Miért ne használjunk gyerekeket a politikában?

Megint egy olyan témáról van szó, amiben az érintettek magasról tesznek arra, hogy mi a gyerekek ún. érdeke. Persze nem mindenki gyerekközpontú, és őket az alább, elsőként felsorolt érvek önmagukban nem fogják érdekelni. Ezért, aki a gyerekekkel kapcsolatban csak a közvetlen önérdek vagy a társadalmi (politikai) hasznosság síkján gondolkozik, annak is igyekszem válasszal szolgálni.

Először azonban beszéljünk gyerekközpontú érvekről.

Amikor politikai célokra használják fel őket, a gyerekek legtöbbször nincsenek tudatában annak, hogy mibe rángatják bele őket, mihez adják a nevüket vagy az arcukat. A közélet meg tisztán érdekvezérelt döntésekről szól. Ezért is olyan érzelmekkel teli egy-egy közéleti témájú vita. Mert akivel vitatkozunk, az tudja, hogy gondolhatná akár máshogy is, de csak azért is a saját álláspontja mellett dönt (és jó esetben át is gondolta, hogy miért nem csak érzelmi alapon). A gyerekeket így egy olyan dologba húzzuk bele, ahol gondolati vagy érzelmi alapon, de tétje van mindennek.

Olyan helyzetbe és olyan következmények elé állítjuk őket, amit nem ők választottak, viszont nekik kell elviselniük.

Persze lehet ezen vitatkozni, de nem hiába van mindenhol a világon életkori határa a választójognak sem. Lehetőséget kell mindenkinek adni arra, hogy megismerje maga körül a világot, kialakítsa saját nézetét, és tudatosan, a saját véleményét felvállalva foglaljon állást.

A gyerekek politikai "felhasználása" tipikusan kommunikációs célokkal történik. Gyerekek arcát adják közre mások céljaiért. A politikai szerepbe kényszerítés azonban árt a gyerekeknek. A magánéletükre, emberi kapcsolataikra, megítélésükre, pszichés fejlődésükre kiható döntést hozunk ezzel. Méghozzá úgy, hogy nem néztük meg, hogy ez tényleg jó-e nekik. A politika sokak felfogásában nem vetekedés és vita, hanem egyenesen harc.

"Háborúba" lökjük a gyerekeket muníció és térkép nélkül. Anélkül, hogy értenék mi és miért történik.

Eddig csak azokról a helyzetekről beszéltem, amelyekben egy felnőtt teljesen rendben van, csak a gyerekek alkalmazása visszás. Az olyan helyzetekben azonban, ahol személyes, politikai célú támadás ér valakit, az itt felsorolt károk felszorzódnak. Úgy gondolom, hogy a közéleti vita megfelelő érvei és elemei "közéleti tények" és a törvényszegések kivételével nem a politikai szereplők magánéleti dolgai. Még ha személyes szimpátia alapján választunk, és emiatt úgy érezzük, hogy fontos lehet az illető politikus személyes magatartása, akkor is van egy határ a szűk magánélet körül. Egy határ, melyet már csak az érintettek gyermekeinek és közeli rokonainak épsége miatt is fenn kell tartanunk. Hagyjuk ki őket, éppen azért, és nem annak ellenére, hogy könnyű célpontnak tűnnek.

De hogy is van ez? Folyton a gyerekek a véleményének és részvételének fontosságáról beszélünk, most meg ki akarjuk hagyni őket?

Igen. Fontos megtanítani a gyerekeket, hogy az őket érintő kérdésekkel foglalkozzanak, meg persze hagyni, hogy beleszóljanak és részt vegyenek döntésekben. A család ügyeinél tágabb kérdésekben (= közügyekben) részt venni, jelenti azt a bizonyos "politikai szocializációt". Ami nem mellesleg a politikai élet sokat kritizált "személyi állományának" jövőjét is befolyásolja, na meg azt a választói kört, aki képviselet útján dönt az ország jövőjéről.

A politikai életbe való bevezetésnek azonban egyáltalán nem az a módja, hogy belerángatjuk a gyerekeket a dolgok sűrűjébe, a gyomorból való gyűlölködést, a másként gondolkozók lenézését és megalázását tanítjuk nekik.

Ne csodálkozzunk, hogy a fiatalok álláspontja az, hogy "nem foglalkozom a politikával", ha az egyetlen dolog, amit átadunk nekik a témával kapcsolatban, az, hogy "a politika mocskos". Az átadott kép alapján a politika így a bulvárhírek szintjére silányul, és kevés fiatal lesz érdekelt a valóban fontos közügyek megvitatásában és eldöntésében. Vagyis a valódi politikai részvételben.

Röviden: a gyerekeket bevonni kell a közéletbe, nem pedig használni őket.