Viharsebesen terjedt el egy új farkasfaj Észak-Amerika keleti részén: a prérifarkas (coyote) és a farkas (wolf) új hibridje alig száz-kétszáz éve kezdett kialakulni Ontario állam déli részén. A csökkenő erdőterületek miatt fogyatkozó egyedszámú farkasok elkezdtek más, genetikailag nagyon hasonló fajokkal szaporodni: kutyákkal és prérifarkasokkal. (A prérifarkas is viszonylag fiatal faj: körülbelül háromszázezer éve hibridizálódott más farkasfajokból. És egyébként a prérifarkas élőhelyeit, a füves pusztákat is elfoglalta az ember abban az időszakban, amikor a farkasok erdeit kiirtotta.) 

Nem szeretnék beleamatőrködni a genetikai háttérbe, de itt különösen szerencsésen kombinálódhattak a fajok DNS-ei, mert a létrejött hibrid nem hogy életképes, de kifejezetten sikeres: ma már állítólag

több mint egymillió coywolf él Észak-Amerika keleti vidékén.

A tudósok pedig roppantul örülnek a lehetőségnek, hogy a kialakulás közben figyelhetnek meg egy emlősfajt.

Az Economist gazdasági lap megszólaltatta a coywolfkutatás egyik vezéralakját, dr. Roland Kayst, a North Carolina State Universityről. Kiderült, hogy az átlagos coywolf génállományában dominánsak a prérifarkasgének, körülbelül egynegyed rész farkasgén, egy tizednyi pedig kutyáktól jön. Főleg nagy testű kutyák, doberman és német juhász örökítőanyagai mutathatók ki.

A coywolf ennek megfelelően jóval nagyobb a normál prérifarkasnál, a kifejlett példány eléri a 25 kilót is, lábai hosszabbak, jóval izmosabb, állkapcsa nagyobb, erősebb, képes elejteni egyedül egy kisebb szarvast, de falkában akár egy hatalmas (3-400 kilós) jávorszarvast is le tudnak vadászni.

Hogy a kutyagének teszik vagy sem, nem tudom, de a coywolf nagyszerűen megél az ember által viszonylag sűrűn lakott környezetben is, sőt, újabban bemerészkedik a nagyvárosokba: Bostonban, Washingtonban és New Yorkban is észlelték már őket. (Szép magyar siker: a New York-i coywolfokat vizsgáló Gotham Coyote Project vezetőjét Chris Nagynak hívják.)

A kutatók meglepve tapasztalták, hogy a városiasodó coywolfok nem csak az óriási zajt és rettenetes ember- meg mindenféle szagot viselik el (erre a farkas képtelen), hanem még az étrendjük is változni látszik: elfogyasztják a kertekben talált gyümölcsöket, görögdinnyét, tököt, de simán levadásszák a városi rágcsálókat, egereket, patkányokat, hörcsögöket, sőt a macskákat is.

Mindenesetre néhány év múlva New Yorkban senki sem fog meglepődni, ha egy kézműves free trade vegan kávézóban egy 25 kiló körüli, másfél méter hosszú, rókaképű szőrös alak kissé ugató hangot koffein- és laktózmentes, szójatejes latte macchiatót kér nyírfacukorral.

Dr. Kay szerint a coywolf evolúciója fantasztikus sebességgel robog a szemünk előtt. A városba költöző állatok megtanulják a túléléshez szükséges közlekedési szabályokat, például körülnéznek, mielőtt az úttestre lépnek. (Economist, EasternCoyoteResearch.com)