Masszív tanulmánnyal jelentkezett az IMF mindenki kedvenc témájában, azaz hogy mennyit adnak hozzá / vesznek el Európa gazdasági teljesítményéhez/ből a menedékkérő-menekült-migráns-beözönlő-gazdasági bevándorlók.

Christine Lagarde, az IMF igazgatója a kozmopolita világhatalom milliárdosainak kedvenc találkozóhelyén, a davosi világgazdasági fórumon mutatta be a tanulmányt, ami egyébként formáját tekintve vitairat, tehát nem a valutaalap hivatalos véleménye.

A válasz:

Tehát a GDP 2016-ban 0,09, 2017-ben pedig 0,13 százalékkal lesz magasabb az EU egészében a menekültekkel, mint nélkülük. 2020-ra ez a növekedési többlet eléri a GDP 0,25 százalékát, ami az utóbbi években igencsak szerény növekedés felmutatására képes EU-ban nem kevés. De ez az előny egyenlőtlenül oszlik meg a tagállamok között, van, ahol ennél is jobban növekedhet a gazdaság,

Ausztriában 0,5, Svédországban 0,4, Németországban pedig 0,3 százalék

lehet a menekültek GDP-növekedésre gyakorolt pozitív hatása 2017-re. Elsősorban a kereslet – így az építőipar, az egészségügyi és oktatási szolgáltatások, és a beérkező menekültek közvetlen pénzköltésének – növekedése, másodsorban a munkaerőkínálat bővülése miatt. Az IMF szerint egyébként az új munkaerő integrációjának előnyei hólabdaszerűen fognak kibomlani, azaz évre évre egyre nagyobb lesz az egymásra rakódó pozitív hatás, még akkor is, ha vártnál lassabban integrálódnak a menedékkérők. Viszont a GDP/fő csökkenni fog, tehát a gazdaság kevésbé fog növekedni, mint amennyivel a lakosság emelkedik a bevándorlóknak köszönhetően.

Tanulságos a táblázat, ahol a menedékkérőkkel kapcsolatos kiadásokat szedte össze az IMF a GDP arányában:

Mint látható, a menekülthisztériában szenvedő, tavaly ősszel migránsözönben fuldokló hazánknál nullához közelítő költséget állapítottak meg az elemzők.

Az IMF szerint egyébként a menekültekkel kapcsolatos gazdasági költségek aprók lesznek és csak rövid távon lesznek érezhetőek, szemben az előnyökkel, amik évről évre egyre nagyobbak lehetnek. A helyiekre ez a következő hatásokat gyakorolhatja:

• Lassabban nőhet a bérük, mivel nő a munkaerőkínálat. Ez a hatás azonban az eddigi tanulságok alapján elenyésző, mivel a bevándorlók és a helyiek képzettsége nem helyettesíthető be egymással, összegez az IMF.
  
• Gyorsabban specializálódhatnak a helyiek magasabb hozzáadott értékű állásokra, mivel a bevándorlók átveszik az alacsonyabb bérrel és tudással járó posztokat.
  
• A kereslet és a beruházások növekedésével új munkahelyek jöhetnek létre, amivel a helyiek is jól járnak.
  

A siker kulcsa az, hogy mennyire gyorsan tudnak beilleszkedni a bevándorlók a munkaerőpiacra – csak így kerülhető el a kirekesztés és a gettósodás, és így tudják ellensúlyozni az európai társadalmak öregedését. De ezért a befogadó államoknak is tennie kell.

Persze vannak komoly akadályok is, ismeri el az IMF. A magas bért elváró menedékkérők gyorsan csalódhatnak, hiszen Európában jellemzően sokkal-sokkal kevesebbet keresnek a bevándorlók, mint a helyiek.

A német munkaerőpiacon például a németül nem beszélő bevándorlók a megérkezésük évében jellemzően 30 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a hazaiak, és természetesen a munkanélküliség is magasabb volt a körükben. A németországi bevándorlók és a helyiek bére közötte szakadék a letelepedés után évente átlagban 1 százalékponttal szűkült, de ez idővel lassulni kezd, és így soha nem éri el a helyiek átlagát.

Ezért fontos, hogy a most beérkező menedékkérőknél nagy hangsúly legyen az azonnali nyelvoktatáson, képzésen. Bizakodásra adhat okot, hogy a Németországba érkező szír menekültek 21 százaléka számolt be arról, hogy felsőfokú végezettsége van, ami közel van a német átlaghoz (23 százalék) – más kérdés, hogy Németországban elismerik-e ezeket a diplomákat.

Az IMF szerint érdemes lehet a munkaerőpiaci szabályokat is lazítani, hogy a menekültek integrációját kevesebb tényező akadályozza. Például:

• Megkönnyíteni a menekültek képzettségének elismerését.
  
• Munkaerőpiacra lépést segítő, célzott programok.
  
• Átmenetileg eltörölni a minimálbért a menekültek foglalkoztatásánál.
  
• Adócsökkentés az alacsony képzettségűek foglalkoztatásán.
• Vállalkozásindítás adminisztratív terheinek csökkentése.
• Olcsó bérlakásállomány növelése.

(IMF, Bloomberg, Financial Times)