Február 13-án, élete nyolcvanadik évében texasi tanyáján elhunyt Antonin Scalia, az amerikai Legfelsőbb Bíróság történetének első olasz-amerikai származású bírája.

Scalia a testület talán legszórakoztatóbb figurája volt, a legfelsőbb bírósági eljárások rajongóinak minden alkalom ünnep volt, amikor ő jegyezhette akár a többségi, akár a kisebbségi véleményt. Hogy miért?

Scalia rendkívül jó humorú ember volt, és ez maró gúnnyal megírt, mégis elegáns jogi érveléseiben is megmutatkozott. Véleményeinél tán csak a meghallgatásokon nyújtott szórakoztatóbb teljesítményt, ahol gyakran közbevakkantott, félmondatos beszólásaival volt képes zavarba hozni a bíróság előtt érvelőket a jelen lévők legnagyobb örömére.

Scalia 1986 szeptemberétől, közel harminc éven át volt a Legfelsőbb Bíróság bírája, Ronald Reagan nevezte ki. Elegáns érvelésével hamar a konzervatív szárny vezéregyéniségévé nőtte ki magát, az újkonzervatív, originalista amerikai alkotmányjogászi iskola szellemi vezérévé vált. Ez az iskola azt vallja, hogy az alkotmányt az eredeti szövegezők vélt szándékai szerint, a lehető legszigorúbban kell értelmezni - szemben a liberális iskola "élő alkotmány" felfogásával, amely igyekszik az idők kontextusába helyezni a több mint kétszáz éves szöveget.

Scalia volt a legrégebb óta regnáló bíró a jelenlegi Legfelsőbb Bíróságon, ezt a címet most Reagan másik kinevezettje, a mostanában a döntő szavazatokat leadó Anthony Kennedy örökölte.

Scalia halálával Barack Obamának elvben lehetősége nyílik rá, hogy a liberálisok javára billentse el az egyensúlyt a Legfelsőbb Bíróságon, ahol most négy republikánus elnökök által kinevezett bíró és négy demokrata elnökök által kinevezett bíró ül. Obama dolgát megnehezíti, hogy most - szemben az előző két jelölésével - republikánus többségű törvényhozással kéne elfogadtatnia jelöltjét, ami komoly politikai csatát vetít előre. (Via Washington Post)