Orbán Viktor több nyilatkozatában is kifejtette, hogy már csak azért is ellenzi a menekültek befogadását, mert félti Európa keresztény arculatát, és attól tart, hogy ha nagy számban érkeznek muszlimok, az megváltoztathatja Magyarország kultúráját, a magyar életformát is. Aggályaiban nincs egyedül, az elmúlt hetekben széles és meglepő koalíció kezdett aggódni az iszlám vélt vagy valós előretörése miatt Kertész Imrétől Konrád Györgyön és Spíró Györgyön át egészen Puzsér Róbertig és a régebben szoci pártblogként működő Egyenlítőig.
De mitől félünk?
Gyöngyösi Csilla, az ELTE Ókori és Középkori Filozófia Tanszékének doktorandusza és oktatója, az muszlim teológia és a Korán kutatója – akinek jelent már meg vendégposztja nálunk a muszlim vezetők szélsőségesek elleni állásfoglalásáról – most a Transindexen megjelent cikkében a három legnépszerűbb félreértést igyekezett tisztázni. Ahogy a téma, úgy az írás is elég összetett és hosszú, de a téma iránt mélyebben érdeklődőknek nagyon is ajánlom, mert itt és most csak nagyon röviden kivonatolnám a lényeget.
Az iszlám, mint vallás, nagyon szerteágazó, felsorolni is fárasztó volna még csak a nagyobb irányzatait is. Az alap szunnita-siíta különbségtétel csak a felszínt kapargatja. Ebből adódóan nehéz egységesen beszélni az iszlámról, mert kb. csak abban ért egyet minden muszlim, hogy
Ennek azért van pár akadálya, hogy mást ne mondjak:
a sarí'a nem jogrend, amit csak úgy be lehetne vezetni.
Maga a szó utat jelent, abban az értelemben, ahogy Jézus is azt mondja, hogy „én vagyok az út”. A sarí'a tehát olyan értelemben törvény, ahogy például a tízparancsolat az.A további finomságokba itt most nem mennék bele – a téma tényleg nagyon összetett, olvassák el az eredetit! –, így most inkább nézzük, hogy mi az, amit nagy nehézségek leküzdése árán talán be tudnának vezetni:
a fiqh-et, az iszlámjogot,
ami törvények és szabályok, illetve gyakorlati útmutatások gyűjteménye. Iványi Tamás „A törvény (sarí'a) az iszlámban” című könyvében így foglalja össze a lényegi különbséget a sari'a és a fiqh között:
„az első változhatatlan, de megértésre szorul, míg a második érthető, de változhat, az egyes vallástudósok megértésétől, észérvek alapján történő értelmezésétől függően”.
Ennek bevezetésénél a nehézséget az jelenti, hogy az iszlámjog sem egységes, jelentősek az eltérések a fő irányzatok között, és még a fő irányzatokon belül is. Ha csak a Magyarországra és Európába érkezőket nézzük, bár többségük szunnita, más jogi iskolát követhet egy iraki kurd, mint egy afgán, vagy egy szíriai, az észak-afrikaiakról nem is beszélve. És az iskolák között nagyon nagy különbségek lehetnek olyan praktikus dolgoktól kezdve, hogy mik a házasság feltételei, olyan alapvető kérdésekig, hogy egyáltalán mik a Korán és a hadíszok értelmezésének elfogadható módszerei.
De ami a mi szempontunkból a leglényegesebb:
a saría vallási jog, így még ha valahogy be is tudnák vezetni, csak egy vallási közösségre lehet érvényes, nem pedig Európa egészére.
A többnejűség, ami a nagyobb gyerekvállalási kedv mellett alapja lehet annak a félelemnek, hogy a most befogadott vagy felénk tartó menekültek idővel túlszaporodják az "őslakos" európai népességet, sokszor inkább csak elvi lehetőség az iszlámban. Eleve, a Koránnak az a verse, amiből levezethető, a Nők szúra 3 valójában az árván és jogi képviselő nélkül maradt nők helyzetének rendezéséről szól, nem pedig felszólítás a többnejűségre. A többnejűség eleve csak akkor megengedett, ha a férj egyenlő bánásmódot tud biztosítani feleségeinek és gyerekeinek.
Ennek a félelemnek az alapja valójában a kereszténység térítő jellegéből fakadhat. Máté evangéliumának utolsó előtti verszaka szerint Jézus a feltámadása után közvetítette Isten parancsát: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”.
A kereszténységgel szemben – ami még az Ószövetséget is csak a judaizmus számára elfogadhatatlanul, csak Jézusra nézve értelmezi – az iszlám önmagában is szent iratnak fogadja el mind az Ó-, mind az Újszövetséget, és az iszlámban megvan az elvi lehetősége annak, hogy a Könyv népei megmaradhassanak vallásukban és saját vallásuk alapján üdvözüljenek. És ugyan az iszlám történetében van példa az erőszakos térítésre, ez időben és térben is elszigetelt jelenség, amit például az is bizonyít, hogy 1400 éven át fennmaradtak a közel-keleti vallási kisebbségek.
Mint már említettem, Gyöngyösi cikkét csak nagyon kivonatosan ismertettem, így zárásként is azt ajánlom, hogy olvassák el az egészet is a Transindexen. (A címlapkép júniusban készült egy pozsonyi iszlámellenes tüntetésen. Fotó: AFP PHOTO / VLADIMIR SIMICEK)