A magyar internet történetének legszívmelengetőbb tündérmeséje

Semmi nem eshet jobban egy ilyen jeges napon, mint egy hátsó gondolatok nélküli, egyszerűen szívmelengető igaz mese. Ennek a mesének a főszereplője egy Orbán Viktor miniszterelnököt a rajongásig, sőt azon is túl szerető asszony, nevezzük X.-nek. Aki, sok társához hasonlóan leginkább a Facebookon imádja a kedvencét, zárt rajongói csoportokban.

A katarzissal záruló drámai konfliktus onnan indult, hogy hősünk egyik csoportjába beépült egy Aljas Internetező Akinek Semmi Sem Drága, hogy a külvilág szemében legviccesebb hozzászólásokat aztán kiposztolja a netre. Teltek a hetek, hónapok, és a csoport tagjai egyszer csak észrevették, hogy mi történik. Lett is nagy dühöngés meg átkozódás, de akkora, hogy hősünk, aki a próza mellett a politizáló költészetben is nagymester, versben átkozta el az Indiszkrét Ismeretlent, a NER Petri Georginájává emelkedve ezzel. Műve, az Üzenet a kreténnek 2015 egyik legfontosabb, internettémájú magyar irodalmi alkotása, ami örökérvényűen ragadja meg és átkozza el a névtelen szivárogtatókat:


De hiába keresték a téglát az orbánisták, nem találták meg. Vagyis a téglát nem, X. a boldogságot viszont igen. És ki hozta el neki azt? Éppen az a netező, akit a versben elátkozott! Még szerencse, hogy nem hullott rá a mennydörgős menkű. Az asszony most ugyanis a következőket tudatta:


Tessék, elindult egy bloggerkolléga karrierje, itt a szemünk előtt. Na jó, ez a szemünk előtt  kis túlzás volt, hiszen a fenti levelet is a zárt csoportból szivárogtatta ki a most már Jótevővé vált Ellenség, de talán ezt szokták a sors iróniájának hívni. 

Létezhet-e ennél szebb tanúságtétel amellett, hogy az internet nyilvánossága elsőre lehet kényelmetlen, de az ember hosszú távon csak jól járhat vele? És hogy ha az embernek van markáns véleménye, akkor azt hülyeség eltitkolni mások elől? És hogy a boldogság útjai milyen kifürkészhetetlenek?