Sinkovics Gábor igen sok éve a Népsport majd Nemzeti Sport csillaga és véleményvezérbe oltott fazonszabásza, de mindenek előtt remekírója. A magyar sajtóban, sőt talán az egész kortárs magyar irodalomban nincs még egy szerző, aki úgy tudna Istenhez fordulni, illetve nagy sorstragédiák idején pátosszal teli hangon megszólalni, mint ő. Halál, baleset, későn felfedezett születési rendellenesség, súlyos sérülés, a focistakarriert derékba törő műtét? Ilyenkor kezd igazán élni Sinkovics!

Az anyalapjában mostanában újra igazán aktív szerző ma a leghűségesebb rajongótáborát is képes volt kalaplengetésre ingerelni. A fél év edzősködés után váratlanul kirúgott László Csaba utolsó munkanapját percről percre tudósítás formájában dolgozta fel. De úgy megírva, mintha ő maga is ott aludt volna László Csaba lakásában. Ezt tovább színezi, hogy a szerző láthatólag gyűlöli a tavaszt. A tudósítás ugyanis ezzel a reggel 8 órára datált, tökéletes bejegyzéssel indul:

8 óra

A kellemetlen hideg eltűnt, elpárolgott, semmivé foszlott. A tavasz, amely a tél meghosszabbítása, átvette az irányítást, megbolondítva a természetet, fejfájással, migrénnel, álmatlansággal megverve az embereket. László Csaba kinyitotta az ablakot, amelyen langyos fuvallat szökött be, megkerülve, kicselezve a skarlátvörös-okkersárga függönyt. Az MTK edzője egy pillanatra arra gondolt, ez talán az új idők szele, de aztán elhessegette magától a gondolatot. Gyorsan felöltözött, sportos, elegáns ruhát húzott, francia parfümöt használt, és önbizalommal telve az élet lelkes szerelmeseként edzésre indult.

Figyeld meg, hogy

• az első két mondat a magyar próza egyik legkeményebb tavaszellenes vádirata
  
• a szerző milyen finoman érzékelteti a harmadik mondatban, hogy mindent tud László Csaba életének legintimebb részleteiről, így a függönye színéről is. Anyám függönyét nem tudnám így felidézni!
  
• a szél egy fociedző lakásában nem fúj, susog, lobogtat vagy zúg, hanem cselez
  
• micsoda csipkefinom szóviccet süt el a negyedik mondatban a konkrét és az átvitt értelmű széllel
  
• milyen érzékivé teszi az eddig is budoárhangulatú bekezdést az élet lelkes szerelmesének sportos testére fújt francia parfüm. Nem amerikai, nem brit vagy spanyol, hanem francia, amit csak egy megfelelően finom orrú szerző szagolhat ki!
  

Nem fogom ilyen részletességgel végigelemezni az összesen 10 bejegyzésből álló írást, ami a későbbiekben sem rossz, bár a nyitó rész tömör tökéletességét nyilván nem éri el többé. Innen pár jobb idézet következik:

• László Csaba mint egy leforrázott kakas jött ki a megbeszélésről.
  
• A fejében cikáztak a gondolatok, megpróbálta megfejteni az élet nagy rejtélyét, hogy akkor mi, miért és hogyan történik.
  
• A siker korábban nem mindehová követte őt selyempincsiként (...)
  
• László Csaba elköszönt, ment tovább az élet útján (...)
  
• A nyitányon az MTK a Paksot fogadja, és a menekülő tél miatt előbukkanó verebek azt csiripelik, hogy Garami József ballonkabátja és szellemisége immár újra az MTK-t segíti majd a háttérből.
  

Az utóbbi sem rossz, ugye? Az volt az egész zárómondata.

A tanulság? Mi az, hogy érdemes nyomtatott sajtót olvasni! Egyre érdemesebb!