Ausztrál akadémikusok kutatása szerint tudóstársaik sokkal kevesebb figyelmet fordítanak azokra a bennszülött állatfajokra, amelyek - szemben a cukinak elkönyvelt szörnyetegekkel, a klamidiás szexgép koalákkal -, hogy is mondjam,

csúnyák.

Ez a figyelemhiány, amitől a denevérek és rágcsálók, mint például az amúgy kifejezetten kedves tekintetű és kizárólag Észak- és Nyugat-Tasmánia hűvös hegyi erdeiben fellelhető szélesfogú patkány szenvednek, a fajok fennmaradását veszélyezteti.

Trish Fleming és Bill Bateman, a Murdoch és a Curtin egyetemek biológusai több ezer, az elmúlt száz évben publikált kutatást áttekintve kategorizálták Ausztrália állatvilágának 331 emlősfaját. Három csoportot állítottak fel:

• a jók - koalák, kenguruk, egyéb cukikák;
  
• a rosszak - betelepített fajok, mint a rókák és a nyulak;
  
• és a csúfak - törpedenevérek, ugróegerek, patkányok.
  

A kutatások javarészt a "jókról" szólnak, ami részben érthető: ezek Ausztrália jelképei, amiket a helyi lakosság is könnyen felismer és szeret. A "rosszakat", a betelepített állatokat is alaposan kutatják, mert ezek veszélyeztetik a "jókat". A "csúfakra" viszont magasról tojnak a tudósok, ami Fleming szerint azzal jár, hogy tudomást sem szerzünk az ezeket a fajokat fenyegető veszélyekről. (Via Mashable)