A legolcsóbb elektromos kerékpárok ára valahol 100 ezer forint környékén van; ezek leginkább időseknek készült, rövid távra, sík útra való ólom-sav akkus, lassú, nehéz szörnyetegek. Negyedmillióról indul a licit a kínai gyártású, már lítium-akkus bringákra, amik aluvázasak, van rajtuk normális fék, nyereg, gumi, de még messzen nem képviselik a high-endet, se kerékpár, se villanybringa-műfajban. Ez pedig itt a képeken egy 750 ezer forintos elektromos bicikli, a Mercedes által futtatott városi Smart autómárka színeiben, de egy neves ebike-háttércég, a kanadai BionX motorjával-akkujával és szintén neves kiegészítő-gyártók cuccaival felszerelve.

Számos autógyártónak van márkázott kerékpárja, e-bike-ja (egy BMW-ről írtunk is korábban pár sort), de ez a bicikli nálunk is kapható, teljesen komolyan gondolja az importőr, mint terméket. Naná, hogy elkértem hát egy rövid tesztre a gépet, amikor megláttam a Kárpát utcai Merci- (és Smart-) központban, ahonnan normál esetekben a tesztautókat szoktuk elhozni kipróbálásra (Megj.: a szerző nem csak a Verdén publikál, hanem autós szakújságíróként is ténykedik).

Szóval a Smart azokra az esetekre, amikor még a városi miniautó számára is rövid az út, nagy a dugó, kevés a parkolóhely, ezt a bringát kínálja autópótléknak. Furamód a Smart E-bike-ban kevésbé érdekes az elektromos technika, annál különlegesebbek a klasszikus biciklis cuccok.

Technika

A hátsó agymotor 250 wattos teljesítménye igazodik az európai szabályokhoz, az amerikai kivitel 350 wattot tud (nálunk ez már hivatalosan segédmotor-kerékpár lenne). Ekkora erővel nem lehet csodákat várni, a Smart elektromos biciklije se többet, se kevesebbet nem tud, mint az olcsóbb lítiumos alapgépek. Segít a városi elindulásoknál, kiküszöböli az erős szembeszelet és az emelkedőket, 25 km/h végsebességgel sík úton önállóan is mozgásban tud maradni, de csak akkor, ha alibiből legalább a levegőben tekerünk, mert gázkar (vagy hogy is kéne ezt mondani egy elektromos járműnél) nincs a gépen. (Amerikában a lazább szabályozás miatt 20 mph, 32 km/h a bicikli végsebessége.)

A lítium-mangán-kobalt akku tokozása szebb, az egység igényesebben illeszkedik a kerékpár testébe, mint egy olcsó elektromos bicajnál. Viszont a 65-100 kilométeres elméleti hatótáv (sík úton, átlagos testalkatú biciklissel) és a gyakorlatban tapasztalt 30-50 kilométeres valódi kapacitás (az én mázsás testemmel, vegyes domborzaton) nem különbözik a 300 ezer forintos lítium-ion vagy lítium-vas-foszfát akkus kínai gépek tudásától.

A Smart biciklije elméletileg visszatöltésre is képes, vagyis a fékezés energiáját képeseltárolni az akkuban és újra felhasználni. Elméletileg. A valóságban a fékkar enyhe húzásával aktiválható funkció leginkább csak a fedélzeti számítógép LCD-jén mutatott némi hatást, valódi lassulást, tehát érdemi energia-visszanyerést hosszú lejtőkön sem éreztem.

Viszont a bringa az agymotor és az akku körül, az igen! Az integrált világítás, a kényelmes nyereg, a hihetetlenül precíz és erős Magura tárcsafékek, no és mindenekfelett a kenést nem igénylő, olajfoltot nem hagyó, csendes fogasszíj-hajtás - igazából a vételár nagyobbik részét ezek a valóban nagyon igényes és jól működő alkatrészek teszik ki, nem a villanyos cucc.

Hibája kettő van a gépnek. Az egyik, hogy nehéz. Hiába alumínium a váz, 26 kiló a bringa teljes tömege, ebből nyolc kilót tesz ki az akkumulátor és a súlyos villanymotor. A másik: hogy hangos. No nem a csendes szíj vagy a szinte hangmentes villanyos hajtás, hanem a rettenetesen recsegő hátsó agyváltó miatt. A zajos racsni városban annyira nem gond, de ha néptelen vidéki országúton teker az ember, alaposan megöli a csendes, gondtalan suhanás élményét.

Kellemes élmény a MÁV-val

Hogy ez az anyag több legyen egyszerű terméktesztnél, a biciklivel próbaképp alternatív-közlekedősen ingáztam is egy kicsit. Az egyik napon hazamentem vele a fővárostól 50 km-re lévő falumba, villanyvonat-villanybringa kombóval váltva ki az autót, másnap pedig ezzel az autómentes hibridmegoldással mentem dolgozni.

Magyarországon teljesárú jeggyel nem nagy biznisz így mellőzni a kocsit. Ha a biciklit is magunkkal visszük a vonaton, hétliteres fogyasztásnak megfelelő mennyiségű pénzt hagyunk a kasszánál, persze ilyenkor megspóroljuk a békávézás költségét:

Ennek ellenére száraz időben a rövid reggeli tekerés falumból a szomszéd településen lévő állomásig, a kényelmes, stresszmentes üldögélés a győri vonalon járó wifis, klimatizált, szép piros Siemensben, majd a dugóra fittyet hányó gyors, izzadásmentes tekerés, az elektromos rásegítéssel akár a budai hegyeken is keresztül nagyon kellemes élmény tud lenni.

Egy villanybicóval öröm a vonatos ingázás - persze csak az én lakhelyem irányából. Keletről bejárva a vén kék vagonokba felcígölni a biciklit, majd őrizni a szeles átjáróban, hát az horror lehet. A Siemensen viszont még tölteni is lehet (megkérdeztem a kalauzt, teljesen legális a fedélzeti konnektor használata):

Érdemes megvenni?

A Smart E-bike-kal kapcsolatban a végső konklúzió: ha sikerül belealkudni egy Mercedes vagy Smart vásárlásakor az árba az importőrnél, látványos, műszaki szempontból is érdekes és a mindennapokban is használható villanybringára lehet szert tenni. Másrészt viszont kétséges, hogy 750 ezer forintot ez a kerékpár, mint közlekedési eszköz, megér-e. A túlméretezett fékek, a sportos de nem komfortos, előrehajló üléshelyzet sokkal nagyobb elektromos teljesítményt és sebességet is ki tudna szolgálni, amihez viszont nincs meg sem a motorerő, sem az akkukapacitás.

Ennyi pénzért két egyszerűbb, lopásra kevésbé sarkalló külsejű, kényelmes, holland típusú lítium-akkus villanybringát is lehetne venni. Ha pedig nem autógyártónál, hanem profi kerékpár-gyártóknál (KTM, nézünk körül, ebből a keretből sokkal inkább személyre szabott e-bike-ot is kaphatunk.

Az viszont bizonyos, hogy akár a Smarttal, akár mással, az elektromos rásegítéses kerékpározás hasznos és praktikus dolog, pláne, ha vonattal kombinálja az ember. Legalábbis addig, amíg el nem kezd esni az eső. Az ellen sajnos már a villanymotor sem véd.