A múlt hét végén Romában, a Sapienza egyetem gyűlt össze sok száz kutató és diák, hogy a kormányuk oktatáspolitikája ellen háborogjanak. A fő problémájuk az, hogy a megszorítások jelentős forrásokat vontak el a kutatásokból, ezért pedig számos kutató dönt úgy, hogy inkább a tengerentúlon folytatja.

A vitát még hetekkel ezelőtt egy olasz fizikus, Giorgio Parisi nyílt levele indította el, amit a Nature-ben jelentetett meg, és 69 kutatótársa írta alá. Ebben arról írtak, hogy az olasz kormány súlyosan elhanyagolja a kutatás területét, és arra ösztönözték az Európai Uniót, hogy gyakoroljon nyomást a kormányokra, hogy értelmes szintű támogatás jusson tudományos munkára.

A levélhez csatolt petíciót eddig több mint ötvenezren írták alá. Ebben azt követelik, hogy az EU várja el tagállamaitól, hogy éves szinten a GDP-nek legkevesebb három százalékát költsék kutatásfejlesztésre. A lisszaboni szerződés mond is ilyen dolgokat, de persze ezeket egyetlen tagállam sem tekinti kötelező érvényűnek. Olaszország például csak a GDP-kének 1,25 százalékát költi kutatásokra.

Magyarország amúgy a 2014-es adatok alapján 1,37 százalékot.

Az olasz kutatóknak amúgy sok szempontból hasonló problémáik vannak, mint amiket magyar kutatók is megfogalmaztak már. Az egyetemek finanszírozása 2009 óta 13 százalékkal, közel egymilliárd euróval csökkent, a külön a kutatásokra elkülönített keretek megcsappantak.

További részletek az olasz kutatók helyzetéről a ScienceMag cikkében.