Fél évvel ezelőtt 120 kameracsapdát helyeztek el kutatók a perui Manu Nemzeti Parkban és bioszféra-rezervátumban. Különleges területről van szó, alig van hely a bolygónkon, ahol ekkora lenne a biodiverzitás. 

Alig pár hét elég volt ahhoz, hogy különleges látványra akadjanak a felvételeken, több veszélyeztetett, kihalás szélén álló faj egyedei is felbukkantak. Ezekből az állatokból nem csak hogy kevés van, de ráadásul nagyon ritkán lehet őket megfigyelni természetes viselkedésük közben. 

Ilyen sikertörténet volt a hárpia lefilmezése. A világ második legnagyobb sasfaja akár egyméteresre is megnő, szárnyfesztávolsága a két métert is meghaladhatja. Emlősökre vadászik, fogyaszt majmokat és lajhárt is. És nagyon ritkán látni ennyire háborítatlanul: 

A felvételeken három egyed tűnik fel, két felnőtt és egy fiatal hárpia. 

Bár ezeket a területeket mára erősen levadászták, ezeknek a csúcsragadozóknak a jelenléte arra utal, hogy még mindig akad egészséges mennyiségű zsákmány a környéken, ami lehetővé teszi, hogy a tápláléklánc csúcsán álló állatok is megéljenek ott. Erről Andy Whitworth, egy perui állatvédő szervezet, a Crees Foundation kutatója beszélt a Mongabay-nek adott interjújában. 

Ritka majomfajták is felbukkantak a felvételeken: a perui szürke gyapjasmajom (Lagothrix cana) és a feketeképű pókmajom (Ateles chamek). 

Egy másik ritka élőlény a margay, azaz a hosszúfarkú macska, amit puha bundája miatt vadásznak. 

Az igazán nagy gurítás a fák ágaira szerelt kameracsapdák voltak, mert az igazi diverzitás odafenn, a lombkoronák szintjén zajlik, a fajok hetven százaléka ott fordul elő. Négy szintre telepítettek kamerákat, a legmagasabbra kitett darabok 41 méteres magasságra kerültek. 

A korábban a parkban alkalmazott megfigyelési módszerek viszont ehhez képest mind a földön zajlottak, amikor néha ugyan felbukkant egy-egy izgalmasabb állat, de utána hamar el is tűnt valamelyik fára felszaladva. Whitworth a Mongabay-nek mesélt arról, hogy az éjszakai megfigyelés még ennél is sokkal rosszabb volt: olyan rövid ideig látták csak az állatokat átsuhanni, hogy legtöbbször azt se tudták, mi tűnik fel pontosan a talajszint közelében elhelyezett kamerák felvételein. 

A fákra szerelt kamerák viszont napi huszonnégy órában rögzítik az élet minden apró megnyilvánulását, egészen új jelenségeket is megmutatva. Az új felismerések sokat segíthetnek abban, hogy a kutatók egy kicsit jobban megértsék az esőerdők három dimenzióba rendeződő ökoszisztémáját. 

Segíthet ez megérteni az emberi beavatkozások hatását is. Jobban megismerve ezeknek a veszélyeztetett állatoknak az életét, világosan képet kaphatunk arról, hogyan befolyásolja az emberi tevékenység a mindennapjaikat. Még egy ilyen védett területen is, mint amilyen a manúi nemzeti park. 

Macskafélék a nemzeti parkban:

Jaguárok:

Majom a buli:

Madarak a fák tetején:

(Mongabay)