A popkultúrában az a jó, hogy fogyasztani sem kell ahhoz, hogy élvezni tudja az ember. Én például annak idején egyetlen X-akták-epizódot sem láttam, most mégis pont annyira vártam az utolsó rész után 14 évvel forgatott mostani minisorozatot, mint bárki más. Így legalább garantáltan régenmindenjobbvolt-mentesen ülhettem le a tévé elé. A kritikám pedig csakis arról szól, amit láttam, nem pedig arról, amit vártam az egésztől.

A szubjektív kezdés után még őszintébben folytatom, egyben le is lövöm a poént: az X-akták nyitórészéről alapvetően pont elég annyit tudni, amennyit Herczeg riporter írt róla a szerkesztőségi listára:

Én csak fél órára rá kapcsoltam oda, és éppen valami brutális összeesküvést fejtegettek. Azt hittem, hogy ez az Oliver Stone spektrumos sorozata, aztán megláttam a buldogfejű Muldert. Hát így az utolsó 10 perc alapján érdekel a folytatás, még ha fogalmam sincs, mit láttam.

Ha még ennél is többet akarsz tudni, azért érdemes tovább olvasni!

Azt azért X-akták-szűzként is tudtam előre, hogy itt elképesztő szexuális feszültségnek kéne csapkodnia a két főszereplő között, ami, tekintve, hogy a kilencedik évad utolsó epizódja óta eltelt egy fél emberöltő, minimum kockázatos várakozásnak tűnt, így bizonytalanabb voltam, mint az egyszeri KDNP-s a vasárnap is nyitva tartó szexshopban. Ehhez képest az pár másodperc alatt kiderült, hogy mind Gillian Anderson, mind David Duchovny - akiknek, bevallom, még magamban sem mertem soha kiejteni a nevét - őrülten szexi, ráadásul príma színészek is, így máris kiesett a lehetséges legdurvább szánalomfaktor.

Engem az fogott meg a legjobban, hogy jóllehet a sztori szerint ezer éve nem látták egymást, pedig még közös gyerekekük is van, olyan arccal találkoztak újra, mintha az előbb mentek volna ki az ajtón. Én ezen a ponton elengedten minden logikát, önfeledten felültem a nullpontenergiával hajtott hullámvasútra, hogy a végén úgy szálljak le róla, hogy ma este tuti nézni fogom a következő epizódot.

Még a régi ismerete nélül is nyilvánvaló, hogy az új X-akták kegyetlen - mármint kegyetlenül vicces - önparódia, ami egyszerre reflektál a kilencvenes évekre, az elavult videótrükkökre, az összeesküvéselmélet-divatra, az időközben leleplezett tényleges kormányzati összeesküvésekre és az X-aktákat körülvevő popkulturális hisztériára. Ha valakinek nem esne ez le kapásból azoknak szól az az ismétléses poén, hogy a sztoriban fontos szerepet játszó fiatal Szaniszló Ferenc netes videóműsorát Scully végig úgy nyitja meg, hogy a keresőbe írja be a faszi nevét és a műsora címét.

Mivel paródiáról van szó, aminek ráadásul egyetlen funkciója van, miszerint rávenni a nézőt a következő öt rész megnézésére, miközben az egyik ámulatból esik a másik röhögésbe a hülye fordulatok láttán, az egészben természetesen nincs semmiféle, konzervatív értelemben vett logika, követhető történetvezetés vagy patikamérlegen adagolt fogások segítségével végrehajtott feszültségnövelés.

Az elején még próbáltam azért megérteni. 

Mulder furcsa állú, erősen borostás komcsi ex-FBI-ügynök, aki szabad idejében a nagyvállalatokat szapulja a Gólyában, de akit mégis egy keményen jobbos, gátlástalan konteóhívő tévéprédikátor, vagyis a fiatal Szaniszló Ferenc igéz le azzal, hogy bemutat neki egy ruszki csajt, akit az idegenek valami okból a hasába fúrt randa lukakon keresztül termékenyítettek meg egy rakásszor, és aki emiatt eléggé depis lett. Na de soha nem lehet depressziósabb Muldernál, pedig Scully az, aki fületlen gyerekek fülének visszaplasztikázásával tölti az idejét. Mi sem természetesebb, mint hogy Mulder gyorsan talál egy raktárat, ahol a nullpontenergiával működő környezetbarát, károsanyagkibocsátásmentes csészelj láttán egyből rájön arra, hogy a történelem összes ufójelensége mögött emberek állnak, mire Scully, a világ leghíresebb ufószkeptikusa arra kezd célozgatni, hogy idegen DNS van a szervezetében, mire a ruszki csaj mindent visszavon, hogy erre a katonai-ipari komplexum gyilkos csészeljat küldjön rá és fölrobbantsák, mint Illés Zoltán államtitkár a belvízcsatornát eldugaszoló betontömböt.

Már ha jól bogoztam ki a szálakat.

Ebből is látható, hogy ezt a filmet a ráció eszközeivel megközelíteni teljesen értelmetlen. Onnantól, hogy az elején beröffentik a dilimotort, egyik indokolatlan, egymásból nem következő, ugyanakkor parádés jelenet követi a másikat a végéig. Pont ezért okozott az epizód nézéséhez hasonlíthatóan heves kéjérzést azt olvasni, ahogy exkollégánk, Ferkó ilyeneket kért számon:

• feltűnik ez a Szaniszló-Molnár F.- szerű alak, nem tudunk meg semmit
  
• hirtelen a virginiai pusztában vagyunk, a lánynál, aztán teljesen random elviszik Muldert egy bázisra valahová, ahol ufót lát
  
• (…)
  
• utana Mulder újra Virginiában van, a lánnyal beszélget egy éjszakát. Konkrétumot nem tudunk meg, csak néz a boci szemeivel, hogy gecire nem mer mondani semmit, mert akkor annál is rosszabb történik vele, mint hogy elrabolják és megbasszák az ufók (vagy nem ufók) es kiveszik belőle a hibrideket (vagy nem hibrideket). DE NEM MOND SEMMIT SE
  
• utána Mulder Washingtonba teleportál es lefolytat egy teljesen értelmetlen beszélgetést egy halál öreg exorvossal, aki vagy ufót vagy nem ufót boncolt egyszer. De erről csak sejtet, mint egy törökgábor-facebook-poszt
  
• ettől a teljes igazság összeáll Muldernek, megtagadja a múltját, lefossa az ufókat es elkezdi tolni a bogárista-sean penn-szerű kapitalizmuskritikát meg fogyasztói tarsadalmazást és emberbutítást
  
• persze a MINDENTTUDÓ BIZONYÍTÉK-LANYT magára hagyják a virginiai pusztában és az óriási leleplezést egy Szaniszló-műsortól várják, de a Szaniszló énteki Echo-tévés műsora elott a lányt valakik befolyásolják
  
• utána ezek is magara hagyják a mindennél fontosabb embert, az egyetlent, aki minden tud
  
• DE MIERT?????
  

Rossz kérdés. Ez a film a legkevésbé sem arról szól, hogy Mulder miért hagyja egyedül flangálni a Föld történetének legfontosabb koronatanúját, miközben már tudja, hogy a Tudjukkiknek működő harci csészelajaik vannak, amiket nem haboznak használni. 

Az új X-akták hitvallása, hogy bátran bemutat mindennek, ami 2002 óta történt a világ tévézésorozataival, vagyis kiröhögi a profi történetvezetést, a jól adagolt feszültségkeltést és a mozifilmeket megszégyenítő vizuális perfekcionizmust. Ezért a gondos munkával előállított VHS-barát látványvilág, a tök értelmetlen cselekmény és a parodisztikus színészi játék.

Ez a sorozat arról szól, hogy minként lehet begyűjteni a régi rajongókat mindenféle vizuális visszautalgatásokkal, az vadonatújakat meg hogyan lehet megfogni az agyuk totális elzsibbasztása által.

Az igaz, hogy ez a taktika még szerintem is csak az első epizódnál működhet, így az csak a mai másodiknál fog kiderülni, hogy egy önfeledt órán túl képes lesz-e a sorozat egész hétre lekötni. Egyelőre kifejezetten optimista vagyok.