A hálapénz elleni tiltakozásukkal ismertté vált orvosok újabb, ezúttal már nem a pénztárcánkat, hanem konkrétan az életünket fenyegető súlyos problémára igyekeznek felhívni a kormány és az illetékes hatóságok figyelmét. Ez az ún. nozokomiális, vagyis kórházakban terjedő, „az egészségügyi ellátás következtében” kialakuló bakteriális fertőzések, amelyek a nem megfelelő higiénés viszonyok miatt terjednek.

Igen, százötven éve éppen egy magyar orvos jött rá, hogy a fertőtlenítéssel megelőzhetők a kórházi fertőzések, de úgy tűnik Semmelweis Ignác tanait nem csak kortársai nem vették komolyan.

„A WHO 1000 ápolási napra legalább 20 liter alkoholos kézfertőtlenítő használatát javasolja. Magyarországon ez jóval elmarad ettől, 6 liter/1000 betegnap, a legkevesebb Európában” – írta érdeklődésemre az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport levelének egyik írója, Álmos Péter pszichiáter. Arra nem volt felhatalmazása, hogy saját kórházáról beszéljen, de a más kórházakban dolgozóktól hallottakat megoszthatta velem. Például azt, hogy vannak klinikák Magyarországon, ahol 150 ágyra havi félmillió forint jut szappanra, pelenkára, izzóra, postaköltségekre és javításra. Csak a megfelelő mennyiségű fertőtlenítő elvinné a keret harmadát, és még ez a legkisebb tétel. „A pelenka drágább” – írta, épp ezért vannak intézmények, ahol azt a betegnek magának kell hoznia.

Arról már nem is beszélve, hogy teljes kórházak működhetnek az országban sterilizáló berendezés vagy meleg víz, kórházi osztályok működő vécé nélkül. 

„Képzelheti, hogy ezek hiánya milyen hatással van a higiéniás körülményekre.”

És tényleg csak képzelhetjük, mert adatok alig vannak erről. Hétfőn, amikor a levélvázlat olvasása után keresgélni kezdtem, a kórházi fertőzésekről szóló legfrissebb adat, amit találtam, 2011-es volt. „Alapvető probléma, hogy még a szakmai közvélemény számára is nagyon nehezen elérhetők az adatok, nem csak ön nem találja meg” – írta Álmos. Elmondása szerint 2012-14 között konkrétan a szakma sem férhetett hozzá ezekhez. Ezért is linkelték a levelükben a WHO standardizált kérdőívét, amit minden kórházi osztálynak ki kéne töltenie, így legalább képben lehetnénk.

Ez persze magát a problémát nem oldaná meg, pláne úgy, hogy a csoport egy mikrobiológus tagja szerint „már csak egyes kiemelt helyeken működik normális szintű mikrobiológiai szűrés, az országos hálózat összeomlott”. Arról nem is beszélve, hogy „egyes helyeken az osztályvezetőkön múlik, hogy elküldenek-e széklettenyésztést, vagy sem”, vagyis bizonyos kórházakban meg se kísérlik kideríteni, hogy mi okozhatja a fertőzést. Ennek persze szintén anyagi oka van:

ha a teszt pozitív eredménnyel jár, akkor antibiotikumos kúrát kell kezdeni, az antibiotikum pedig még a pelenkánál is drágább.

Álmos és társai szerint a kórházi fertőzések leküzdéséhez először is a helyzet pontos felmérésére van szükség:

• rendszeresen és módszeresen szűrni kéne az osztályra kerülő betegeket és a dolgozókat;
  
• ezeket a mintákat fel kéne dolgozni és diagnosztizálni;
  
• majd az adatokat epidemiológiai szakembereknek kéne kielemezni, hogy aztán osztályokra lebontva jelezhessenek vissza, hogy mit kell változtatni.
  

Ennek meg kell teremteni a tárgyi, anyagi és személyi feltételeit. Ez már csak azért is fontos volna, mert

ezek a fertőzések gyógyszerrezisztensek,

vagyis csakis tenyésztéssel lehet kideríteni, hogy egyáltalán milyen antibiotikumra reagálank. Az antibiotikumokat Álmos szerint amúgy is nagyon rosszul használják Magyarországon, mert a megfelelő mikrobiológiai háttér nélkül kvázi találomra adják, ez pedig pont az ellenálló baktériumtörzsek megjelenéséhez vezet.

Emellett forrást kell biztosítani az amortizálódott tárgyi feltételek – kórházi mosdók, vécék, szappanadagolók, stb. – javítására, illetve a WHO előírásainak megfelelően egy csak és kizárólag fertőtlenítőszerekre és takarításra költhető havi keretet kéne biztosítani minden kórházi osztálynak. (Címlapképünkön ugyan csak influenzavírust tenyésztenek egy nyálból levett mintából, de hasonló eljárásra volna szükség a kórházi fertőzések felderítéséhez is. Fotó: Carsten Koall/Getty Images)