Sikerült újra olajat önteni a már eleve elég hevesen égő tűzre a német szilveszteri erőszakhullám ügyében. Henriette Reker kölni polgármester a közelgő karneváli szezon előtt többek között azt javasolta a nőknek:

• tartsanak kartávolságot az idegenektől
  
• és maradjanak egy csoportban
  

És beszélt arról is, a más kultúrákból érkezőknek el kell magyarázni, hogy a karneváli hangulatnak semmi köze a szexuális nyitottsághoz, de a felháborodást természetesen nem ez okozta, hanem az előbbi tanácsok.

Az erőszak miatti sokk után tovább fokozta a feszültséget az, ahogy a média kezelte az ügyet - a német közszolgálati tévé utólag bocsánatot is kért a nézőktől, amiért az esti híradóban egy szót sem szóltak a szilveszteri támadásokról.

Az viszont, hogy szexuális erőszakkal kapcsolatos esetek után az áldozatok figyelmét hívják fel arra, hogy valamit máshogy kellene csinálni, régóta téma a nyugati világban - csak épp pont az ellenkező előjellel. A slutwalk világmozgalom például abból indult, hogy egy kanadai rendőr azt javasolta a lányoknak, öltözzenek kevésbé kurvásan - erre válaszul azóta is világszerte minden évben tartanak tüntetéseket. 2014 végén Magyarországon is nagyobb balhé volt a rendőrség “Tehetsz róla, tehetsz ellene” kampányából. Ezek az esetek arról szólnak, hogy a nemi erőszakért senki más nem felelős, csakis az elkövető.

Ezek után érthetően háborít fel sokakat az, hogy egy ilyen eset után a polgármester a nőknek tesz javaslatokat, hogy mit kellene máshogy csinálni, főleg ha olyan abszurd dolgokkal jön, mint a kartávolság. Ez egyébként (#einarmlänge) a német Twitter egyik legnépszerűbb témája most, olyan posztokkal, mint:

("Akkor legyen külön női busz is, különben nem tudom betartani a kartávolságot.")

("Elég rövid karom van, ez probléma lehet?")

És ha már kartávolság, volt, akinek ez is eszébe jutott:

("Régi szép hagyomány: nők kartávolságot tartanak idegenektől.")