Ahogy álltunk a nagyjából négy-ötezres tömeg közepén, nehezen tudtuk eldönteni, vajon egy kormány elleni demonstráción vagyunk, vagy egy menekülteket támogató szervezet jótékonysági gáláján. A tömeg csendben vonult a Nyugatitól a Kossuth térig, nem volt skandálás, és a köszönetnyilvánításé volt a főszerep.

Meg is kell köszönni az önkénteseknek mindazt, amit tettek és tesznek - ahogy fontos az is, hogy akik eddig nem segítettek, bátorítást és erőt kapjanak hozzá.

De kicsit olyan volt a hangulat, mintha már túl lennénk a krízisen.

Bizarr volt közben arra gondolni, hogy néhány kilométerrel odébb háború elől menekülő emberek élnek napok óta teljes bizonytalanságban és állami segítség nélkül a Keleti Pályaudvar előtt.

Pont ugyanaz a rezignált érzület volt jelen, ami már annyiszor, de annyiszor az elmúlt években: mindenki érezte, mennyire nincs rendben az, amit a kormány művel, és hogy a kiálláson túl nem tud ellene tenni semmit.

A szokásos gyermekbetegségekről is ez jutott eszünkbe: az egyetlen beszédet a rossz hangosítás és a színpad hiánya miatt nagyjából a megjelentek negyede hallotta. Ők szórványos, de lelkes tapssal köszönték meg a bíztatást. A langyos hangulat a vehemensebbeket fel is bőszítette. Egy harmincas éveiben járó srác mellettünk az őszinte felháborodást hiányolta. 

"Hónapokig telipofára menekültezett és uszított a kormány, most meg amikor látják, hogy emberéleteket nyomorítanak, csak kushadnak a fűben"

- meredt maga elé "Not in my name" feliratú zászlóval a kezében; ez volt elvileg az esemény jelszava.

Zsohár Zsuzsanna, a Migration Aid szervezője mondta az egyetlen beszédet, aminek első része a háláról szólt: az önkéntekesek 70 ezer embernek nyújtottak segítséget, csak BKK jegyre 6 millió forintot dobtak össze. Az alapítvány gyógyszerszámlájára pár nap alatt 840 ezer forint gyűlt. A közönség megtapsolta az adakozókat.

Miután a hosszas köszönetnyílvánítás után Zsohár rátért arra, mi is a bajuk azzal, amit a kormány a menekültügyben művel, a félelemkeltő látszatintézkedések befejezését követelte.

"A tranzitzónákban elhasznált vécépapír többet használt a helyzet kezelésében, mint azok a plakátok, amelyek nyár elején ellepték az utcákat"

- mondta felháborodottan, majd felszólította a kormányt: ne démonizálja az ide érkező embercsoportokat. A múlt héten benyújtott törvényjavaslatot 44 oldal tömény embertelenségnek nevezte. 

A menekültek kriminalizálása lehetetlenné fogja tenni mind a civilek, mind a rendőrök számára, hogy segíteni tudjanak rajtuk. Nem a hadsereget kell a határra kellene vezényelni, folytatta, hanem az eszközeiket bevonni a menekültek ellátásába.

"Tök jó lenne, ha végre volna egy olyan sátrunk, amin nem folyik be a szar!"

- pontosította a szónok, hogy mit is jelentene ez a gyakorlatban.

Érezni lehetett, hogy Zsohár a frontvonalból érkezett a tüntetésre, hogy hetek óta az ügynek él, és hogy az emberek el is hiszik, amit mond. De az őszinte felháborodást valahogy nem sikerült kiváltani az összegyűltekből.

Csütörtökre, a menekültjogi törvény vitájának napjára újabb tüntetést hirdet meg a Migration Aid. Szerintük a vitanap helyett a képviselőknek inkább meg kéne nézniük, milyen sátrakban töltik a napjaikat a menkültek a kiskunhalasi táborban, és már maguktól más javaslatot terjesztenének elő.

Az egyetlen rögtönzött beszéddel, alig egy óra után, vége is volt a tiltakozásnak, ami elvileg a kormány legembertelenebb intézkedéseinek megakadályozására szerveződött. Nem volt kántálás, még egy közepes ideig tartó rigmus sem.

Még megunni sem volt idejük a tüntetést, és már mentek is haza.

Lesz tüntetés holnap is.

(Czinkóczi Sándor / Rényi Pál Dániel)