Allah áldja Mohammed tanár urat!

Sátrak és konténerek, ameddig a szem ellát.

Két kisiskolás forma kölyök áttol előttünk egy kerekesszékes öregembert, tetőtől talpig beburkolva. Tűz a nap, száll a por, negyven fok van. Egy órára vagyunk a jordán fővárostól, Ammantól, tíz percre a szír-jordán határtól. Nem telik el úgy óra, hogy ne halljunk köhögést. Az újonnan érkező menekültek, segélymunkások és újságírók jó eséllyel kapnak légúti megbetegedést. Mi is átesünk rajta az egy hét alatt, amit a táborban töltünk.

Filmünk főszereplői két éve élnek itt 80 ezer sorstársukkal. Deraa-ból valók, ahol több mint négy évvel ezelőtt kirobbant a felkelés az Aszad-rezsim ellen.

Itt a táborban, a kameránk előtt született meg a család legfiatalabb tagja, Ibrahím, akinek még állampolgársága sincs: menekültként jött a világra, a papírjaiban is ez szerepel. Fiatalabb nővére, Rimász még Szíriában született. Idősebb nővére, Razán 13 éves, a Szabad Szíriai Hadsereg zászlaját rajzolja a füzetébe délutánonként. A nagyfiú, Jazán 14 éves, már nem jár iskolába, mert dolgozik: műanyagot és fémet gyűjt, ezzel egészíti ki a segélykuponokat és az édesapja fizetését, amit a szemétszedésért kap (napi 7 óráért heti 42 dínárt – 16500 forintot –, de csak minden harmadik héten dolgozhat, mert nincs elég munka). A család középső fia, Mohammed hétéves, ő az egyetlen, akit ma elvisznek az iskolába. Elkísérjük.

A lobogó kék UNICEF-zászlók alatt több száz gyerek özönlik az osztálytermek felé. Az első óra kezdetekor bezárják a kaput, aki késik, aznap már nem engedik be. Kisebb tüntetés alakul ki a kerítésnél, de ez a szabály, így próbálják leszoktatni a gyerekeket a késésről… Egy-egy osztályterembe 80 gyerek zsúfolódik be, minimum hármasával ülnek a padokban. A legtöbb gyerek lábánál ott a kék iskolatáska a szép nagy UNICEF-logóval, de könyv, füzet és írószer nincs. Két héttel vagyunk túl az iskolakezdésen.

A tanár elkiabálja magát, hogy húzzák ki magukat a gyerekek, úgy üljenek, aztán betűket rajzol a táblára, amiket a 80 gyerek üvöltve visszhangoz. Teljes a káosz. És mint a tanártól megtudjuk, amíg nem jönnek meg a könyvek, ez így megy egész nap.

Elszégyelljük magunkat, hiszen a jordán főváros egy óra autóútra van innen, ha pedig tényleg csak késésről van szó, az nem lehet pénzkérdés… Szeptember közepe van.

Mindentől függetlenül Mohammed édesapja végtelenül hálás, hogy a gyereke iskolába járhat, ő maga sem írni, sem olvasni nem tud, gyerekként a harmadik osztályig jutott.

– Allah áldja Mohammed tanár urat – mondja a tanterem bejáratánál. De a táborban általános nézet, hogy az oktatás színvonala messze alulmúlja azt, amiben a gyerekeknek a háború előtt részük volt Szíriában vagy amit a jordán iskolarendszer biztosít a városokban letelepedett menekült családok gyerekeinek. A szülők attól tartanak a leginkább, hogy azok a diákok, akik a táborban járnak iskolába, egy életre lemaradnak.

A Zaatari menekülttábort teljes egészében a nemzetközi segélyszervezetek húzták fel és működtetik a mai napig a legszegényebb menekültek számára, akik csak a szír-jordán határig jutnak el. Így aztán ami itt történik, pontosan megmutatja, hogy mit nyújt a fejlett világ a menekült-kérdés legelső vonalában, hogyan viseli gondjukat a legszegényebbeknek, akik a leginkább kiszolgáltatottak, és milyen jövőt képzel el nekik.

Hogy valóra válik-e a szír szülők félelme a menekülttáborban, és a gyerekeik tényleg lemaradnak-e egy életre 3000 kilométerre tőlünk, speciel tényleg rajtunk is múlik.

On The Spot: 9 hónap alatt a Föld körül – a sorozat szír menekültekről szóló filmje hétfő este 22.25-kor látható a Duna Tv-n, ismétlés vasárnap este 22 órakor a Duna World csatornán.

Fotók és szöveg: Cseke Eszter és S. Takács András, On the Spot.