Elmesélte tragédiájuk történetét a világot bejárt képen látható kurd kisfiú édesapja
Végigjárták a világot azok a szívszorító képek, amiken egy vízbe fulladt, 3 éves kisfiú, Aylan Kurdi holtteste látható a törökországi üdülőfalu, Bodrum partjainál. Huszonhárom szír és szíriai kurd tűnt el szerdán, miután Törökországból megpróbáltak átevezni a görögországi Kosz szigetére.
Hét embert a parti őrség emberei kimentettek, csak ketten érték el a görög szigetet. A többiek meghaltak, köztük volt a képeken látható 3 éves Aylan és testvére, az 5 éves Galip is. Édesanyjuk is a vízbe fulladt, egyedül a családapa, a 40 éves Abdullah maradt életben.
A képek elsöprő erejű hatást keltettek világszerte: címlapon hozta őket a Guardian, a Times és az Independent is, más lapok viszont etikai okokra hivatkozva eltekintettek a közlésétől. Sokan eddig csak számokból és szalagcímekből értesültek a menekültválsággal, de Aylan képei milliók számára tették "átélhetőbbé" azt a krízist, amivel a Szíriából menekülők szembesülni kénytelenek.
A hírek szerint David Cameron brit kormányfőt is olyan mélyen megérintették a képek, hogy kormánya fontolgatja, hogy Nagy-Britannia az eddigieknél több migránst fogadjon be.
Abdullah Kurdi, egy szíriai kurd fodrász. A szörnyű veszteségeket szenvedett férfi az elmúlt 24 órában több interjúban is elmesélte szerettei halálának történetét. Az interjúk legfontosabb részleteit a Quartz szedte össze. A New York Times-nak mások mellett azt nyilatkozta: "nekem az életben már nem kell semmi, ami számomra fontos volt, odaveszett. A világ összes országa sem enyhítene a fájdalmamon."
A háború 2011-es kitörése előtt a család Damaszkuszban élt. A krízis kezdete után előbb Aleppóba, majd tovább az észak-szíriai Kobaniba menekültek. Az apa itt nőtt fel kiskorában, de nem lehetett maradásuk: innét a helyi kurdok és az Iszlám Állam közötti harcok miatt kellett továbbállniuk. Így jutottak el Isztambulba, ahol az apa nem tudta eltartani családját.
Kanadában élő nővérétől, Tirmától kellett kölcsönt kérni, hogy meg tudjanak élni valahogy. Tirma vállalta, hogy befogadja őket és segít nekik állást találni, de hiába: hónapokig próbálkoztak, kanadai emigrációs kérelmüket végül visszautasították. A család nagyon elkeseredett.
Abdullah családja egy 4 kilométer hosszú hajóúton fulladt meg, aminek elvileg 30 percig kellett volna csak tartania. A családapa 4,000 eurót fizetett azért, hogy török csempészek átsegítsék őt és családját a török partokról Kosz szigetére.
A csempészek motoros hajót ígértek, ehhez képest egy nagyobb gumicsónakkal kellett nekivágniuk az útnak, amin ráadásul többen utaztak annál, mint ahány férőhely volt.
Nagy szélben és hullámok közt, a hajnali órákban indult el a csónak Bodrumról. Alig hogy elhagyták a kikötőt, a hullámok hamar olyan magasságba csaptak, hogy a csónak kezelhetetlenné vált. A csempész vízbe vetette magát, és úgy próbált menekülni, így az apának kellett megpróbálni egyenesben tartani a csónakot, de az nem sokkal később az óriási hullámok közt felborult. Soha ekkora hullámokat nem látott, mondta az apa az AP-nek. Abudllah nagyjából egy órán keresztül próbálta meg a vízfelszín felett tartani a családját. Előbb a két kisgyerek, majd a felesége fulladt meg.
Abdullah azt is elmondta, hogy három órán keresztül várt, amíg a parti őrség meg nem érkezett. Az apa szerint viselték őket, de a hatóságok nem találták meg a mentőmellényeket. A Canadian Press szerint az apa azt mondta nővérének, hogy gyerekeken volt mentőmellény, de az lecsúszott róluk, amikor a csónak borult. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy a török hatóságok elismerték: Törökországban ilyen kisgyerekekre alkalmas mentőmellények nincsenek forgalomban. Kurdi a Radio Rozana-nak azt nyilatkozta, hogy a
"a mentőmellények mind hamisítványok voltak".
A New York Times-nak adott interjúja végén Abdullah arról is beszélt, hogy a háború befejezéséért, és az embercsempészet ellen akar dolgozni. A tragédiát követően nem sokkal az apa felkereste az egyik embercsempész-központot a török part közelében és történetével többeket sikerült meggyőznie, hogy ne próbáljanak meg átkelni a vízen.
Az ENSZ számai szerint már 4 millióan hagyták el Szíriát a polgárháború kezdete óta. Naponta hozzávetőleg kétezer ember próbál átkelni Törökországból Kosz szigetére.
A tragédiáért felelős csempészeket később elfogták.