Jogod van hibázni, te gyerek?

Janusz Korczak, a modern gyermekjogok, Világ Igazai közé választott úttörője, mondta majd’ száz éve, hogy "a gyereknek joga van a hibavétéshez és a kérdezéshez". De valószínű ez minimális eséllyel villan be, amikor arról kérdezzük a gyereket, hogy mi volt az oviban vagy a suliban, hány pirospontot/ötöst/csillagot/dícséretet kapott és reméljük, hogy egyest/kettest/rovót/intőt meg nem.

A Guardian cikket hozott le nemrég arról, miszerint a hibázás vagy sikertelenség nagyban hozzájárul a későbbi jó eredményekhez. A híres-hírhedt, csúcseredményeket produkáló és elváró amerikai West Point Academy-re vitte be ennek mérhetőségét a legkiválóbb jelöltek felméréséhez egy pszichológus. A minta azt mutatta, hogy habár a hagyományos módszerek, mint az IQ mérése nem elhanyagolható persze a legjobbak kiválasztásánál, de kevéssé mutatja meg a személyiség mélyebb összetevőit, ami nagyon is összefügghet a későbbi teljesítménnyel: pl. a nehézségek ellenére való küzdeni akarás és képesség vagy a hibázástól való félelem hiánya, nem mutatható ki pengeéles logika mérésével.

Szóval a hibázás az élet és a tanulás elvitathatatlan része. Persze, persze.

De mi van akkor, ha a gyerekek azt hiszik, hogy a siker az igazán szerencsések gyors adománya, amiért nem kell tenni semmit, és pláne e mentén meg miért akarnának akadályokat legyőzni és kihívásokkal szembe nézni?

A cikk szerint a probléma az, hogy „X-faktor” kultúrában élünk. Folyton azt halljuk - a nálunk kevésbé hülye közönségnek nézett társadalmakban is - úgy általában a populáris kultúrában, hogy a szupertehetségek csillaga (és itt most ne beszéljünk azokról a celebekről, akikhez tulajdonképpen senki nem tud semmilyen eredményt fűzni, csak milliós gázsikkal szerepeltetve vannak) ívelhet csak felfelé. Azonnali siker kell. Most! Csak semmi bénázás, vagy hiba.

Holott azt sem kárhozatos kimondani, hogy a tehetség á la natúr, bizonyos szempontból csökkentheti a teljesítményt is. Példának okáért, vizsgálták egy csoport iskoláskorú lánynál az intelligencia hányadost, akik aztán kaptak egy akadályokkal való megbirkózásról szóló feladatot. Azt gondolhatnánk, hogy a magasabb IQ-jú gyerekek teljesítettek jobban. Nos, nem. Mivel eddigi életük során ezek a gyerekek alapvetően sikeresek voltak, annyira frusztráltak lettek, hogy most nehézséggel szembesültek, hogy gyakorlatilag leblokkoltak és tanácstalanná váltak.

Ez talán triviálisnak is tűnhet, de mégis érdemes lehet átgondolnunk, hogy nem mindig (sőt!) a teljesítménykényszeres, mindig jó és jól teljesítő, földre még nem huppant gyerekek, lesznek igazán sikeresek, urambocsá’ boldogok. Esni is meg kell tanulni. Sőt.

Ééééés, ezért is nézd meg a Creed-et, per gyerekjogilag. Mert esni kellett. Rockynak is, Adonis-nak is. És tessék, imádjuk mi is, meg a Filmakadémia is.