Bár 2007-es keltezésű a törvény, ami a házi napelemes rendszerek (szép hivatalos nevén: Háztartási Méretű Kiserőmű) működését szabályozza és bár már valahol tízezer körül lehet a napelemes háztetők száma itthon, még mindig nagyon-nagyon-nagyon sok fals információ kering a közbeszédben a témában. Néha nem is fals információnak, inkább amolyan félvallásos hittételnek tűnnek azok az akár élőbeszédben, akár cikkek kommentjeiben kifejtett eszmefuttatások, amik újra és újra felbukkannak, és ugyanúgy gyökeret vertek a magyar néplélekben, mint annyi más, ezerszer megcáfolt legenda.

Most egy kicsit megpróbálunk rendet vágni a dezinformációk rengetegében: íme, tíz olyan objektív ismérve a fotovoltaikus rendszereknek, aminek nem ismerete okán sok megalapozatlan állítás kering napsütötte hazánkban.

A napelemek nem mennek tönkre pár év alatt

Fogalmam sincs, honnan ered a legenda, de nagyon sokszor megkapom, hol kérdés, hol kifejezett állítás formájában, hogy a napelemek pár év alatt elöregszenek, és már csak teljesítményük töredékét nyújtják. Nos, ez a mai panelekre nem igaz, annyira nem, hogy a nagynevű gyártók nagyjából egységesen vállalják, hogy 25 év múlva napelemük még mindig az újkori teljesítményének legalább 80%-át tudja nyújtani. Emellett olyan garanciák is léteznek hogy a teljesítmény-csökkenés lineáris lesz, tehát nem a telepítés másnapján veszít 20%-ot a kapacitásából a napelem, hanem szépen, lassan, folyamatosan csökken az ereje.

Egyébként a napelem-gyártók minőségbiztosítási rendszerében jellemzően a pozitív tűrés a megengedett, vagyis ha egy panel elvi csúcsteljesítménye 250 kW, akkor a minőség-ellenőrzésen csak azokat a paneleket engedik át, ami legalább 250,1 kW-ot produkál a szabványos mérési körülmények között. Teccikérteni: egy 450 g-os tejföl nem lehetne 440, csak legalább 451 gramm, ha nem egy tejipari vállalat, hanem mondjuk a Bosch gyártaná.

A háztartási kiserőműben nincs akkumulátor

Valamiért sokan úgy képzelik, hogy a tetőkön lévő napelemek egy akkumulátort töltenek, és ebből az akkumulátorból kerül aztán az elektromos energia a villanykörtéhez, mosógéphez meg vissza a hálózatra. Pedig nem. A tipikus napelemes házi rendszerben az inverter (ami tulajdonképpen egy bonyolult, szabályozott működésű transzformátor) "készíti" a napelemekből érkező egyenáramból a 230 voltos váltóáramot, ami az átfolyó energiamennyiséget számláló villanyórán keresztül kerül visszakerül a hálózatra - ami nem azt jelenti, hogy újra urán lesz belőle Pakson, hanem azt, hogy a napelemmel nem rendelkező szomszéd fog az általunk megtermelt energiával főzni, mosni, vasalni.

Létezik persze akkumulátoros rendszer is, ezt szigetüzeműnek hívják, de egy ilyen rendszer az akkumulátorok magas ára és viszonylag gyors elhasználódása miatt gazdaságilag a mai elektromos energia-árak mellett nem megtérülő beruházás. Csak akkor szokás ilyet építeni, ha nincs hálózati áram a közelben (tanyák, átmeneti kitelepülések, fejlődő országok peremvidékei).

A telepítés bürokráciája nem a gazda gondja!

Sokan paráznak vagy inkább paráztatnak másokat azzal, hogy hosszadalmas hivataljárásra számíthat, aki napelemes rendszert telepít. A valóság ezzel szemben az, hogy amíg törvény (a fent említett energiatörvény) rendelkezik az 50kVA teljesítmény alatti háztartási kiserőművek által megtermelt energia kötelező átvételéről, sok packázásra nincs lehetőség a nagy szolgáltatóknál.

Ráadásul ez a packázás is a telepítő cég gondja, az általánosan elterjedt üzleti modellben a telepítő-szolgáltató megfelelő megbízások birtokában mindent elintéz az ingatlan tulajdonosa helyett. (Arról nem is szólva, hogy immár a nagy energia-szolgáltatók maguk is végeznek napelem-telepítést, és ha mondjuk ELMŰ-területen ELMŰ által telepített napelemes rendszert kell engedélyezni, nem nagyon fognak keresztbe tenni saját maguknak.)

A napelemekből nem lesz pár év múlva veszélyes hulladék

Bár az enyhén radioaktív salakhegyek (széntüzelésű hőerőmű), a CO2-terhelés (gázüzemű hőerőművek), a nukleáris erőművek balesetei régóta ismert és létező problémák, sokan mintha a globális klímaváltozásnál vagy egy Paks-elszállásnál is jobban rettegnének attól, hogy pár évtizeden belül mindent elborít majd az elöregedett napelem-törmelék szerte a világban.

Nos, egy napelem áll egy alumínium- vagy műanyag keretből, egy plasztiklapból, amire egy vékony félvezető réteget kennek (ebben a vegyületben valóban van pár veszélyes hulladéknak minősülő fém), meg egy üveglapból, amivel ezt az egészet lefedik, és némi drótból, amin az áram kilép a napelemtáblából.

Ezen anyagok mindegyikének megoldott az újrahasznosítása, ráadásul a kormányok (mármint a normális országok kormányai) is számolnak azzal, hogy egy-két évtizeden belül komoly tömegben kell majd ezeket a paneleket hulladékként kezelni, ezért már most folyik állami projektek indítása, törvényben rögzített hulladék-kezelési szabályok lefektetése a kérdés kezelésére.

Egyébként egy panelre a gyártók többsége 10-12 év garanciát vállal, de tudunk 25 éves jótállásról is. Ha összehasonlítjuk ezt egy hűtőgép, tévé 1-2 éves garanciájával, meg azzal, hogy valójában hány évig is szolgálnak ezek az elektronikai berendezések, megnyugodhatunk: nem fognak "elromlani" ezek a napelemek olyan hamar meg olyan tömegesen.

A napelem nem függetlenít a Hálózattól

Sokakban, akik még nem ásták bele magukat a témába, él egyfajta vadnyugati pionír-romantika is a házi napelemes rendszerrel kapcsolatban. Ha napelem lesz a tetőmön, nem függök majd Putyintól, a Rezsidémontól, a német áramszolgáltatóktól, hanem a magam ura leszek! Nos, ez nem így van.

Olyannyira nem, hogy az áramszolgáltatók által engedélyezett inverterek mindegyike lekapcsol, ha áramszünet van. Ennek oka elég egyértelmű. Ha a vihar letépi a légvezetéket, és felmászik az oszlopra az elműs, eonos, mvm-es ember a kantáros nadrágjában, hogy újra összekösse a kábelvégeket, nem esne jól neki, ha onnan jönne az áram, ahonnan legkevésbé várja: a fogyasztói oldal felől, a buzgón termelő napelemekből.

Persze komoly áramszünet esetén meg lehet teremteni annak lehetőségét, hogy a házat a hálózatról leválasztva mégiscsak meghekkeljük az invertert, és tudjunk mosni, főzni, meleg vizet csinálni, amikor süt a nap. De alapértelmezésben a hálózatra termelő rendszerek erre nem képesek! Egy tökéletes, halálbiztos szigetüzemű rendszerben persze van még szélgenerátor és végszükség esetére valami klasszikus üzemanyaggal működő vészgenerátor is, le ne olvadjon a hűtő:

A napelem nem gazdasági öntökönszúrás

A napelemes rendszer telepítésének gazdasági megtérülése egy másik cikk témája lesz hamarosan itt a Verdén, addig csak annyival intézném el itt a dolgot, hogy a jelenlegi energiaárakon, rendszermérettől és energia-felhasználástól, meg persze a kivitelező árajánlatától függően 7-11 éves megtérüléssel lehet számolni.

Mivel a napelemes rendszer a nominális megtérülés után még termel, a jövőértéket is diszkontálva a mai nagyon alacsony betéti kamatok mellett egy ilyen beruházás gazdaságilag racionálisabb döntés, mint számlán kamatozva tartani a rendszer bekerülési árát.

A napelem nem is aranytojást tojó tyúk

Tisztán pénzügyi alapon persze nem a napelem a legjövedelmezőbb befektetés. Ha egy átlagos háztartásnak van egy-kétmillió forintja, nem Questor vagy BudaCash jellegű beruházásban, hanem valami kevéssé kockázatos pénzügyi befektetéssel nyilván el tud érni magasabb hozamot, mint a sima betéti kamat vagy államkötvény-hozam.

OK, tény, hogy senki nem fog meggazdagodni abból, hogy napelemeket tesz a háza tetejére, de hát ez a beruházás nyilván nem is erről szól.

A napelem nem luxuscikk

Rendszeresen megkapom azokat a véleményeket, melyek szerint aki napelemet telepít, az valamiféle kivagyiságból teszi. Meg hogy inkább szigetelné a falat, cserélné a nyílászárót, cserélné a kazánt előbb, és csak aztán rakná fel a tetőre ezt a luxuscikket.

Ezt nem tudom másnak betudni, csak a nettó irigységnek: ha szerintem hülyeség, szerintem pénzkidobás, másnak se legyen!

A napelemes rendszer, mivel gazdasági értelemben megtérülő beruházás, sokkal kevésbé luxuscikk, mint egy új autó, egy márkás telefon vagy egy Nike cipő.

A napelem mégiscsak luxuscikk

Ugyanakkor persze egy régi építésű ház falának szigetelése, nyílászárónak korszerűre cserélése, a régi gázkazán lecserélése modern készülékre lehet gazdaságilag hasznosabb, még környezetterhelés-csökkentési szempontból is hatékonyabb, mint egy napelemes rendszer.

És a napelemnek a tetőn valóban van egy olyan üzenete, hogy a tulaj valami innovatív, menő, ÚJ cuccot vett magának, és nem tagadom, bennem is munkál annak izgalma így, a saját házunk benapelemezése előtt, hogy valami olyan cuccom lesz, ami egyelőre keveseknek van az ismeretségi, családi, haveri körben.

Ilyen értelemben felfoghatjuk luxusnak, ha valaki a korlátozott erőforrásaiból nem egy hatékonyabb energetikai korszerűsítésbe vág - de azért úgy vélem, ennyi szabadsága mindenkinek kell, hogy legyen, aki a saját pénzét költi el (vagy akár saját szakállára felvett hitelből valósít meg egy ilyen beruházást).

---

Nos, ennyi - most nagy érdeklődéssel várjuk a cikk alatt a kommenteket. Hátha összejön még tíz olyan tévhit, ami alapján egy kicsit tovább oszlathatjuk a felhőket napelem-ügyben!