Hány gyerekre szólnak rá rendszeresen, hogy ne okoskodjon már annyit? A lányokra különösen gyakran. Ebből tanulva rengetegen fogják vissza magukat emiatt még felnőtt korukban is, nehogy megszólják őket, mert véleményt nyilvánítani nem nőiesnek tartott viselkedés, egy lány legyen inkább halk szavú, kedves és szép. Alice Munro Nobel-díjas írónő is ilyen okoskodó kislány volt. Kislányként rejtőzködött a szülei elől, különben megverték, mert "túl okosnak képzelte magát".

Az iskolai ugratás, cukkolás, strébernek csúfolás csak a felszíne a problémának. Hiába szereznek a lányok sokáig jobb jegyeket az iskolában, amint elérkezik a kamaszkor, a lányokat egyre több minden húzza le és tartja vissza attól, hogy az eszükkel csillogjanak. A matek, a fizika hirtelen nem nekik való, ha már ragaszkodnak a tudományhoz, inkább tanuljanak biológiát, legfeljebb kémiát. Foglalják el magukat "lányosnak" tartott tevékenységekkel, mint a divat, a fiúzenekarokért való rajongás, ékszerkészítés és szépségápolás, és ne foglalkozzanak azzal, hogy ezek egyébként felületesnek tartott és lenézett dolgok, legyen csak ez az ő világuk.

Szép akarsz lenni, vagy okos?

Ez egy nyilvánvaló hülyeség. A csinos és okos nőkre még mindig sokan rácsodálkozni, mintha az értelmet csak a csúnya lányoknak osztanák, hogy ezzel majd boldogulhatnak, ha már szépek nem lehettek, vagy ha az ész kizárná a külsővel való foglalkozást.

Tényleg arra akarjuk tanítani a lányainkat, hogy válasszanak: nőiesek és népszerűek lesznek, vagy belekényszerülnek a férfiakkal való versengésbe, amiben úgysem nyerhetnek?

Bizony, ha jobban meggondoljuk, a Doktor Szöszi egy remek feminista szatíra erről az előítéletről, hogy a külsejükkel is törődő lányok kizárt, hogy okosak legyenek.

Hogy melyiket választja egy fiatal lány, könnyű megjósolni. Az elismerést. Azt, amit amúgy születése óta nem győznek rajta dicsérni a családtagjai is. Ez pedig általában a külső. Erről szólnak az átváltoztatós tinifilmek tucatjai: nem elég, hogy a lány okos, kedves és jószívű, ez még messze nem elég ahhoz, hogy észrevegye a nagy Ő, ehhez bizony újra kell dizájnolni tetőtől talpig. Ettől rögtön szerethető, sőt, népszerű lesz.

Nehogy már egy nő az eszére legyen büszke

Nézzük csak meg a gyerekkönyveket, ruhákat, játékokat. Építs, szerkessz, fedezd fel, légy vakmerő, kalandozz, harcolj meg az igazadért, győzd le az ellenfeleidet. Ragyogj, csillogj, légy hercegnő, és a boldogság majd ráááád taláááál, ha bajba kerülsz, majd jön egy erős férfi, vagy legalábbis a jószerencse, csak kitartás, és minden helyrejön. Na, melyik nemnek szólnak az előbbi, és melyiknek az utóbbi üzenetek?

A kisfiú már csecsemőként, totyogósként hódít, csábít, erős és bátor, nagy kópé, vág az esze, egy igazi kalandor. A kislány? Szép, kedves, csinos, bájos, sokat segít az anyukájának, elkápráztat mindenkit.

Ha ez nem gátolja a női intellektus kibontakozását, hát semmi. Ilyen mélyen gyökeredzik egy csomó nemi szerep, amelyek felnőttkorra sokakat korlátozó egyenlőtlenségekhez vezetnek. A fiúk felnőve megszerzik, amit akarnak, másokat vezetnek, vállalkoznak, versengenek, elismert, értékes és komoly dolgokkal foglalkoznak, lányok pedig szorgosan dolgoznak valami aprólékos, nem sokra tartott háttérmunkán. Támogatnak, segítenek, előkészítenek. A nő igazi terepe otthon, a négy fal között van: ő vezeti a háztartást, az ő felelőssége a családtagok testi-lelki épsége, ő a ház asszonya. Elméletben. A gyakorlatban még pénzkereső nők még akkor is sokszor lenézéssel emlegetett háziasszonyok, akiknek életük középpontjában a nagybevásárlás és a család etetése áll.

A női lét legfőbb célja még ma is a házasság és az anyaság

A házasság és a család, mint a végső női siker gondolata ömlik a népmesékből, az esküvőkön már egész kicsi kortól hülyítik a lányokat azzal, hogy nem lesz ennél fontosabb cél az életükben, mint hogy jól menjenek férjhez. Hogy Valaki lányából Valaki feleségévé legyenek. Ahelyett, hogy minden módon arra ösztönöznénk őket, hogy okos és ambiciózus emberek legyenek, hogy találják meg, mi érdekli őket igazán, és legyenek benne nagyon jók, arra ösztönözzük őket, hogy megtalálják az Igazit, és a majdani álomesküvőn igazi hercegnők legyenek.

A Jóbarátok Monicája tökéletesen rátapintott a lényegre: a legtöbb nő úgy óvodás kora óta tervezi az esküvőjét, hiszen az lesz az az egyetlen nap az életében, amikor csilloghat, amikor ő áll mindenki figyelmének középpontjában, tökéletes ruhában, sminkkel és frizurával. Utána pedig az a dolguk, hogy támogassák és segítsék a férjüket, ellássák a családot, mindenki boldogságán, egészségén és elégedettségén munkálkodjanak, minden más csak másodlagos lehet az életükben.

Szorgalmas lányok, okos fiúk

Ha ha otthon meg is próbálunk ettől a leosztástól eltérni, és nem a hagyományos szerepekre tanítani a lányainkat, az iskoláskorral ennek mindenképp vége.

Egy iskoláslány a közfelfogás szerint inkább okoskodó, mint okos, inkább szorgalmas, mint tehetséges, ellenszenves, ha parancsolgat, főnökösködik, ha megoldási javaslata van valamire, ha vezetői képességeket villant, ha az élére áll valaminek.

Ne legyen törtető, a fiúkkal ne versengjen, mert úgysem nyerhet, várjon türelemmel arra, hogy egy szép napon felfedezzék és elismerjék a képeségeit, az eredményeit.

A családban, az iskolában és a munkahelyen is arra tanítják a lányokat, hogy tudják, hol a helyük: fogják be, csinálják, amit mondanak nekik. Már az iskola első éveiben azzal szembesülnek, hogy azzal járnak a legjobban, ha nincs véleményük, és minden erejükkel azon dolgoznak, hogy megfeleljenek az évszázados elvárásoknak, ahogy általában a tanáraik is teszik.

Sajnos.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?