Gondolta volna, hogy a világtörténelem egyik legbékésebb időszakában élünk?

Most, hogy már az utolsó gyertya is csonkig égett a karácsonyfán és mögöttünk vannak már legbensőségesebb ünnepünk meghitt pillanatai, kár volna terelni. Kezdjük egyből a rossz hírrel:

ha úgy érzi, hogy a világ egyre borzalmasabb, akkor az elmúlt húsz évben most először ezt az adatok is igazolják.

:-(

2015-ről még nincsenek összesített adatok, de azt már tudjuk, hogy 1995 óta tavaly halt meg a legtöbb ember fegyveres konfliktusban, legyen szó akár háborúról, polgárháborúról, államon kívüli fegyveres csoportok közti összecsapásokról vagy népirtásokról. És minden jel arra utal, hogy idén se volt jobb évünk.

De ebből az egy adatból még korai volna messzemenő következtetéseket levonni.

„A szalagcím rossz silabusz a világtörténelemhez” – írja Steven Pinker, a Harvard pszichológiaprofesszora idén szeptemberi, a Guardianban megjelent cikkében. Pinker 2007-ben vállalta be először, hogy szembemenve a közvélekedéssel statisztikákkal bizonyítsa, hogy

még sose volt ennyire békés a világ.

És bár idén rosszak voltak az előjelek, ez most is sikerült neki.

Mert bár a háborúk - leegyszerűsítve nevezzük most így a szervezett erők bevetésével zajló fegyveres konfliktusokat - ugyan 2014-ben több áldozatot követeltek, mint az elmúlt húsz évben valaha, de ez a növekmény szinte teljes egészében egy nagy, összefüggő konfliktushalmaznak, a szíriai-iraki polgárháborúnak tulajdonítható. Másrészt, ha szélesebb időtávra tekintünk, láthatjuk, hogy a 2014-ben megnövekedő erőszak csak az elmúlt húsz év kifejezetten békés évei között számít nem is annyira kiugrónak.

Pinker érdeklődésemre az Uppsalai Egyetem Conflict Data Porgramjának (UCDP) adatait ajánlotta figyelmembe. A program igazgatója, Erik Melander 2015-ös jelentésében azt írja, hogy

nehéz egyértelmű trendeket megállapítani,

mert bár 1995, vagy ha eltekintünk az 1994-es ruandai népirtástól, akkor a hidegháború vége, 1989 óta valóban 2014 volt háborús szempontból a legvéresebb év, igazából a tavaly fegyveres konfliktusok áldozatául esett 130 ezer ember alig valamivel több annál a közel százezernél, ahányan 1990-ben, 1999-ben vagy 2000-ben vesztették életüket - bár az is tény, hogy a 21. században jellemzően évi negyvenezer áldozatnál kevesebbet követeltek az ilyen konfliktusok.

Még nagyobb időtávot tekintve még jobb a helyzet:

A hidegháború éveihez képest az elmúlt 26 év az emberiség egyik legbékésebb időszaka.

A második világháború vége óta négy hosszabb időszak is volt, amikor a háborúk éves áldozatainak száma elérte, vagy meghaladta a kétszázezret:

  • az ötvenes évek elején, a koreai háború idején évi hatszázezer áldozata volt a háborúknak;
  • a vietnami háború utolsó tíz évében rendre kétszázezer, az eszkaláció csúcsán négyszázezer halottja volt a fegyveres konfliktusoknak;
  • a nyolcvanas években, az irak-iráni háború és az afganisztáni polgárháború éveiben is háromszázezerhez közelített az áldozatok száma évente.

Ezt az időszakot, a második világháború óta eltelt hetven évet John Gaddis oxfordi történész kifejezésével élve a történelemtudomány

a hosszú béke

időszakának nevezi. Jó okkal. A második világháború lezárása óta nagy államok nem háborúztak egymással:

  • A világ 44 legnagyobb gazdasága nem vívott háborút egymással;
  • Jugoszlávia szétesését és a jelenleg zajló orosz-ukrán furcsa háborút leszámítva európai országok nem keveredtek egymással háborúba;

Arról nem is beszélve, hogy

az elmúlt hetven év összes háborújában a töredéke vesztette életét annak a 70 millió embernek, akik a II. világháborúban vesztették életüket. 

Mindezt nagyon érzékletesen szemlélteti Neil Halloran kisfilmje, amiből most ezt a grafikát emelném ide, ami ugyan csak a harctéri áldozatokat összegzi, de az arányok a civil áldozatok tekintetében is hasonlóan alakultak:

Forrás: Neil Halloran / Fallen.io

A második világháború kívételes és kiugró adataitól megtisztítva pedig így alakultak a világháború óta eltelt évek:

Via UCDP

Az UCDP idei jelentése emellett még kiemeli, hogy milyen jelentős eltérések vannak a világ nagy régiói között. A hidegháború óta eltelt időszakban egészen az elmúlt évekig messze Afrikában vesztették legtöbben életüket háborús konfliktusokban. Ott a 21. században jelentősen javult a helyzet, ugyanakkor a Közel-Keleten 2011 óta rohamosan romlik. Ez a két ábra jól mutatja ezt:

Forrás: Uppsala Conflict Data Program

a kék vonal a világban összesen csatában elesettek számát, a világos, illetve a sötétzöld kiemelés az Afrikában, illetve a Közel-Keleten harcban elesettek számát mutatja. Mint látható, az 1990-es évek eleji, illetve az ezredforduló körüli megugrásért az afrikai, a 2011 óta tartó emelkedésért a közel-keleti konfliktusok okolhatók.

A világ többi részén ezekhez képest elenyésző a harctéri áldozatok száma. A népirtások tekintetében ugyanez a helyzet, annyi különbséggel, hogy a Boko Haram és más dzsihádista mozgalmak afrikai tevékenysége miatt etekintetben kiegyensúlyozottabban teljesít a két régió. És bár most a szakmában egyoldalú erőszaknak nevezett népirtásokban elhunytak száma is emelkedőben van, arányaiban még mindig az elmúlt hetven év legjobb időszakában élünk:

  • a második világháború alatt minden százezer civilből 350 esett áldozatául mészárlásoknak;
  • 1989-re százezer lakosra már csak 0,3 áldozat jutott, és bár a ruandai mészárlás idején megint 14,5-re ugrott, 2008-ra 0,1-re esett vissza, és 2013-ig ott is maradt.

Pinker mindezt még azzal egészítette ki továbbra is optimista összegzésében, hogy minden egyéb borzalom:

  • az elnyomás,
  • a gyilkosságok;
  • a nők elleni erőszak;
  • a megkülönböztetés;

az objektív mérce szerint világszerte visszaszorulóban van.

Vegyük például a gyilkosságokat:

1991-ben az etekintetben a világ fejlett demokráciái között mindig legrosszabbul teljesítő USA-ban százezer lakosra 10 gyilkosság jutott, 2014-ben már csak 4. Nagy-Britanniában 2014-ben százezer lakosra egy gyilkosság jutott, és világátlagban is 2012-re százezer lakosonként 6-ra csökkent a gyilkosságok száma. "Sok szakértő szerint a következő 30 évben nagyon is valószerű, hogy további 50 százalékkal csökkenjen a gyilkosságok száma" - írja Pinker.

Ugyanez a helyzet a nemi és családon belüli erőszak terén - bár mindkét esetben számolni kell a latenciával, vagyis azzal, hogy az áldozatok ódzkodnak jelenteni a cselekményt, bár valószínűleg ezen a téren is van javulás az elmúlt évtizedekben. Mégis, annak ellenére, hogy feltételezhetően a 21. században már inkább jelentik az ilyen eseteket - elég csak az újságok címlapjára nézni - az amerikai statisztikák szerint a hetvenes évek óta folyamatosan csökken az erőszakos bűncselekmények száma.

Ahogy visszaszorulóban van az állami erőszak is:

csak 2010 óta a világ nyolc országában szüntették be a kivégzéseket, ahogy 2007 óta hét amerikai tagállamban is. „Ha folytatódik a trend, 2026-ra a halálbüntetés eltűnhet a Földről” – írja Pinker.

Így bár a szalagcímek és pár tényleg kétségbeejtő kivétel ezzel ellentétes érzéseket kelthetnek, összességében változatlan a hidegháború, sőt, a második világháború óta tartó trend:

a világ egyre békésebb.

Békés, boldog új évet!

(Címlapkép: Ginny / Flickr CC BY-SA 2.0)

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.