Miért felejtette el Magyarország és más európai államok, hogy számos saját polgára egyszer szintén menekült volt? - kérdezi többek között a CEU rektora és elnöke, John Shattuck  a Boston Globeban megjelent véleménycikkében. 

Update: Közben a CEU közzétette Shattuck cikkének fordítását, ezért a mi összefoglalónkat lecseréltük erre:

A szíriai háború borzalmai elől menekülők ezrei szoronganak egy budapesti pályaudvaron. Ez a kép nem új keletű Közép-Európában. A II. világháború alatt és még jóval utána is milliók kerestek menedéket a térségből az elnyomás és a népirtás elől: 1956-ban és 1968-ban a szovjet tankok elől, az 1990-es években pedig a volt Jugoszláviában zajló brutális összecsapások elől. Miért feledkezett hát el Magyarország és más európai országok arról, hogy valamikor az ő állampolgáraik közül is sokan menekültek voltak?

A holokauszt után nemzetközi jogi rendszer született a menekültek védelmére. Az 1951. évi genfi egyezmény így határozta meg a menekült fogalmát: olyan személy, aki “üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni.”

A háború dúlta országokból Európába érkező emberek az erőszak és elnyomás elől menekülnek, nem gazdasági bevándorlók. Márpedig ha az “üldözéstől való félelmük megalapozott”, politikai menedékjogot kell számukra biztosítani.

A történelem azonban 2015-ben áldozatul esett a politikának és a bürokráciának, megfosztva a menekülteket emberi méltóságuktól. Az Európai Unió szövevényes procedúrává, 28 tagállam egymásnak ellentmondó jogszabályainak fércművévé tette a menedékjogi eljárást, előírva, hogy az az uniós ország határozza meg a menekültek státuszát, amelynek területére először belépnek. Sokszor viszont éppen az EU határain fekvő tagállamok a legkevésbé hajlandóak vagy képesek arra, hogy ezt megtegyék. A menedékjogi kérelmek eloszlása egyenlőtlen az EU-n belül, és pozitív elbírálásuk az uniós határnál ritka.

A menekültekre váró jogi útvesztőnél is veszélyesebb azonban az a könyörtelen politikai rosszindulat, amellyel ezek az emberek szembesülnek. A gazdasági válság és az uniós intézmények gyengesége miatt megerősödött szélsőjobboldali politikai pártok Európa-szerte az idegenellenes nacionalizmus tüzét szítják és befolyásolják a politikai diskurzust. Magyarországon és más uniós országokban is bevándorló-ellenes törvények gördítettek újabb akadályokat a politikai menedékjog elé. A jobboldali retorika nem veszi emberszámba a menedékjogért folyamodókat. A rendfenntartó szervek pattanásig feszült helyzetben, bevándorló-ellenes bandák provokációi közepette néznek szembe a menekültekkel.

Elkeseredettségükben a menekültek könnyű prédát jelentenek az embercsempészeknek, akik a lélekvesztőkön utazó több ezer ember vízbe fulladásáért vagy az osztrák autópályán talált teherautóba zárt 71 nő, férfi és gyerek haláláért is felelősek.

Helyi szinten eközben bátor európaiak reagálnak a válságra, és szerveznek humanitárius segítséget. Magyarországon önkéntesek – köztük a saját egyetemem oktatói és hallgatói – segítenek a MigrationAid-hez hasonló csoportoknak az elcsigázott menekülteknek élelmet, ruhát, menedéket, információt, és ami talán a legfontosabb, együttérzést nyújtani. Mások azt sürgetik, hogy a kormány tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, és biztosítsa a menedékjogi kérelmek tisztességes elbírálását és szétosztását az EU országai között.

Ezen egyéni akciókon túlmenően azonban széleskörű politikai válaszra van szükség a válságot elmélyítő idegengyűlölő politika visszaszorításához. Az EU-nak egyszerűsítenie kell a menedékjogi eljárást, köteleznie kell tagállamait a lakosságukkal arányos számú menekült befogadására, és jelentős támogatást nyújtania a helyi hatóságoknak a menekültek letelepítéséhez.

A német kormány hozzáállása bizonyult eddig a legelőremutatóbbnak, ez jelölheti ki Európa számára a követendő utat. A Magyarországon és Közép-Európa nagy részén eluralkodó történelmi amnéziát fel kell számolni. Az Európán kívüli világnak fokoznia kell a menekülteket otthonuk elhagyására kényszerítő, Szíriában és máshol dúló háborúk befejezésére tett erőfeszítéseket. Mivel az Egyesült Államok szövetségeseivel együtt központi szerepet játszott az iraki és az afganisztáni háborúkban, nekik is kötelességük segíteni azoknak, akik menekülni próbálnak. Az Öböl menti országokat, Szaúd-Arábiát, Iránt és Oroszországot a szíriai konfliktus eszkalálódása miatt terheli felelősség.

Ismét szembe kell nézni az erőszak és elnyomás által darabokra szaggatott 20. századi Európa kísérteteivel. A teherautókban, vonatokon és táborokban rekedt családokról készült képek és a vízbefulladt gyerekek partra sodródó holttestei cselekvésre kellene hogy ösztönözzék a vezetőket. Az Európai Unió azért jött létre, hogy az elmúlt évszázad menekültkatasztrófái ne ismétlődhessenek meg újra. A jelenlegi krízis ezen alapelv próbája.