez ugye a legkézenfekvőbb módja a szén-dioxid megkötésének),drága bioüzemanyag előállítása, a gáz "eldugása" vízben elnyeletve vagy a föld alá préselve kevésbé tűnik fenntartható és stabil eljárásnak, mint a nanocső-gyártás, megújuló energiával fedezve. Licht szerint ugyanis különösen fontos eleme az elképzelésnek, hogy a szén nanocső van annyira értékes nyersanyag, hogy az üvegházhatást indukáló gáz mennyiségének csökkentésére mindjárt a fedezetet is maga a légtisztítás szolgáltatná. A professzor szerint, ha elég intenzíven beindulna a kutatásaira alapozott gyártási program, akár az ipari forradalom előtti szintre állíthatnánk vissza ezzel az újabb ipari forradalommal a CO2-szintet a légkörben.

Jaj, csak vigyázzunk, nehogy aztán túl kevés szén-dioxid maradjon az égben, és éhen haljanak a növények, megfagyjanak az emberek!