A párkapcsolatokba, a házasodási szokásokba a XX. század nagy változást hozott, legalább is a világ egy részén.

A nők tömegei jelentek meg a munka világában, emiatt az embereknek lényegesen nagyobb esélye lett megtalálni a megfelelő partnert, mint korábban. Egyszerűen csak azért, meg sokkal több nővel / férfival találkoztak, mint addig.

Ennek (más tényezőkkel együtt) jelentős hatása volt a házasodási szokásokra, sőt a házasság intézményére is.

Az akkorihoz hasonló változások zajlanak most is, ezekről ír Steven Horwitz közgazdász.

Horwitz elemzésében egy tranzakciós költségnek nevezett közgazdasági fogalom kapja a főszerepet.

Ennyibe kerül maga a kereskedelem. Például, hogy felkutassam azt, aki meg akarja venni, amit árulok. Minél alacsonyabb ez a tranzakciós költség, annál többen és többet fognak kereskedni.

Az emberi fejlődés, a nyelv, a pénz, a jog elterjedése mind lejjebb szorították ezt a költséget. A modern technológia, a kommunikáció forradalma is. Mióta van Amazon, vagy Vatera egy csomó dologgal sokkal könnyebb kereskedni, már csak azért is, mert könnyebb partnereket találni a kereskedelemhez.

Ezeket az elveket a párkapcsolatokra is lehet alkalmazni.

Az emberek erőforrásokat (pénzt, időt, stb.) áldoznak arra, hogy megtalálják a számukra megfelelő romantikus kapcsolatot, illetve partnert. Itt két dolognak kell egyszerre teljesülnie: a partnernek megfelelően vonzónak kell lennie számunkra, és nekünk is elfogadható kell lennünk az ő számára.

Elég vonzónak.

Ha az ember autót vezet, akkor lehetőleg olcsón szeretne tankolni. Megy egy úton, és nézi, melyik kútnál mennyibe kerül a benzin. Akkor fog megállni, amikor elég olcsónak érzi az árat. Ha lenne is olcsóbb kút, túl sok idő menne el a megtalálásával. Egyszerűen már nem éri meg tovább keresni.

A párkeresésnél is ekkor állapodik meg az ember. Ha úgy érzi, megtalálta, aki elég jól passzol, és így már nem éri meg tovább keresni.

Ebben hozott nagy változást az internet.

Millió site van a Csajok és Pasiktól az OkCupid-ig, amik a társkeresésre álltak rá. Van külön oldal, ahol vallási, vagy szexuális preferencia gyűjtik az ismerkedőket. Vagy aki valami könnyedebbet szeretne, annak ott van pl. a Tinder vagy a Happen.

A tranzakciós költség nagyon nagyot esett, mert sokkal könnyebb (olcsóbb) lett keresni, több potenciális partnert ér el az ember mint korábban bármikor, és mert minden eddiginél pontosabban tud keresni, a saját ízlésének és szándékának megfelelően.

A várható következmények így néznek ki:

• A létrejövő párkapcsolatok jobban passzolnak. Mivel sokkal könnyebb új emberekkel ismerkedni, és gyorsan lehet viszonylag sok dolgot megtudni róluk, ezért az emberek valószínűleg ritkábban "érik be kevesebbel". Mert hogy nem olyan nagy történet tovább keresgélni, ha valami nem stimmel.
• Mivel könnyebb keresgélni, és valószínűbb, hogy egyszer előkerül a megfelelő partner, ezért az emberek több időt töltenek kereséssel, és emiatt idősebb korukban házasodnak először.
• Mivel az első házasság időpontja későbbre kerül, ezért a házasságok száma csökken. Közben viszont a hosszabb ideig, alaposabban keresgélő párok jobban passzolnak, ezért a válások aránya is csökken.
• Ezek ellen hat, hogy az internet segítségével akkor is könnyebb újabb partnert találni, ha az ember már megállapodott valakinél.

Túl kevés idő telt még el az online társkeresés megjelenése óta, hogy a fenti elméleteket számokkal lehessen egyértelműen bizonyítani, de mondjuk az Egyesült Államokban csökkent a 10 éven belül házasodott párok válási aránya, és arra is mutatnak már kutatások, hogy az internetes társkeresőkön szövődött kapcsolatok tartósabbak.

És valami kevésbé absztrakt a végére:

Létezik egy 36 kérdésből álló lista, amit ha végigbeszélsz egy ismeretlennel, a végén jó esélye van, hogy szerelmesek lesztek egymásba