A nemzetközi konferenciákon ritkán szokott olyan történni, mint az imént Párizsban, azaz hogy kurjongatva tapsoljanak a résztvevők:

Sőt, a sajtószobában:

A nagy öröm oka az, hogy az összegyűlt 195 országnak sikerült elfogadnia a váratlanul komoly klímamegállapodást, aminek teljes szövegét itt lehet elolvasni.

Itt a három legfontosabb pontja a tervezetnek:

• Az ipari korszak előtti átlaghőmérséklethez képest 1,5 fokos sávban tartanák a bolygó hőmérsékletét. Ez sokkal jobb, mint a korábban belengetett 2 fokos cél. Ráadásul konkrét emissziós célt is vállalnak az országok: az évszázad közepéig "üvegház hatású gázemisszió-semleges" állapotba állítják gazdaságukat (=annyi széndioxidot bocsátanak ki, amennyit fel tud szívni a bioszféra).
  
• Az országok 2020-ig benyújtják saját, önként vállalat klímatervüket 2020-ig, amit 2023-tól kezdve ötévente ellenőrizni fognak, és kötelezően felül kell vizsgálni őket.
  
• A klímaváltozás miatt leginkább veszélyeztetett országok pénzügyi kompenzációra jogosultak, évi százmilliárd dollár körül. (Az, hogy konkrétan milyen forrásból, még nem teljesen tisztázott.)
  

Örül Barack Obama:

Örül az Európai Bizottság:

Francois Hollande francia elnök szerint hatalmas lépés az emberiségnek ez a megállapodás, mivel ez az első olyan klímaegyezmény, amit a világ összes országa aláírt.

Persze hogy maga az egyezmény mire lesz jó, az majd csak a következő években fog kiderülni, amikor az országok elkezdik gyakorlatba ültetni a most vállalt kötelezettségeket. Azaz hát 2020-tól kezdve kell majd az országoknak maguknak találni egy olyan utat, amivel az évszázad közepéig "emissziósemleges" állapotba hozzák gazdaságuk kibocsátását.

Ugyan az a cél, amit aláírtak az országok, azaz hogy az ipari korszak előtti átlaghőmérséklethez képest nem melegedhet a Föld 1,5 fokkal jobban, elég jól hangzik – főleg mert a találkozó előtt még 2 fokos célt emlegettek –, de kétséges, hogy a most vállalt kötelezettség elég lesz-e arra, hogy ez így is legyen.

Szintén sok vita lesz majd azzal a pénzügyi kompenzációs alappal, amivel a fejlett, nagy kibocsátó országok az éghajlatváltozás miatt sérülékeny országokat kárpótolják majd. A fejlett országok ugyanis főleg azt szerették volna elkerülni a tárgyalások folyamán, hogy túl nagy jövőbeli pénzügyi kötelezettségekbe verjék magukat. Ennek megfelelően ezt a részt nem túl egyértelműen fogalmazták meg az egyezményben.

Akárhogy is van,

akkor is ez az első globális, univerzális éghajlatváltozásról szóló egyezmény a történelemben,

aminek ha vannak is hibái vagy gyengeségei, a jövőben még lehet javítani rajuk – most az is nagy dolog, hogy egyáltalán sikerült tető alá hozni.

(Reuters)